Egyre megosztóbb téma, hogy fogyasztunk-e húst, és ha igen, akkor milyet és mekkora mennyiségben. Van, aki etikai okok miatt dönt a húsmentes életmód mellett, de vannak olyanok is, akik egészségügyi szempontok alapján döntöttek így. Az állattenyésztés és a húsfogyasztás javában hozzájárul a környezet romlásához - hallható számos helyről. Kérdés, hogy ez valóban így van-e, és ténylegesen akkora az ökológiai lábnyomuk, mint az sokan állítják. Még mielőtt bármibe is belekezdenénk, fontos tisztázni, hogy:
Mi is az az ökológiai lábnyom?
Ez egy olyan érték, közgazdasági mutató számítási rendszer, ami egy adott ország, térség, ember vagy tevékenység környezetre ható igényeit teszi egységesen mérhetővé. Azt fejezi ki, hogy a Föld javait milyen mértékben használjuk fel - vagy éppen túl. Bár elsőre száraznak tűnhet, egyáltalán nem bonyolult a számítása sem, a későbbiekben pedig kiderül, hogy miért is annyira lényeges, hogy ezzel foglalkozzunk.
Figyelmeztetnek a szakértők: drasztikus változások kellenek az agrárgazdálkodásban
A hús lábnyoma
Harmat Ádám, a WWF éghajlatváltozás program vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy nagyon fontos, hogy a világtrendeket és az európai uniós kibocsátásokat különválasszuk. Az európai polgárok fogyasztásának környezeti lábnyomából egyértelműen a legnagyobb részesedéssel az állati termékek fogyasztása részesül, ugyanakkor az EU az elmúlt 30 évben világszinten példátlan erőfeszítéseket tett az agrárium üvegházhatású-gázkibocsátásának csökkentésére, azonban a kezdeti eszközök még számos helyen javíthatók, hatékonyabbá tehetők. Ami már problémásabb, az az, hogy a fogyasztók az üzletekben az EU-s és hazai termékek mellett más országok termékeiből is bőségesen válogathatnak, ezért mind a világszintű szennyezés, mind az uniós kibocsátás vizsgálata releváns.
Arról nem is beszélve, hogy az EU-s állatállomány jelentős mennyiségű import takarmányt - például brazil szóját fogyaszt -, tehát a világon jelentős agrárterületek termelnek csak azért, hogy itt az EU-ban húst ehessünk. A fogyasztó döntéseknek pedig különösen fontos szerepe lesz a jövőben. Ezzel a kijelentéssel egy általunk megkérdezett élelmiszermérnök is egyetért, aki hozzátette, hogy minél nagyobb testű egy állat, annál később lesz feldolgozva és annál hosszabb az életszakasza. Ez az oka annak, hogy a marháknak és más kérődzőknek a legnagyobb a lábnyoma, hiszen rengeteg vízre és takarmányra van szükség a nevelésükhöz.
Az állattenyésztés és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás kapcsolata
Természetesen nem csak az állattenyésztés felelős az üvegházhatású gázok kibocsátásáért, de az tagadhatatlan, hogy jelentős szerepet töltenek be benne. Ezt pedig a FAO adatai is jól alátámasztják: globális szinten az állattenyésztés felelős az összes üvegházhatásúgáz-kibocsátás 14,5%-áért. Ez megfelel a közlekedési szektor kibocsátásának. Ezt tovább tudjuk bontani haszonállatonként is, ami az alábbiak szerint alakul: 40% a húsmarhatenyésztés, 20% a tejtermelés. A sertéshús termelésének a hozzájárulása 9%, a szárnyasoké 8%. Ha fajlagosan nézzük a kibocsátásokat, a szarvasmarha kibocsátása akkor is magasabb: 1 kg fehérje értékre vetítve a szarvasmarha globális átlagkibocsátása 300 kg szén-dioxid, a szárnyasoké és a disznóké 100 kg szén-dioxid alatti. Az összes kibocsátás közel 40%-áért a kérődzők emésztése során felszabaduló metán a felelős. A metán a szén-dioxidnál sokkal veszélyesebb üvegházhatású gáz, 100 éves időtartalmat nézve egy metán molekula üveghatásúgáz-hatása mintegy 28-szor nagyobb, mint a szén-dioxidé, 20 éves időtartalmat nézve pedig már 84-szer!
Hiába minden klímavédelmi intézkedés: megállíthatatlanul melegszik a Föld
A trágyázást és annak kezelését is érdemes megemlíteni, hiszen lehet, hogy elsőre nem is gondolnánk, de a kibocsátása az összes kibocsátás 26%-át adja. Ez elsősorban dinitrogén-oxidot jelent, ami még a metánnál is károsabb gáz, a szén-dioxidhoz képest pedig nem kevesebb, mint 264-szer károsabb. Fontos szót ejteni még a földhasználat-váltás során történő kibocsátásról is, amely az összes kibocsátás közel egytizedét adja.
- tudtuk meg Harmat Ádámtól.
