Az időjárás ahogyan egész évben, úgy az aratás során is komolyan megnehezítette a gazdák dolgát. Milyen termésmennyiségek realizálódtak idén, inkább a jó, közepes, vagy a közepes, gyenge a jellemző?
A csapadékos őszt hűvös és száraz tavasz, majd a nyári időszak tartós hősége követte, ezért korábban nem tűntek jónak a kilátások, azonban a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara őszi búzából hektáronként 5,8 tonnányi országos átlaghozamot prognosztizált, ami igen kedvező becslés, hiszen az elmúlt 10 év átlaga 4,9 tonna volt hektáronként, és 2016-ban, a legjobb évben is csak 5,37 tonna termést sikerült betakarítani. Őszi árpából hektáronként 5,7 tonna átlaghozamot becsültek, míg repcéből hektáronként 3 tonnányi átlaghozamot prognosztizáltak. Ugyanakkor az Agrárminisztérium friss számadatai alapján a realitás még ezt az optimista előrejelzést is felülmúlta és történelmi rekorddal zárult az idei aratás, ugyanis az őszi búza országos termésátlaga 5,9 tonna, az őszi árpáé pedig 6,45 tonna lett hektáronként, míg a repce 2,73 tonnás átlagot ért el idén.
A gabonaárak emelkedése még mindig nem állt meg, habár talán már egyre közelebb vannak a stagnáláshoz. Mit lehet most látni, hogyan alakulnak a terményárak, illetve hogyan fognak az elkövetkező időszakban?
Valóban hatalmas áremelkedés jellemezte az elmúlt időszakot. Augusztus első hetében az étkezési búza áfa és szállítási költség nélküli termelői ára tonnánként több mint 67 ezer forint volt Magyarországon, és a takarmánybúza ára is hasonlóan alakult (66,9 ezer forint/tonna). Augusztus második hetére mind az étkezési búza (73 ezer forint/tonna) mind a takarmánybúza (71,6 ezer forint/tonna) ára is jelentősen változott, előbbit 8,4 százalékos, utóbbit 7 százalékos drágulás jellemezte egy hét alatt. Az áringadozások nagysága akkor érezhető igazán, ha az így kialakult árszintet az egy évvel korábbihoz viszonyítjuk. A jelenlegi árszint közel 40 százalékkal múlta felül a tavaly ilyenkor tapasztaltakat (étkezési búza: +40,7 százalék, takarmánybúza: +38,7 százalék).
A gabonaárak mozgatórugója a globális termelés és a felhasználás, és mivel a 2020/2021-es gazdasági évben búza esetében a világ felhasználása meghaladhatja a termelést, ez természetes árfelhajtó hatással jár. A következő gazdasági évre vonatkozóan azonban a Nemzetközi Gabonatanács júniusi előrejelzése magasabb búzatermést mutat az előre becsült felhasználáshoz képest, így a világ búzakészletei tovább bővülhetnek, ami segítheti az ár-konszolidációt.
A terményárak emelkedése a növénytermesztőknek nagyon jól jött/jön, az állattenyésztőknek azonban egy újabb kihívást jelent. "Megbarátkoztak" már a magyar állattenyésztők a magasabb árakkal? Hogyan tudnak reagálni rá, illetve mi a helyzet a hazai takarmánygyártókkal, hogyan érinti őket a drágulás?
Továbbra is nehéz helyzetben vannak az állattenyésztők, akik a piacról szerzik be a takarmányt, hiszen az emelkedő árak jelentősen megdrágítják a termelésüket. A magasabb takarmányárak miatt növekvő önköltséggel és csökkenő haszonkulccsal kell számolniuk. Erre a helyzetre a különböző ágazatok a takarmány receptúrák kisebb változtatásával reagálhatnak, ami némileg csökkentheti a költségeket. A magas gabona és szójaliszt ár azonban így is döntő hatással van a takarmány költségre, ami, ha időben később is, de be fog épülni a termelői és a fogyasztói árba.
