Ez a bogár lehet a parlagfű elleni csodafegyver: már Magyarországon is terjed

Magyarország nemzetközi viszonylatban is a parlagfűvel legszennyezettebb országok közé tartozik, a gyomnövény elleni harc bármilyen nekibuzdulása valahogy mindig mérhető eredmények nélkül bukik el. Közben a pollenje mintegy kétmillió ember életét teszi pokollá hetekre, hónapokra, súlyos milliárdokat költünk allergia elleni készítményekre, arról nem is beszélve, hogy a parlagfűvel fertőzött szántókon gyengébb a termésátlag - írta meg a 24.hu.

Jó hír viszont, hogy a természet - úgy tűnik - a segítségünkre sietett, mégpedig egy Európába behurcolt, idegenhonos rovar, a parlagfű-olajosbogár (Ophraella communa) képében. Milliók kezdtek reménykedni az ízeltlábú hazai megjelenéséről szóló hírek hallatán, főleg miután kiderült, hogy a fő tápláléka a parlagfű levele. A rovar azonosításához a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) a lakosság segítségét kérte, amint azt az Agrárszektor is megírta.

Az idegenhonos lényekkel ugyan általában csak a baj van, de most, lehet, szerencsénk lesz. De mit lehet tudni a bogár hazai tevékenységéről? Bízhatunk-e abban, hogy ha nem is oldja meg helyettünk, de jelentősen csökkenti a parlagfű okozta károkat és kínokat? A portál dr. Markó Viktor entomológust, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Rovartani Tanszékének egyetemi tanárát kérdezte a parlagfű-olajosbogárról.

Meghódította a fél világot

A levélbogarak családjába tartozó parlagfű-olajosbogár viszonylag új a tudomány számára, hiszen a fajt "csupán" 1986-ban írta le egy kanadai biológus, míg közeli rokonai többsége (például a burgonyabogár) már vagy két évszázada ismert. Észak-Amerika melegebb tájain őshonos, azaz Mexikóban és az Egyesült Államok déli részén, innen terjeszkedett spontán módon észak felé, Kanadát is meghódította. A múlt század '90-es éveiben megjelent a Távol-Keleten, 2013-ban pedig Olaszországban és Svájcban azonosították Európában elsőként. Feltehetően kereskedelmi szállítmányokkal érkezett kontinensünkre, ahol mind nagyobb területeket meghódítva azóta is aktívan terjed.

Hazánkban 2020 őszén figyelték meg először. Egy szakmabelieknek és értő vagy csak érdeklődő laikusoknak szóló honlapon bukkant fel róla egy fotó, aminek alapján entomológusok beazonosították, majd napokon belül be is gyűjtötték az első példányokat Soroksáron. Eddig a történetben nincs is semmi különös, az emberi tevékenység évtizedek óta pusztítja a helyi ökoszisztémákat idegenhonos fajok véletlenszerű vagy tudatos betelepítésével. Csakhogy ebben az esetben talán jól jövünk ki belőle, hiszen e rovar elsőrendű tápláléka a parlagfű

- jelentette ki Markó Viktor.

Évekig tart

A mindenkit leginkább foglalkoztató kérdés nyilvánvalóan az, a bogár vajon számottevően csökkenti-e a hazai parlagfűállományt. Kétség nem fér hozzá, hogy terített asztal várja, az allergén gyomnövény hazánkban mindenhol megtalálható, Magyarország területének 50-60%-a közepesen vagy erősen fertőzött, amiről itt írtunk korábban.

