A repcebecő-ormányos évi egy nemzedékes kártevő. Fő tápnövénye az őszi és a tavaszi káposztarepce, de kifejlődhet más keresztesvirágú növényen is. Az imágó a betelepedés után érési táplálkozással készül a tojásrakás időszakára, amely áprilisban elkezdődik. Ekkor egy átlagos méretű becőbe a berágás után a nőstény 1-2 tojást rak a magkezdemények közelébe. Egy nőivarú bogár 25-240 db tojást rakhat le összesen. A tojásrakást követően a becőket feromonnal jelölik meg, hogy elkerüljék ugyanazon becőn az újabb tojásrakást. 2-4 hetes bábozódási időt követően megtörténik az imágóvá alakulása. Az új generáció kifejlett egyedei különböző keresztesvirágú növényeken táplálkoznak majd a nyár végén telelőre vonulnak. A kikelő lárvák (kukacok) egyébként a repce szárában rágva járatokat alakítanak ki, így a meggyengült növények az erős szélben megdőlhetnek. Az ettől legyengült és szilárdságukat vesztett növények generatív hajtásai rosszabbul fejlődnek, így kevesebb magot érlelnek. A hőmérséklet és a tápnövény minőségének függvényében 25-54 nap elteltével a lárvák lefúrnak a talajba és ott bábozódnak.
Kártétel és előrejelzés
Az imágó és a lárva is károsít. Az imágó tavasszal a növény a szárat, a leveleket és a bimbókat furkálja meg. A lárva a fő kártevő, a becőben él és a magkezdeményeket, magokat kívülről rágja meg. A károsodott becő korábban érik és magtermése lehull. Előrejelzés megfigyelés sárgatállal érdemes, amelyet háromnaponta ellenőrizni kell. Ha 10 db repcebecő-ormányost találunk benne, akkor a kémiai védekezést el kell kezdeni. A repce legjelentősebb magkártevője. Ha egy becőben 2-3 lárva károsít, a termésveszteség elérheti a 70-80%-ot is. Az imágó a növény vegetatív és generatív részeit egyaránt fogyasztja. A károsított becő korábban érik és lehullik. A repcebecő-ormányos kártétele elősegíti a repcebecő-gubacsszúnyog peterakását is, mivel a gubacsszúnyog csak a sérült becőkbe tud petét rakni, és az ormányosbogarak által károsított becőket jobban szereti, ezekbe több petét rak, mint a mechanikai úton sérültekbe. A repcebecő-ormányos lárváinak életteret biztosító legyengült becőben a repcebecő-szúnyog nagyobb számú tojást rak és az ilyen becőkben jelentősebb kártétel alakul ki. A repcebecő-ormányos lárváinak kártétele a magok megrágása mellett a becők kényszer érésével és becőhullással járnak.
A repcebecő-ormányos egyedszáma könnyen megvizsgálható már a koratavaszi időszaktól hálózással, vagy sárgatálak használatával. A kártételi küszöbszám 10 hálócsapásban 15-20 bogár, aminek észlelésekor védekezni szükséges. Betelepedésük legkönnyebben a sárgatállal követhető nyomon, amelyeknek 2-3 naponta kell elvégezni a vizsgálatát.
Védekezés
A védekezés legoptimálisabb időpontja egybeesik a virágzással, ezért a növényvédelmi kezelések tervezésénél a szerválasztás és a megfelelő időzítése mellett kiemelt figyelmet kell szentelni a beporzást végző hasznos rovarok és a környezet védelmére is, így olyan tartamhatással rendelkező hatóanyagot célszerű választani, amely egyben kíméli a méheket. Ezt a munkát széles hatásspektrumú, akár tankkeverékben is rugalmasan kijuttatható, a környezetet megóvását egyszerűen lehetővé tevő készítmények könnyíthetik meg. A repcebecő-ormányosbogár rovarölőszer hatóanyag elleni rezisztenciára hajlamos, ezért az egymás utáni kezeléseknél törekedni kell a hatóanyagváltásra. Alkalmas hatóanyagok például a cipermetrin, deltametrin, gamma-cihalotrin vagy akár az eszfenvalerát.
A védekezést szintén megfigyelésre alapozottan, a kártevő betelepedésének kezdetének idejében javasolt. A hűvösebb időjárás a repcebecő-ormányosnak is több teret ad a kártételre, ebben az esetben többszöri védekezésre van szükség. Károsítását a kis becőkezdeményeken, fiatal becőkön kezdi, nagymértékű kárt más kártevők által nyitott becősérülésen lerakott tojásaival tud okozni. A becők belsejében kikelő lárvák károsítása révén a magvak elhalnak, a becők korán elsárgulnak, felnyílnak, a pergési veszteség megnő. A rovarok elleni sikeres védekezés nemcsak a rovarkártétel csökkentése és az abból fakadó terméskiesés elkerülése miatt fontos, hanem a gombafertőzések szempontjából is lényeges. A gombák, legyen az a fóma vagy a szklerotínia, a rovarok által okozott sebzéseken keresztül sokkal könnyebben behatolhatnak a növény szöveteibe.