Ám a sor itt még nem záródott be, hiszen a húsok könnyen romlanak, ezért szállítás és tárolás közben hűteni, illetve hőkezelni kell őket, ami szintén rengeteg energia. Arról nem is beszélve, hogy a több száz vagy több ezer kilométeres szállítást nem kevés csomagolóanyag felhasználásával lehet csak biztosítani - ehhez viszont nagyon sok műanyagra, papírra és raklapokra, azaz fára van szükség. Globálisan a biológiailag produktív szárazföldi területek 40%-át a mezőgazdaság hasznosítja, ennek 77%-át pedig állattenyésztés használja fel. Ez Európa területének négyszerese, számszerűsítve 40 millió négyzetkilométer, ami több, mint az erdők összes területe, tehát 39 millió négyzetkilométer. Ebbe beletartoznak a legelőterületek is, amik csak a kérődző állatok tartására alkalmasak. Ugyanakkor a maradék 23%-on történő növényalapú élelmiszer adja az összes, emberiség által felhasznált kalória 83%-át. Nem mehetünk el a vízfogyasztás mellett sem: bár vannak jelentős különbségek, de például 1 kilogramm marhahús előállításához körülbelül 15 400 liter vízre van szükség, a csirkénél ez 4300 liter körül van.
Riasztó elemzés készült Magyarország vízgazdálkodásáról: sürgősen lépni kell
A magyarországi helyzet
- árulta el a szakértő.
A húsfogyasztás csökkentése mellett a karbonlábnyomunk is hatékonyan csökkenthető, ha fogyasztóként hazai, extenzíven tartott állattartásból származó hústermékeket választunk. Termelőként pedig a kötelező előírásokon felül olyan szabadon választható agrártámogatási formákat is igénybe lehet venni, amelyek nem kötelezőek, de nagyban hozzájárulhatnak a szennyezőanyagok kibocsátásának gazdaságos csökkentéséhez.
A károsító hatások
A hústermeléssel kapcsolatos problémák a jelentős területigényből adódnak. A nagy kiterjedésű, szántóföldi takarmánytermesztés, azon belül is a nem hatékony műtrágya felhasználás az elsődleges okozója a természetes nitrogénciklus felborulásának, amely kedvezőtlenül hat a vizes élőhelyekre - ez pedig oxigénhiányos zónák kialakulásához és eutrofizációhoz vezet. Ezen kívül a talaj savasságát is növeli, csökkenti a biológiai sokféleséget és az ózonrétegre is negatív hatással van. Ha a 2000-2015-ös időszakot vesszük figyelembe, akkor világszinten az erdőirtások felének az oka nem más, mint a mezőgazdasági területszerzés. Ennek csak a fele olyan terület, aminél még van esély arra, hogy ott újra erdő lehessen. Ez persze nem azt jelenti, hogy a mezőgazdaság egy rossz, károsító ágazat, sőt. Az emberi léthez elengedhetetlen, éppen ezért nagyon fontos számunkra. A probléma a túlzott mértékekből és fogyasztásból adódik.
Mit tehetünk?
A negatív hatásokra kétféleképpen tudunk reagálni: a kereslet csökkentésével, illetve az állattenyésztés hatékonyságának a javításán. Az EU “Farm to Fork" stratégiája többek között ezt a célt is szolgálja, hiszen a műtrágyázás mennyiségét egyötödével tervezi csökkenteni 2030-ig. Hazánkban már azzal is óriási előrelépést lehetne elérni, ha a magyar termékek fogyasztását támogatnánk. Magyarország egyébként igen sajátos helyzetben van: nálunk a legeltetett állattartás az elmúlt 30 évben drasztikusan csökkent: a rendszerváltás óta 80%-kal, vagyis míg 1989-ben 157 600 tonna csontos marhahúst állított elő az ország, addig napjainkban ez az érték 30 200 tonna - ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy ezzel párhuzamosan a sertés és baromfiágazat teljesítménye jelentősen nőtt.
Az agrárdigitalizáció a következő évtized legnagyobb lehetőségét jelentheti az ágazatnak: a termelés hatékonyságát, jövedelmezőségét és versenyképességét emelni, a környezetterhelést és a termelési kockázatokat pedig várhatóan csökkenteni fogja. Az agrárdigitalizációban rejlő előnyök kiaknázásával a költséghatékonyság növelése a termelésbiztonság veszélyeztetése nélkül valósulhat meg. Az állatok genetikai termelőképessége maximalizálhatóvá válik, egészségi állapotuk folyamatosan monitoringozható, és ez az azonnali beavatkozás lehetőségét is megteremti - derül ki a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara adataiból.
A nagy bio-kérdés: egy vagyonba kerülnek, de tényleg jobban megéri ezeket venni?
