Tekintettel arra, hogy a 27/2014. (XI. 25.) FM rendelet 3. Mellékletében leírt “A kárenyhítő juttatás meghatározásának számítási módszere" az Mkk. tv.-ben és a rendeletben foglaltaknak megfelelően részletezi, hogy az Üzemi szintű kárenyhítő juttatás maximális összege az Mkk. tv. 11. § (5) bekezdése szerinti mezőgazdasági biztosítás hiányában a Károsodott növénykultúrára számított kárenyhítő juttatás maximális összegeiből számított együttes juttatás összegének maximum a fele lehet, így amennyiben nincs tavaszi fagykár biztosítás, akkor a termelő nem tudja elérni a maximális kárenyhítési kifizetést, hanem csak a maximum 50%-át. Tehát a termelő egymásra épülő negatív következményekkel találja magát szemben: gyakori káresemények, biztosítás hiánya és ennek következtében lefeleződött kárenyhítési juttatás - olvasható a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács oldalán.
Az agrárkárenyhítési rendszer szerepe az, hogy a mezőgazdaságban időnként, de nem nagy gyakorisággal előforduló mezőgazdasági káresemények ellen nyújtson védelmet a gazdálkodóknak, és egy olyan évben, amikor ebből adódóan bevételkiesés következik be, segíti abban a gazdát, hogy a kieső bevételeit pótolja. A fenti alaphelyzetből kiindulóan a FruitVeB-nek az a szakmai álláspontja, hogy a gyakran előforduló mezőgazdasági káresemények vonatkozásában nem adekvát megoldás a kárenyhítési rendszer, nem lehet olyan eszközként tekinteni rá, mely megoldja a termelő problémáit. Ilyen gyakoriságú és intenzitású fagykárok lekezelésére a kárenyhítési rendszer már nem képes.
A kérdésben megfogalmazottak szerint ezt a rendszer működése is alátámasztja. Ugyanis, ha a gyakori tavaszi fagykár miatt a referencia-időszak (a tárgyévet megelőző ötéves időszakból a legmagasabb és a legalacsonyabb hozammal rendelkező kettő év elhagyásával képzett három év) alatt a referenciahozam (referencia időszak három évére számított hozamok számtani átlaga) alacsony, akkor abból következően alacsony lesz az ún. referencia hozamérték, amihez hasonlítják a tárgyévi hozamértéket, és az e kettő érték különbségéből számított hozamérték-kiesés lesz a juttatás alapja. Ha alacsony a referencia-hozamérték, azaz nem voltak megfelelő termések a múltban, akkor a hozamérték kiesés nagyon alacsony összeg lesz, és - ha a jogosultság teljesül is (bár ez sem biztos) - a kapott juttatás összege rendkívül alacsony, nem elegendő a kieső bevételek kompenzálására, jóval alulmúlja a művelési, fenntartási költségek összegét.
A fentiek alapján a FruitVeB álláspontja az, hogy a rendszeresen tavaszi fagykárt szenvedő gyümölcs és zöldségtermesztőket nem elegendő a kárenyhítési alappal segíteni, mert esetükben nem ez a megfelelő megoldás. Olyan programra van szükség, amely segíti a tavaszi fagykár eseményben érintett gazdaságok alkalmazkodását a klímaváltozáshoz, elsősorban a fagykárok kivédésével vagy mérséklésével, nem pedig a már kialakult - adott esetben jelentős - kár enyhítésével. Ilyenek a: fagyvédelmi technológiákba történő beruházások, a termesztett faj vagy fajta leváltása a gazdaság diverzifikációján keresztül, a termőhelyi alkalmasság nagyon következetes vizsgálata, stb. Figyelembe kell venni, hogy speciális beavatkozásokra van szükség, ugyanis annak ellenére, hogy a fentiekben leírt tevékenységekhez vannak a jelenlegi Vidékfejlesztési Programban is források, a legtöbb olyan termelő, aki a sorozatos fagyokban érintett, nem rendelkezik kellő önerővel a gazdaság átalakításának megkezdéséhez.
A FruitVeB szakmai tevékenysége során rendszeresen hangoztatta, hogy nagyon fontos eleme volna a hazai gyümölcstermesztés szakmai hátterének biztosításában a gyümölcstermesztési kísérleti állomások megléte, ahol fajtaadaptációs vizsgálatokat, alanyvizsgálatokat lehetne folytatni továbbá termesztési rendszereket és termesztéstechnológiai elemeket lehetne vizsgálni, melyek tekintetében jelenleg nagyon korlátosak a hazai kutatási kapacitások. A terméktanács szerint az első és legfontosabb eleme annak, hogy a megfelelő fajták termesztését lehessen folytatni Magyarországon az, ha független, professzionális és évtizedeken át folytatott fajtavizsgálati háttérre alapozott fajtaajánlás kerül a magyar termelők elé akkor, amikor a beruházásaikat tervezik. Ezen vizsgálatok keretében a Magyarországon és a külföldön nemesített fajtákat egyaránt vizsgálni szükséges abból a szempontból, hogy a megváltozott klimatikus körülmények között milyen eredménnyel lehet az adott fajtát termelni.
Ennek azért is van nagy jelentősége, mert a fajtanemesítés folyamata rendkívül időigényes, így az új fajták nemesítése, mint megoldás a tavaszi fagyokhoz való alkalmazkodásra, csak 15-20 év alatt hozhat olyan eredményeket, amelyeket a gyakorlatban is tudnak alkalmazni a termelők. Ellenben a fajtaadaptációs kísérletek 6-8 év alatt elfogadható eredményeket hozhatnak. De ehhez már ma hozzá kell kezdeni.
Fontos ugyanakkor felhívni a figyelmet arra, hogy a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás sokoldalú megoldást igényel, amelyet nem lehetséges és nem is elegendő csak a termesztett faj vagy fajta megválasztásán keresztül megoldani. Nagyon fontos támogatni a gyümölcsültetvények fagyvédelmét szolgáló technológiai fejlesztéseket, és a lehető legtágabbra kell nyitni a támogatottságot a technológiai beruházások tekintetében, továbbá ezekhez megfelelő szakmai hátteret és információt kell nyújtani. Ezen technológiák alkalmazása nélkül a gyümölcsfajok többségének esetében a termesztett fajtától függetlenül fennáll a tavaszi fagykár miatti termésveszteség lehetősége. Nem véletlen, hogy a hazainál fejlettebb technológiai szinten termelő EU országokban a professzionális, hosszú távra berendezkedő termelők többsége alkalmaz fagyvédelmi technológiát az ültetvényeiben.