Mivel egy hazánkban teljesen ismeretlen fajról van szó egzakt, választ nyilvánvalóan nem adhatunk, ám három kulcsterületen érdemes keresgélni: miként alakul a jövőben a bogár egyedszáma, ízlése és étvágya Magyarországon? Ami az elsőt illeti, az 1947-ben szintén Észak-Amerikából behurcolt, és ugyancsak a levélbogarakhoz sorolt burgonyabogár hazai karrierje siethet segítségünkre. Első észlelése után sokáig el-eltűnt, majd újra megjelent, évekig tartott, míg az állomány megfelelően felszaporodott és invázióba kezdett. Most is hasonló lehet a forgatókönyv, az egyes észlelések lassanként "összefolynak", de még évek kérdése, míg országos szinten mérhető módon kezdi el ritkítani a parlagfüvet. Már ha egyáltalán elkezdi. A bogár kedvence ugyan a parlagfű, de más fészkesvirágzatú növényeket sem vet meg, márpedig ezek közé tartozik a napraforgó is. Egyelőre nincs rá bizonyíték, hogy bárhol is a napraforgót részesítette volna előnyben a parlagfűvel szemben, de nem lehet kizárni, hogy a történet egy pontján esetleg átvált a haszonnövényre. Eredetileg a burgonyabogár sem a krumplin élt, idővel azonban átszokott rá a rokon fajokról.

Hazánk nem az ideális élőhely

Amennyiben a rovar a hasznos marad, azaz folytatja a parlagfű-diétát, és megfelelően elszaporodik, már csak az a kérdés, milyen mértékben lesz a segítségünkre. Ideális esetben annyi levelet kell fogyasztania, ami érdemben visszaveti a parlagfű állományát, és lehetőleg még a pollenszórás előtt kellene végzetes csapást mérnie a növényekre.

- magyarázta Markó Viktor.

Javít a helyzeten

Olaszországban egy év alatt 3-4 nemzedék is felnő, hazai viszonyok között azonban - klímaváltozás ide vagy oda - valószínűleg két nemzedékre számíthatunk. Milánó környékén a bogarak munkája nyomán nagyon jelentősen visszaesett a pollenkoncentráció, nálunk ilyen kiugró hatásra nem számíthatunk. A parlagfű elleni védekezésben ez nem jó hír, de a bogár még így is nagyságrendekkel hatékonyabb lehet, mint amit mi, magyarok valaha is parlagfű-mentesítés címén fel tudtunk mutatni. Az ország parlagfű-mentesítésének helyzetéről és a növény alternatív felhasználásáról korábban az Agrárszektor is beszámolt.

Egyébként a parlagfű a többi növénnyel is versenyez. A bolygatott területekre gyorsan betelepül, majd ahogy más fajok is megjelennek, 3-4 év múlva egyre jobban kiszorul a nagyobb versenyképességgel megáldott növényekkel szemben. Ebbe a küzdelembe is beleszólhat az olajosbogár, amely "az ellenségem ellensége a barátom" elv alapján segítheti a versenytárs növényeket. Kellő egyedszámmal tehát a magyarországi két nemzedék is hozzájárulhat a parlagfű visszaszorításához. De hogy milyen mértékben, az néhány éven belül fog kiderülni.

Ez nem átlagos háború

A biológiai védekezés nem olyan háború, ahol ha az ellenséges katonák többségét megsemmisítjük, a maradék pedig elfut, győzelmet hirdethetünk. A túlélők hamar sokasodnak és ellentámadást indítanak. Az erősen károsított parlagfű növények is tudnak még virágozni és magokat is hoznak, bár kisebb mennyiségben. Tehát a természetes ellenségeknek nagyon hatékonynak kell lenniük.

A parlagfüvet is több fronton kell támadni és/vagy folyamatosan erős nyomás alatt tartani, hogy az erőfeszítéseknek bármi látszata legyen, szükség lehet további parlagfű fogyasztó fajok bevetésére is. Összességében a parlagfű-olajosbogár nem fogja helyettünk megoldani a parlagfűproblémát, de várhatóan javít a helyzeten, ahogy azt mi is megírtuk.

A biológiai növényvédelem számos ismeretlen veszélyt rejt, hiszen nehéz megjósolni, hogy a betelepített fajok milyen hatással lesznek új környezetükre. Gondoljunk csak a harlekinkaticára: remek eszköznek tűnt a levéltetvek szabályozására, később kiderült, nemcsak több őshonos katicafajt szorít ki az élőhelyéről, de még zsákmányként is tekint rájuk. Markó Viktor szerint, ha hasznos fajok betelepítésén gondolkodunk, nagyon aprólékos tervezés, kiterjedt kutatások szükségesek, és a közös haszon és kockázatok miatt csakis európai összefogással szabad belevágni.

(Címlapkép forrása: Wikimedia Commons)