A gabona- és takarmányárak brutális emelkedése után az építőipari alapanyagok ára is az egekbe emelkedett, ez utóbbi pedig komoly problémát jelenthet a gazdáknak a beruházások megvalósításában. Meddig tarthat még az alapanyagok ilyen szintű drágulása, milyen szinten stagnálhatnak?
Míg az építőanyagárak emelkedése minden beruházónak kedvezőtlen, a gabona és takarmányárak változása egyelőre leginkább az állattenyésztőkre és élelmiszer-feldolgozókra ró többlet terhet, és ez idővel a fogyasztói árakban is kézzelfoghatóvá válhat. Érdemes megjegyezni, hogy több mint egy évtizede már találkozhattunk hasonlóan magas gabona- és takarmányár emelkedéssel, ám akkor egy éven belül konszolidálódott a piac. A koronavírus gazdasági hatásait azonban továbbra is jelentős kiszámíthatatlanság jellemzi, ezért egyelőre nehéz várakozásokat megfogalmazni mind a mezőgazdasági, mind az építőipari alapanyagárak tekintetében. Rövid távon az építőipari alapanyagárak további emelkedése sem kizárt, azonban könnyen elképzelhető, hogy a jelenleg tapasztalt mindent érintő és közel egységes árdinamika termékenként vagy részpiaconként szét fog válni. Például a faanyagok áremelkedése néhány hónap múlva akár meg is torpanhat, míg az energiaigényesebb alapanyagoké tovább növekedhet. A közép- és hosszú távú árkilátások tekintetében nagyon különböző elemzői várakozások láttak napvilágot.
Az alapanyag-drágulás nem csak a beruházások kivitelezését nehezítheti meg, de komoly drágulást hozhat a mezőgéppiacon is. Mit prognosztizálnak, milyen áremelkedésre kell készülniük a gazdáknak a mezőgazdasági gépek terén, milyen mértékű lehet ez, és meddig tarthat?
A számos bizonytalansági tényező miatt a következő hónapokra még mindig nem lehet várakozásokat megfogalmazni. A mezőgéppiaci árak alakulásában az alapanyagok ára csupán az egyik szempont.
Újra indult az árupiaci kereskedés a magyar tőzsdén, és átalakították az Áru Szekciójának szabályrendszerét. Az új feltételek januárban léptek életbe, azóta rengetegen fordultak az árupiaci lehetőségek felé. Kik előtt nyithatott meg kapukat az újraindítás, és mezőgazdasági szempontból mit jelent mindez? Mik a tapasztalatok az újraindítást tekintve az elmúlt fél évben?
Bár sokan kifejezetten optimistán tekintenek a tőzsdei árupiaci kereskedés újraindítására, a kérdést kellő körültekintéssel kell kezelni. A kereskedés kereteinek megújítása mindenképp üdvözlendő - kiemelten a paritások bővítése -, ahogy az is, hogy többségben igazoltan fenntartható gazdálkodásból származó termékekkel folyhat a kereskedelem. A hazai árupiacon az elmúlt évek azt mutatják, hogy az eddig elérhető gyakorlatok és eszközök elégségesek az igények lefedéséhez, így azt gondoljuk, hogy nem lesz könnyű versenyképes feltételeket, dinamikus növekedést és tartósan jelentős forgalmat produkálni. Véleményünk szerint a sikerességet támogatná, ha a kereskedés a jelenleginél nagyobb, regionális léptékben működne. Jelenleg ugyanis a fizikai piac, azaz az áru leszállítására vonatkozó szerződéskötés a meghatározó a hazai terménykereskedelemben, és ez rövid időn belül nem fog megváltozni. Ennek megfelelően várakozásunk szerint a hazai piaci folyamatokra az árutőzsde újraindulásának rövid- és középtávon nem lesz jelentős hatása.
