Teljesen átalakulhatnak a hegyek a Földön: ijesztő, mi várhat ránk a jövőben

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) jelentése szerint  klímaváltozás miatt a hegyvidéki területeken már eddig is komoly változások voltak megfigyelhetőek: emelkedő hőmérséklet, a hóborítottság kiterjedésének és időtartamának csökkenése az alacsonyabb területeken, a gleccserek visszahúzódása, valamint a gleccsertavak számának és kiterjedésének növekedése. Ezek a területek különösen érzékenyek a felmelegedés és a kiszáradás közvetlen hatásaira - olvasható a Világgazdaság oldalán.

A szakértők szerint a következő évtizedekben a hőmérséklet további emelkedése várható, amely negatív következményekkel jár a hegyvidéki, jéggel és hóval borított területekre (krioszféra), de a biodiverzitásra, az ökoszisztémára és az emberi jólétre nézve is. Az alacsonyabban fekvő és kisebb gleccserek már másfél fokos globális felmelegedés esetén is valószínűleg el fogják veszíteni a tömegük nagy részét. A trópusi területeken és a közepes földrajzi szélességen lévő hegyeken a jelenlegi jégtömeg körülbelül fele maradhat meg az optimista (alacsony üvegházhatásúgáz-kibocsátással számoló) forgatókönyv szerint, míg a pesszimistább szcenárió azzal számol, hogy a jégtömegnek akár a 90%-a is elveszhet.

A szimulációk szerint Európában is csökkenni fog a hóvastagság, ennek mértéke viszont jelentősen függ attól, hogy melyik forgatókönyv valósul meg. A becslések ugyanis a stagnálástól egészen odáig terjednek, hogy nem marad természetes hótakaró a francia Alpokban és a Pireneusokban. A melegedés és a hidrológiai változások a növény- és állatvilágra is hatnak: az endemikus (csak egy bizonyos helyen élő) hegyvidéki fajok akár 84%-át is a kihalás veszélye fenyegetheti. Továbbá a szélsőséges időjárási eseményekből, például a vegetációtüzekből (amelyek száma várhatóan növekedni fog) eredő kockázatok is fokozzák a kihalás veszélyét.

A hegyek nemcsak szépek, de hasznosak is

A hegyvidékek többféle szerepet töltenek be az emberi életben: víz-, élelem- és energiaforrások lehetnek, különböző gyógynövényeknek adnak otthont, turisztikai lehetőségeket és rekreációt biztosítanak, továbbá esztétikai és spirituális értékűek. Az elmúlt 20 évben a gleccserek visszahúzódása és a hóborítottság átalakulása több hegyvidéki régióban a lefolyás idejének és mennyiségének megváltozásához vezetett. Az ellenálló képességet az olvadékvizek veszteségével ellentétben a talajvíz valamennyire még képes biztosítani rövid távon, de ez az utántöltődés hosszú távon várhatóan csökkenni fog.

Sok ember számára hegyvidékről érkezik az édesvíz, valamint globálisan az öntözött mezőgazdasági területek körülbelül kétharmada függ a hegyekből eredő lefolyásoktól is. A részben vagy teljesen a hegyekből eredő víztől függő emberek száma jelentősen megnövekedett: amíg az 1960-as években körülbelül 0,6 milliárd volt, az elmúlt évtizedben a számuk már megközelítette a 2 milliárdot.

A mezőgazdaságnak is fel kell készülnie a változás negatív következményeire: ilyenek lehetnek az aszályok és az áradások, az évszakok kezdetének eltolódása, a víz elérhetőségi idejének megváltozása, a kórokozók számának növekedése és végül, de nem utolsó sorban a beporzók sokféleségének csökkenése. A legelők minőségének romlása az állatállományt is érinti. Az Alpokban a mezőgazdasági termelés számára néhány területen előnyös lehet az emelkedő hőmérséklet, de Ázsia és Dél-Amerika egyes régióiban, ahol a gleccser és hó táplálta öntözéstől függ a termelés, a várható változások miatt akadozó vízellátással fognak szembenézni, és az élelmiszer-biztonság is veszélybe kerülhet. Nem beszélve olyan élvezeti cikkekről, mint például a kávé, amelynek alapanyaga, a kávébab a klímaváltozásnak egyik leginkább kitett növényfaj.

