A vonatkozó jogszabályi előírások szerint a dughagyma- és fokhagyma-szaporítóanyagok kizárólag csomagolt formában értékesíthetők. A csomagolásnak zártnak és olyannak kell lennie, hogy biztosítsa a szaporítóanyagok jó szellőzését. A különböző színű úgynevezett raschel háló, vagy a perforált műanyag zacskó megfelelő, de óvakodjunk az átláthatatlan, pl. dobozos, papírzacskós megoldásoktól, mivel azok elfedik a szaporítóanyagok minőségi állapotát. Ezen kívül a csomagolásnak olyannak kell lennie, hogy azt a csomagolóanyag megsértése nélkül ne lehessen megbontani - írja a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih).
A csomagolási egységeken fel kell tüntetni a szaporítóanyag nevét és fajtáját, valamint a csomagoló (kiszerelő) nevét. Az MSZ 11938:2008 számú vöröshagyma-dughagyma szabvány szerint azonban - ez előbbieken kívül - a dughagyma méretcsoportját, a kiszerelési egység tömegét, csávázott termék esetén a csávázószer hatóanyagát és a hőkezelés tényét is fel kell tüntetni. Ez utóbbiak fakultatív követelmények, tehát jelenleg még nem számonkérhetők.
Milyen a jó dughagyma?
A jó dughagyma a Nébih nyilvántartásában szereplő engedélyestől származik, fajtája a Közösségi Fajtajegyzék, vagy a Nemzeti Fajtajegyzék szerinti, fajtaazonos, fajtatiszta, a növényegészségügyi előírásoknak megfelelő és egészséges (károsítóktól és azok tüneteitől mentes), ép (sérüléstől mentes), száraz héjazatú, teljesen beérett (beszáradt nyakú és száraz gyökérzetű), megfelelően kemény (tömör), megfelelően csíramentes, idegen szerves és szervetlen anyagoktól mentes, hagymája jellemző szagú. A héj nélküli, sérült, puha, féregrágott és rövid csírás (búvócsírás) egyedek számának, valamint az idegen növényi részeknek, köveknek, rögöknek és egyéb földszennyezésnek, hagymából származó szárrészeknek és burokleveleknek a lehető legalacsonyabb mértékűnek kell lennie. A dughagyma nem lehet fagyott, idegenszagú, penészes.
A dughagyma mérete befolyásolja a belőle előállítható terméket, ugyanis a nagyobb hagymák már a termesztés korai stádiumában felmagzanak, így étkezési vöröshagyma termesztésére alkalmatlanok. A nagyobb méretű dughagymákból viszont kitűnő zöldhagyma nevelhető. Étkezési hagyma előállításához a III-IV. méretcsoportba tartozó dughagymát szokták használni, ezek talajba helyezése azonban koratavasszal történik. A hőkezelt dughagyma nem magzik fel, mivel a megfelelő hőkezelés meggátolja a magszárképződést. Hőkezelt dughagymával azonban ritkán találkozunk a boltok polcain.
A fokhagyma vegetatív úton szaporítható növény. A szaporításnak kétféle módja van. Gyakoribb a fiókhagymás (gerezdes) szaporítás, de egyes fajták virágszáron fejlődő kis hagymák, az úgynevezett bulbilli-k segítségével szaporíthatók. Ez utóbbi csak ritkán kapható a boltokban. Az engedélyes fokhagymaszaporítóanyag-termesztők szelektált, ellenőrzött anyanövény-állományról végzik a szaporítást. A fokhagyma külső, nagy gerezdjei használhatók szaporításra. Szaporítóanyagként általában a gerezdeket hozzák forgalomba, esetenként azonban egész fejekkel is találkozhatunk a polcokon.
A fokhagyma-szaporítóanyag esetén is fontos a megfelelő egészség (károsítóktól és tüneteiktől való mentesség), valamint a gerezdeknek megfelelően fejlettnek, keménynek (tömörnek) és csíramentesnek kell lennie. Hosszú ideig és meleg helyen tárolt fokhagyma szaporítóanyag hajlamos a vízvesztés következtében fellépő puhulásra és a penészedésre (Botrytis), ezért a szaporítóanyagot száraz, hűvös, de fagyvédett helységben tartsuk. Az ősszel kapható és ősszel elduggatott fokhagyma gerezdekből lesz a legkorábban fogyasztható fokhagyma, de ez a fokhagyma télre nem tartható el, mert rosszul tárolható. Téli tárolásra szánt fokhagymához a tavaszi fokhagymákat javasoljuk.
Az étkezési vöröshagyma- (zöldhagyma-, kötözőhagym-a) és fokhagyma-termesztés sikere nagy mértékben függ a szaporítóanyag minőségétől. Ezért érdemes a házikerti termesztésnél is odafigyelni a fenti, szaporítóanyag-minőségi szempontokra.
