agrarszektor.hu • 2021. december 11. 09:30
Egy növény sikerét többek között az határozza meg, hogy milyen szerepet tölt be az adott kultúrában. Az viszont biztosan állítható, hogy a szőlő egyedülálló, kiemelt helyen szerepel a termesztett kultúrnövények között.
A szőlő az emberiség egyik legrégibb kultúrnövénye. Történelmi adatok alapján igazolták, hogy a szőlőművelés több mint 6 ezer éves múltra tekint vissza, és a Kárpát-medencében is már több mint 2000 éves múltra tekint vissza a szőlő művelése - olvasható a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) oldalán. Hazánkban is már körülbelül 1700 évvel ezelőtt, a rómaiak uralma alatt a Mecsek és a móri hegyvidék lankás lejtőin már számottevő szőlőművelés folyt. A magyarok a szőlőtermesztés és a borkészítés fortélyaival már jóval a honfoglalás előtt megismerkedtek, de a magyar szőlő- és borkutúra a kereszténység és az államalapítás felvételével gyorsult fel. Ekkor vált a szőlőtermesztés és bortermelés a gazdaság kiemelt tényezőjévé, és maradt az mind a mai napig.
Az ország szőlőtermesztésre kedvező éghajlatának is köszönhetően műveltek hazánkban oly sokan szőlőt. A száraz és meleg nyár, mely napjainkban még inkább jellemző, a hosszú és napfényes ősz mind lehetővé tette a kiváló minőségű szőlő érlelését. A vulkanikus talajok sokféle kémiai elemei, szintén, mint minőségjavító tényezők működnek közre. Elsősorban domboldalakról, hegyoldalakról, ahol a legkedvezőbb a napfény beesési szöge származnak a különleges zamatú boraink. Minden borvidék, minden dűlő, minden fekvés és minden fajta más illatot, más zamatot, más ízt ad a bornak, ezért minden gazdaságnak, termelőnek, jellegzetes egyedi bora van, melyre méltán lehet büszke.
A szőlő a bor kizárólagos alapanyaga, ilyen formájában pedig semmi mással nem helyettesítő, vagyis nélkülözhetetlen alapanyag. Annak ellenére, hogy a magyar szőlőtermés jelentős részéből bor készül, az étkezési vagy csemegeszőlő a termesztett és fogyasztott gyümölcsök között mennyiségi sorrendben a banán, a citrusfélék és az alma után a csak 4. helyet foglalja el. A bor pedig az élvezeti cikkek sorában szerepel ugyanezen a helyen a teát, a kávét és a sört követően. A magyar bor kiváló étrendi hatású, mértékkel fogyasztva értékes táplálék, fertőtlenítő tulajdonsága végett pedig a betegségek megelőzésében, sőt gyógyításában is fontos szerepet játszik. Az életszínvonal emelkedésével az embernek fokozott szükségletévé vált, és ma már közel sem tekinthető csupán élvezeti cikknek. Nem hiányozhat egyetlen ünnepi asztalról sem, nélkülözhetetlen kísérője a különböző ételeknek.
A szőlőből ezenkívül számtalan egyéb feldolgozott termék is készül: mint például a mazsola, azaz a szárított szőlő, amely számos sütemény és desszert nélkülözhetetlen hozzávalója. A szőlő levének kisajtolása után, a mustból alkoholmentes (must, lé, üdítőital) és alkoholtartalmú (bor, pezsgő, borpárlat, vermut) italok készíthetők. Ami a szőlőt egyedivé teszi, hogy a melléktermékei is maradéktalanul felhasználhatóak: a szőlőtörkölyből törkölybor vagy pálinka készíthető, a szőlő magjából pedig nagyon értékes olaj és csersav vonható ki. A visszamaradt törköly értékes szerves trágyaanyag, mely a szőlő tápanyagutánpótlásánál felhasználható. A borseprőből kipréselés útján még bort kaphatunk, azután pedig pálinkát főzhetünk belőle, a visszamaradó seprőtésztából pedig borkősavat gyártanak. A metszés után keletkező venyige tüzelésre, gyújtós készítésére, hasogatás nélkül kiválóan alkalmas, vagy zúzás után helyben trágyázásra is felhasználható. De még a szőlő levele is felhasználható a gasztronómiában.
A szőlőtermesztés és a bortermelés elsősorban gazdasági tevékenység. Ennél azonban jóval többről van szó, mivel a szőlő és a bor a társadalmunkban kiemelt kulturális szerepet is betölt. A szőlőtermesztésnek jelentős a lakosságfoglalkoztató, népességet el- és megtartó képessége is. A szőlő emellett egyike a tudományosan legalaposabban tanulmányozott és legjobban megismert termesztett kultúrnövényeknek, önálló egyetemi diszciplínával, tanszékkel rendelkezik, amely csak a szőlővel foglalkozik.
A szőlőtermesztés, a szőlőültetvények tájban betöltött esztétikai szerepe sem elhanyagolható. Borvidékeink Magyarország legszebb területei közé tartoznak, kiemelt turisztikai jelentőséggel. Gondoljunk itt a szőlőhegyekre, a fehérre meszelt falú építészeti remekművű présházakra, vagy a hangulatos pincesorokra, a szépen és igényesen kialakított lugasokra, mely hasznosságukon és esztétikai szerepükön túl az forró nyári napokon a pihenést is szolgálják.