Az állatbetegségekkel is meggyűlhet a bajunk
A NAK arra is felhívja a figyelmet, hogy az állatbetegségek súlyos társadalmi, gazdasági és környezeti károkat okozhatnak, és egyes esetekben veszélyeztethetik az emberi egészséget is. Már jelenleg is nagy számban ismernek állatról emberre átterjedő, úgynevezett zoonózis betegségeket (H1N1, H5N1 influenza, brucellózis, kergemarhakór, szalmonellózis, leptospirózis stb.), elmondható azonban, hogy a XXI. században felbukkanó, újra megjelenő vagy új helyeken terjedő betegségek három - negyede állatokról terjedt át emberre. Az intenzív gazdálkodási rendszerek, a magas állatsűrűség megkönnyíthetik a járványok terjedését, valamint az egyes zoonózis betegségek állatról emberre átterjedését. A járványok terjedéséhez az állatok gazdaságok és országok közötti mozgása is hozzájárulhat. Az éghajlatváltozás következtében egyre jobban felerősödik a kockázata az új - Magyarország jelenlegi éghajlati viszonyai között még nem előforduló - kórokozók, állatbetegségek és járványok megjelenésének. Napjainkban tehát fel kell készülni a klímaváltozással kapcsolatos vészhelyzetekre és a gyors közegészségügyi válaszadásra.
Most akkor ne együnk húst?
Egyes elemzések szerint a húsfogyasztás elhagyásával 75%-kal lehetne csökkenteni a mezőgazdasági területek nagyságát. Bár mondhatni, hogy egyre nagyobb trend a vega és vegán életmód, ez egyelőre nem több egyszerű marketingnél, érdemben nem történt változás. Olyannyira nem, hogy a világ igen nagy kihívás előtt áll, hiszen, mint említettük is, a húsfogyasztás globálisan folyamatosan növekszik.
- árulta el lapunknak az élelmiszermérnök.
Lejárt a hagyományos húsok ideje? Teljesen átalakulhat az egész élelmiszeripar
Míg 1961-ben a globális, egy főre eső átlagos húsfogyasztás évente megközelítőleg 20 kg volt, 2013-ra 43 kg-ra nőtt. Elsősorban a fejlődő országokban nő drasztikusan a húsfogyasztás, Kínában 50 év alatt 5 kg-ról 60-ra nőtt. Ugyanakkor a fejlett országokban már megfigyelhető egy negatív trend is: például az Egyesül Királyságban egy felmérés során a válaszadók egyharmada jelezte, hogy kevesebb húst eszik, vagy felhagyott a húsevéssel.
- fogalmazott Harmat Ádám.
Mit csináljunk, hogy kisebb legyen az ökológiai lábnyomunk?
Számos tényező befolyásolja azt, hogy kinek hogyan áll össze az ökológiai lábnyoma, az élet mely területein tudja a leghatékonyabban csökkenteni a lábnyomát. Apró dolognak tűnhet, de már önmagában a jó minőségű hazai mezőgazdasági termékek és idénygyümölcsök, zöldségek választásával sokat lehet tenni az ökológiai lábnyomunk csökkentéséért és a hazai mezőgazdaság fenntarthatóságáért. Azt azonban mindenképpen fontos kihangsúlyozni, hogy ezek csak akkor lehetnek hatékonyak, ha minél többen választják ezt az életmódot. Bár klisésen hangzik, ebben az esetben is igaz az, hogy egy fecske nem csinál nyarat - ezt pedig a szakértők is megerősítették.
Hiába ódzkodnak a magyarok, nincs mit tenni: óriási üzlet lesz itthon is a rovarfehérje
Könnyen tehetünk a fenntartható életmódért
A húsfogyasztásra fókuszálva, ha társadalmi szinten tudunk lépni, nem lenne szükséges a húsfogyasztás teljes feladására ahhoz, hogy elkerüljük az 1,5 Celsius-fokos felmelegedési limitet. Persze nem várható el mindenkitől, hogy a nullára csökkentse a húsfogyasztását, de mindenképpen javasolt, hogy minél inkább a háztáji, vagy extenzív legeltetett állattartásból, biogazdaságból származó húsokat, nemzeti parki termékeket - például bivalyszalámit - fogyasszon. Ezek valamelyest drágábbak, de magasabb beltartalmi értéküknek köszönhetően kevesebb mennyiséggel is jól lakhatunk. Érdemes összehasonlítani, hogy 1 kg extenzív legeltetésből származó és 1 kg nagyüzemi hústermék térfogata sütés során mennyit változik: míg előbbi esetében alig tapasztalható csökkenés, utóbbi jelentős mennyiségű vizet veszít, “összeesik", és a belőle készült étel íze sem fogható a legeltetett állattartásból származó húséhoz.
Mindezeken kívül a biogazdaságokból, illetve külterjes tartásból származó hústermékek egészségesebbek is. A fenntarthatóbb életmód és táplálkozás tehát nem azt jelenti, hogy mindenről le kell mondanunk. Lényegében bármit fogyaszthatunk, a legfontosabb, hogy lehetőleg válasszunk lokális, természetes élelmiszereket és tartsunk mértéket - ezzel pedig a bolygónak és saját magunknak is jót teszünk.
-20220203.jpg)
