Magyarországon 800 ezer regisztrált horgász van, így ők alkotják a felszíni vizeket használók legnépesebb közösségét. Ugyanakkor sem az ökológusoknak, sem a természetvédelmi szakembereknek nincsenek ismereteik a horgászok tudásáról, illetve általában az ökológiához való viszonyukról, ezért nagyon fontos lenne párbeszédet kezdeni velük a vizek állapotáról, védelméről. Ezzel a céllal indult el az ELKH ÖK kutatássorozata, amelynek első lépéseként a horgászok vízinövény-ismeretét mérték fel. Az első eredményeket a kutatók a Journal of Ethnobiology and Ethnomedicine című rangos szakfolyóiratban november elején megjelent tanulmányukban közölték. Az ezekből levonható következtetések szerint bár a hobbihorgászok ökológiai tudása nem mérhető a tradicionális természeti népek tudásához, mégis fontos ismereteket sajátítanak el az élővilágról, és ezeket képesek magabiztosan felidézni.
A világon átlagosan minden tizedik ember horgászik kedvtelésből. Ők emellett természetesen sok egyéb, vízhez kötődő tevékenységet is végeznek, miközben felkészülnek a horgászatra, és akár napokat is eltöltenek a parton. Eközben van idejük és módjuk megfigyelni a parti ökoszisztémát, a vizek növény- és állatvilágát, illetve a horgászattal kapcsolatos érdeklődésük kapcsán a halak környezetéről is többet olvasnak és tudhatnak, mint akik nem horgásznak.
Habár az utóbbi évtizedekben az ökológiai kutatásokban egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a természettel együtt élő, a helyi ökoszisztéma-szolgáltatásokat használó szakemberek - halászok, vadászok, juhászok - helyi ökológiai tudásának, csak az utóbbi évtizedben ismerték fel, hogy a hobbihorgászok ismeretei is hozzájárulhatnak a tudományos kutatásokhoz. Noha kézenfekvőnek tűnne, hogy a horgászok halakkal kapcsolatos ismereteit teszteljék, ennek eredményei borítékolhatók lennének. A legtöbb horgász nyilvánvalóan sokkal többet tud a halakról, mint mások, az ÖK Vízi Ökológiai Intézetének (VÖI) kutatói ezért a magyar rekreációs horgászokkal kezdeményezett párbeszéd során más úton indultak el.
- árulta el Löki Viktor, a VÖI Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa, a kutatás vezetője.
Az ökológusok három helyszínen készítettek interjúkat horgászokkal: a Velencei-tónál, a Keleti-főcsatornánál, illetve egy Debrecen melletti horgásztónál. E beszélgetések során rögzítették a horgászok arra vonatkozó adatait is, hogy mennyi ideje horgásznak, mi jellemző rájuk, és általában hogyan viszonyulnak a természethez. Ezután következett a teszt: képről kellett felismerniük a vízinövényeket. Ha nem tudták megnevezni a növényt, de állításuk szerint látásból ismerték, a kutatók ezt kontrollkérdésekkel ellenőrizték. Ha tudtak róluk más alapvető részleteket, azt is feljegyezték.
Löki Viktor elmondta, hogy a 24 növényfaj közül a horgászok átlagosan 4-6 fajt tudtak néven nevezni, és további 4-7-et felismertek, bár megnevezni nem tudták azokat. Vagyis a bemutatott növényeknek körülbelül a felét ismerték fel a horgászok. A kutató szerint ez az eredmény részben megfelelt a várakozásaiknak, ugyanakkor meglepő volt, hogy a három helyszínen különbözött a horgászok tudásszintje. A Velencei-tónál horgászók, akik jellemzően a fővárosból járnak oda, és rövidebb ideje horgásznak, kevesebb növényt ismertek meg, mint a többiek - tette hozzá Löki Viktor.
Az eredményekből kitűnik, hogy a horgászok önkéntelenül is megfigyelnek olyan jelenségeket - például a helyi növényeket - amelyek nem kifejezetten érdeklik őket, sőt az sem feltétlenül tudatosul bennük, hogy ismereteket gyűjtenek ezekről. Úgy tűnik, a természeti népek helyi ökológiai tudásához hasonlóan a horgászok is annál többet tudnak a természetről, minél régebben horgásznak. Ebből egyben arra is lehet következtetni, hogy a tudásuk nagy részét nem az iskolában szerzik, hanem a szabadidejükben tesznek rá szert.
- mutatott rá Löki Viktor.
