agrarszektor.hu • 2022. június 6. 06:00
Komoly visszaesések figyelhetők meg az egyes haszonállatok állományaiban az utóbbi években. Amíg az Eurostat szakemberei a 2017 és 2021 közötti időszakban erőteljes csökkenést rögzítettek a sertések, a kecskék és juhok állományában, addig a tejelő tehenek és húshasznosítású szarvasmarhák száma nemcsak összesítve, de régiónként is komoly növekedést produkált. Az érdekesség ezeknél a számoknál az, hogy mind a nagy megugrások, mind a visszaesések 2021-ben történtek, és nem abban a 2020-as évben, amiről jóformán mindent, és annak az ellenkezőjét is el lehet mondani.
Erős hullámzás volt jellemző a magyarországi haszonállat-állományra az utóbbi öt évben. A 2017 és 2021 közötti időszakban több haszonállat egyedszámában is komoly növekedést regisztráltak a szakemberek, míg más fajoknál számottevő csökkenés volt rögzíthető ugyanebben az időszakban. Az Eurostat adatgyűjtéséből azonban nemcsak az derült ki, hogy az egyes években hogyan alakult az állatállomány, hanem azt is látható, hogy az ország régióiban növekedés vagy csökkenés volt jellemző a haszonállatok egyedszámára. Az állatállományok alakulásáról korábbi információk itt olvashatóak:
A magyar tejelőtehén-állomány az elmúlt öt évben tulajdonképpen folyamatosan növekedett, 2018-ban esett vissza 2%-kal, 244 ezer példányról 239 ezerre. 2019-től viszont töretlen a gyarapodás, a legnagyobb növekedést pedig 2021-ben rögzítették: ekkor az előző évhez képest 34,4 ezer tejelő tehénnel nőtt a hazai állomány, ami közel 14%-os növekedést jelent. Az Eurorstat adatai szerint az állomány zöme a Dunántúlon és az Alföldön található, a vizsgált időszak végére mindkét régióban növekedést lehetett elkönyvelni. A Dunántúlon ez 6,5%-os növekedést jelent, az Alföldön pedig (egy területnek számítva az Észak- és a Dél-Alföldet) 23,3%-os volt a növekedés. A legnagyobb növekedést az észak-magyarországi régió produkálta, itt 27,2%-kal gyarapodott a tejelőtehén-állomány 2017 és 2021 között. Említést érdemel még a közép-magyarországi régió, ahol 2017-2020 között stabil növekedés volt megfigyelhető, ám 2021-re jelentős 11,8%-os visszaesés következett be.
A húshasznosítású szarvasmarhák tekintetében az Eurostat adatbázisa külön kezelte az egy évnél fiatalabb, levágásra szánt borjakat, az egy éves vágóüszőket,valamint a 2 éves és idősebb vágóüszőket. A borjak tekintetében a 2017-es 67 ezres állomány 2021-re 91,9 ezerre nőtt, ami 37%-os növekedést jelent. Az állományok szinte mindenütt gyarapodtak, de a legnagyobb mértékben Észak-Magyarországon (5 ezerről 10,9 ezerre, +118%) és Közép-Magyarországon, (6 ezerről 10,4 ezerre, +73,3%), emelkedtek a számok. Az egy éves vágóüszőknél 76,9%-os növekedés volt megfigyelhető a vizsgált időszakban. Amíg 2017-ben az állomány csak 13 ezer példányból állt, ez 2021-re 23 ezer példányra nőtt. Ezeknél az állatoknál a legnagyobb növekedést az alföldi, a közép- és az észak-magyarországi régiókban regisztrálták. Az Alföldet illetően 4 ezerről 10,3 ezerre nőtt a példányszám, ami 157,5%-os növekedést jelent, míg Közép-Magyarországon 1 ezerről 1,8 ezerre, ami 80%-os növekedés, Észak-Magyarországon pedig 2 ezerről 3,4 ezerre, ami pedig 7%-os állománynövekedést jelent. A szarvasmarha-állományok változásáról további információk itt olvashatóak.
A húshasznosítású szarvasmarhák terén talán a 2 éves és idősebb vágóüszők számában történt az egyik legnagyobb robbanás: amíg az állomány 2017-ben még mindössze 4 ezer példányból állt, 2021-re 21,5 ezer már egyedre nőtt, ami 437,5%-os növekedést jelent. Külön érdekesség, hogy a gyarapodás java 2020 után történt, amikor még csak 6,3 ezres volt az állomány. Vagyis a növekedés csak az utolsó évben 241,27%-os volt. A gyarapodás az ország egész területén jelentős volt, de a leglátványosabb eredmények a Dunántúlhoz (1 ezerről 5,8 ezerre, +480%), az Alföldhöz (3 ezerről 10,3 ezerre, +243,3%) és az észak-magyarországi régióhoz köthetőek, ahol 2017-ben praktikusan még tartottak ilyen állatokat, de 2021-re már 3,1 ezer példányos állományuk volt.
Ami a sertéseket illeti, Magyarországon az utóbbi években csökkent az állomány. Míg 2017-ben még 2,87 millió egyedet tartottak az országban, ez 2021-re 2,73 millióra csökkent, ami közel 5,1%-os csökkenést jelent az öt év alatt. 2020-ban a sertésállomány még 2,85 millió jószágból állt, ami azt jelenti, hogy egy év alatt csaknem 4,4%-kal lett kevesebb sertés az országban. A sertésállomány csökkenése kifejezetten súlyos a közép-magyarországi régióban, ahol 211 ezerről 46,2 ezerre esett vissza az egyedszám, ami 78%-os csökkenést jelent. Az észak-magyarországi régióban az állatlétszám a 2017-es 110 ezerről 2021-re 104,1 ezerre esett vissza, ami majdnem 5,36%-os csökkenést jelent. Az alföldi régióban a vizsgált időszak elején 1,508 millió sertést tartottak, ez azonban 2021-re 1,303 millióra esett vissza, ami 13,53%-os csökkenésnek számít. A Dunántúlon ezzel szemben gyarapodást rögzítettek a szakemberek, a 2017-es 1,042 milliós állomány 2021-re 1,271 milliósra nőtt. Ez csaknem 21,98%-os növekedésnek felel meg. A sertésállomány alakulásáról egyéb információk itt olvashatóak:
43%-kal csökkent a vizsgált időszakban a kecskeállomány Magyarországon. Míg 2017-ben 80 ezer kecskét tartottak számon hazánkban, ez a szám 2021-re 45,6 ezerre esett vissza. Az egyik legjelentősebb csökkenést a Dunántúlon regisztrálták, ahol az állomány a vizsgált időszak kezdetén még 27 ezer jószágból állt, de 5 évvel később már csak 16,1 ezer példányról voltak adatok, ami összességében közel 40,4%-os visszaesést jelent. Az Alföldön is jelentős volt a kecskeállomány csökkenése, ugyanis a 2017-es 34 ezer példány 2021-re 17,1 ezer jószágra esett vissza (-49,7%), míg Észak-Magyarországon 56,6%-ot esett vissza a kecskeállomány, 12 ezer jószágról 6,8 ezer állatra. A juhállományban is komoly visszaesést regisztráltak a szakemberek: a 2017-es 1,146 millió egyedszám 2021-re 887 ezerre csökkent. A legkomolyabb visszaesések az Alföldön (a 2017-es 759 ezer jószágról 557 ezerre esett vissza 2021-re, -26,61%) és a Dunántúlon (195 ezerről 165,5 ezerre csökkent, -15,13%) regisztrálták.