Komoly károkat okozott a jégverés néhány napja a mezőgazdasági termelőknél, sokan elbúcsúzhatnak az éves munkájuktól. Az okozott károk minden kultúrában jelentősek voltak, vannak olyan táblák, településrészek ahol gyakorlatilag 100 százalékos a kár. A repcében a jégverés hatására a becők sok helyen felnyíltak, letörtek, van, ahol a földön a termés nagy része, a gabonákban sajnos ugyanez a helyzet, de elkeserítő képet mutatnak a kukorica, a szója és az olajtök táblák is. A viharok nagy károkat okoztak a gyümölcsösökben és a szőlőkben. A szőlőkben a szép hajtásokat, a terméskezdeményeket egyik pillanatról a másikra roncsolta az éghajlati katasztrófa, így sok gazda nagy aggodalommal várják a folytatást. A borászok abban bíznak hogy a sérült tőkék még képesek lesznek a kihajtásra, és sikerül valamennyi zöldfelületet nevelni.
A korábbi évek tapasztalatai alapján ezek a csapások elkerülhetetlenek, már-már rendszerszerűen érkeznek minden évben. Sajnos felkészülni és védekezni jéghárító rendszer nélkül egyenlőre nem lehet, a gazdáknak sokszor tehát bízniuk kell a legjobbakban.
Ahogyan az állókultúrákban is, itt is elmondhatjuk hogy nem mindegy milyen fejlődési állapotban éri a növényeket a jégverés. Az intenzitása, és időtartam emellett fokozni tudja a károkat. Amennyiben a fejlődő növények növekedési pontja sérül, az komoly kihatással lehet a majdani termésre. Az elsődleges kár mindig a lombvesztés, az asszimilációs felület csökkenése, esetleges vesztése. Bizonyos fejlettségi állapot után ezt a növények már nem tudják pótolni, míg pl. egy cukorrépa levélváltással képes új lombozatot hozni, addig a csövet nevelő kukorica, vagy citromérésben lévő napraforgó már nem tud reagálni erre. További károkként nagy számú fizikai sérülés keletkezik a növényeken, a levélzeten, a száron és a termősrészeken egyaránt. Ezeket sajnos óriási stresszhatásként éli meg a növényzet. A jégverés utáni időszakban minden energiáját a sebek gyógyításába fekteti, ami létfontosságú a sebzéseken keresztül történő vízvesztés megállítására, valamint az azokon keresztül történő fertőzések megakadályozására. Egyes kórokozók, gombák és baktériumok előszeretettel lépnek be a növénybe a sebzéseken keresztül.
Az egyik ilyen legnagyobb veszélyforrás a golyvásüszög. A kukoricát támadó kórokozó világszerte ismert a jellegzetes, látványos tüneteiről. Sajnos ez a kórokozó mindenütt megtalálható, fertőzése és kártétele azonban évjáratonként változó. Annyi bizonyos hogy ha fertőzöttség jelei vannak a kukoricának, akkor akár 30-50%-os terméskiesés is várható. A termésveszteség akkor a legnagyobb, ha a csövet fertőzi, vagy ha az üszkös daganat a cső felett fejlődik. Az üszög a szemek közé kerülve fertőzi a takarmányt, ezáltal az állatokra mérgező hatással van. A golyvásüszög üszögspórákkal telel a talajban, a növényi maradványokon. Az intenzíven fejlődő növényre kerülve sebzéseken és légzőnyílásokon keresztül hatolnak be. A daganatok ezt követően két héttel jelennek meg, majd 8-10 nap múlva teljes nagyságukat elérve beérnek. Sajnos a jégkár és a meleg nyár elősegíti a fertőzést, így érdemes figyelni a következő időszakokban a növényünket.
Ha ekkora kárt okoz a jég, mi lehet rá a megoldás?
Sajnos utólag már nem tudjuk megmenteni a teljes állományunkat, viszont segíthetjük a növényünket a stresszhatások leküzdésében. A levélvesztés, a levelet, a szárat, stb. ért sérülések és sebzések, a jég által okozott hideghatás rendkívüli stresszt okoz a növényben. Az életfolyamatok ilyenkor lebontó jellegűvé válnak, a növény a túlélés érdekében csökkenti anyagcseréje aktivitását. Tömegével termelődnek a növényi sejtre káros hatással bíró vegyületek. Ezért elsődleges célként kell kezelni, hogy a növényeinket minél előbb igyekezzünk kihozni ebből a stresszelt állapotból. Ezt elsősorban olyan anyagok felhasználásával érhetjük el, amelyek a növények életfolyamataira, tápanyagfelvételére, a stresszoldásban fontos enzimek és hormonok termelésére hatnak. Erre a célra leginkább a biostimulátorok (korábbi cikkből hivatkozni lehetne rá) alkalmasak. Az egyszerűbb lombtrágyák használatával segítünk ugyan valamit, de az alapvető célt nem fogjuk elérni velük, ugyanis ilyen helyzetben nem tápanyaghiányt kell kezelnünk, hanem a növényi életfolyamatokat kell "felpörgetnünk". Nagyon fontos, hogy ne várjunk ki a kezeléssel, a növény a stresszhatást követően kb. 24 órával már képes a hatóanyagok felvételére, így azok hasznosulása biztosított.
Bár lassan már túl vagyunk az év azon időszakán (június, július) amikor a legjellemzőbb a jégverés, de az utóbbi évek tapasztalata, hogy augusztusban is szinte bármikor felépülhet egy szupercella, amelyből jeget kaphatunk. Ne felejtsük el, ha nem megsemmisítő erejű a jégverés, akkor van megoldás, amivel segíthetünk növényeinknek, az okozott kárt pedig mérsékelhetjük.