A vízenergia szempontjából sem elhanyagolhatók a valószínűsíthető változások: a hegyvidéki régiókban egyes évszakokban magasabb vízáramlás lesz jellemző, míg más évszakokban alacsonyabb lehet a víz egyéb felhasználására való igények (például öntözés) miatt. Mindez kiszámíthatatlanabbá teszi a vízenergiából előállítható villamosenergia-termelést, ami jelentős kockázat, hisz jelenleg a világ összes megújuló energiájának közel 60%-a (a hagyományos biomasszát nem számítva) ebből a forrásból származik. A síszezon várhatóan rövidebb lesz, és nőni fog az igény a mesterséges hóra, tehát a téli turizmusra összességében inkább negatív hatást gyakorol a klímaváltozás, viszont a nyári úti célokként vonzóbbá válhatnak a hegyvidékek.

Milyen veszélyeket és kockázatokat rejt a változás?

Az elmúlt három évtizedben a hegységekben gyakoribbá váltak az éghajlathoz és időjáráshoz köthető katasztrófák. A leggyakoribb veszélyek, amelyek a legtöbb embert érintik a hegyvidéki régiókban, az áradások, a földcsuszamlások, a törmelékfolyamok és a lavinák.1,5-3 Celsius-fokos globális melegedés esetén az árvizek és földcsuszamlások száma a szimulációk szerint jelentősen növekedni fog.  Az IPCC a legújabb jelentésében a megfigyelt változások, az attribúciós értékelések és a jövőre nézve szimulált hatások alapján négy kulcskockázatot fogalmazott meg a hegyvidéki területekre vonatkozóan:

• Földcsuszamlások és árvizek okozta kockázatok az emberekre és az infrastruktúrára nézve: Ahol az esőzések intenzitása és gyakorisága várhatóan növekedni fog, ott a földcsuszamlásokból eredő kockázatok is növekednek. Az árvizekre pedig a gleccserek visszahúzódása és a heves esőzések lesznek hatással. 2-4 fokos globális hőmérséklet-emelkedés esetén az árvizeknek kitett emberek száma akár a kétszeresére is nőhet, a legnagyobb változás Dél- és Délkelet-Ázsiában, valamint Dél-Amerikában valószínűsíthető.
• A változó vízforrásból eredő kockázatok az állatállományra és a gazdaságra nézve: Különösen azok a területek érintettek, amelyek nagymértékben függnek a hó- és gleccserolvadásból származó víztől. Ilyenek például a száraz és félsivatagi zónák az Andokban, Közép-Ázsiában és a Felső-Indus-medencében. A 21. század közepére az öntözőrendszerrel felszerelt mezőgazdasági területek több mint fele függeni fog a hegyvidéki lefolyástól, és így egyre több tó- és folyóvíz válik használhatatlanná. Akár duplájára növekedhet a vízstressznek kitett emberek száma azokon a területeken, ahol már most is vízstressz van. A vízenergiára gyakorolt hatás általánosságban kevésbé súlyos, mint a következmények a mezőgazdaságban vagy a háztartásokban, de ez függ az adott régiótól.
• Ökoszisztéma-változások és fajok kihalásának kockázata: Egyes fajok elterjedési területének felfelé tolódása már most megfigyelhető, és ez nagyobb mértékű felmelegedés esetén folytatódni és gyorsulni fog. Viszont ha a felfelé vándorlás üteme nem elég gyors a melegedéshez képest, vagy ha már nem lehet feljebb terjeszkedni (mert vége a hegynek), a kipusztulás veszélye fenyeget. A fenológiai változások is kockázatosak, mert az egyes fajok közötti kapcsolatok szétcsúszhatnak (például virágzó növények hiánya, fagykárok következtében a beporzók hiánya).
• Eszmei és kulturális értékek veszteségének kockázata: Ezen értékek elvesztése a melegedés következtében fellépő hó- és jégborítottság csökkenéséhez, valamint az árvizek és aszályok okozta károk növekedéséhez köthető. Nehéz mérhetővé tenni a károkat ebben az esetben, hiszen ikonikus helyszínek, a lelki béke, az identitás, különböző rituálék és a jólét elvesztéséről van szó. A kockázat nagyobb az Andokban, a Himalájában és az Alpokban.
  

Mi lehet a megoldás?

Ha a globális felmelegedés mértéke meghaladja a 1,5 fokot, akkor a fő kockázatok kezeléséhez szükséges alkalmazkodás egyre sürgetőbb lesz a hegyvidékeken. A jelenlegi adaptáció sebessége és mélysége nem elég hatékony a jövőbeli kockázatok kezelésére, különösen nagyobb globális hőmérséklet-emelkedés esetén.

A természetalapú megoldások azért lehetnek különösen jók, mert a mérséklés mellett javítják az életkörülményeket. Fontos a meglévő erdők védelme és a leromlott területek helyreállítása, a helyi növény- és állatvilág megőrzése. A mezőgazdaságban a megélhetési forrás diverzifikálása, a klímaorientált okosmezőgazdaság vagy az agroerdészet lehet egyfajta megoldás.