Tóth Enikő • 2022. június 28. 11:00
Magyarország éghajlati tényezői és talajadottságai optimálisak a szabadföldi zöldségnövények termesztéséhez, viszont mint mindenhol, itt is számolnunk kell a kártevők jelenlétével. Estig lehetne sorolni hány féle kártevője lehet a zöldségféléknek, így ezúttal a legismertebb, legnagyobb bosszúságot okozó kártevőket gyűjtöttük össze.
A gyökérgubacs-fonálférgek
A Meloidogyne génuszba tartozó fonálféreg-fajok polifág kártevők, több mint kétezer növényfajt fertőznek. Szabadföldi és hajtatott kertészeti kultúránál is számítani lehet a megjelenésükre. Palántanevelés esetén a termesztőberendezésből kikerülő növények hordozhatnak melegigényes gyökérgubacs-fonálféreg fajokat is. A fiatal növények gyökereit (megfelelő talajnedvesség és talajhőmérséklet mellett) a tojásokból kikelő L2 stádiumú lárva támadja meg, a lárvák szájszuronyukkal emésztőenzimeket bocsátanak a szövetbe, amelyek hatására a feji végük körül 4-6 óriássejt keletkezik: ezekből táplálkoznak. A gyökérszöveti módosulások hatására a fertőzött rész megvastagodik, ezt nevezzük gubacsnak. A beállt szöveti változások hatására a hajszálgyökerek képződésében és a növények vízfelvételében zavar keletkezik, a gyökércsúcsok növekedésükben leállnak, majd elhalnak.
A Meloidogyne-fajok elleni szabadföldi védekezési lehetőségek jelentős része megelőző intézkedésekből áll. Ide tartozik a rezisztens fajták választása vagy rezisztens alanyokra történő oltás, a fertőzött növénymaradványok maradéktalan eltávolítása és megsemmisítése, a talajhőmérséklet csökkentése (szaporodás mértékét csökkenti). A kémiai védekezési lehetőségek (pl.: talajgőzölés) szabadföldön korlátozottak, azon kívül költséges és környezetterhelő megoldások, és leggyakrabban csak kismértékben tudják mérsékelni a kártételt.
A paradicsom-aknázómoly (Tuta Absoluta)
A dél-amerikai eredetű, eredeti elterjedési területén a paradicsom és a burgonya egyik legjelentősebb kártevőjének számító faj. A kártevő a paradicsomnövényt bármelyik fejlődési stádiumában képes megfertőzni a palántakortól a kifejlett növényig. A lárva a növény szöveteiben aknáz, maga után a leveleken foltszerűek az aknák jelennek meg, amelyeken ujjszerű-nyúlványok lehetnek. Száron, és kocsányon is megtalálható az aknája. A termésen a kocsány körül berágások és ürülék jelzik a lárva kártételét. Rendkívül szapora faj, elsősorban meleg, száraz, csapadékban szegényebb területeken. A kifejlett lepke éjjel aktív, a kártétele szemrevételezéssel is könnyen észrevehető, tekintettel arra, hogy ez a faj előnyben részesíti a növény felsőbb szintén elhelyezkedő fiatal bimbókat, virágokat és a még éretlen termést, amelyeken a károsítás nyoma fekete színnel tarkított.
Védekezni előrejelzésre alapozva szexferomon csapdázással, vagy tömegcsapdázással lehetséges. Zárt termesztő berendezésnél a parazitoidok használatával vagy ragadozók segítségével, a lárvakelésre időzítve pedig a Bacillus thuringiensis biológiai készítmény használatával lehet.
Levéltetvek
Szívogatásuk következtében a levelek torzulnak, és fejlődésükben visszamaradnak. A tetvek által kiválasztott mézharmatot a hangyák is nagyon szeretik, és másodlagos tünetként megjelenhet a fekete korompenész bevonat is a növényen. Emellett még különböző vírusokat is hordozhatnak és terjeszthetnek a levéltetvek, amelyek súlyos termésveszteséget és minőségromlást okoznak. Táplálkozásukat speciális szerkezetű szívócső szolgálja, amellyel a sekélyebb növényi rétegekből vesznek fel szövetnedveket. A táplálkozásuk következtében kialakult elváltozásokat (torzulás, levélsárgulás) a tápnövénybe táplálkozásuk közben injektált mérgező nedvek okozzák. A levéltetvek közvetlen kártételénél jelentősebbek közvetett kártételeik: vírusvektor tevékenységükkel jelentős mértékű növénypusztulást és hozamcsökkenést okoznak, másrészt az általuk kiválasztott mézharmaton megtelepedik a korompenész, mely csökkenti a növény asszimilációs felületét.
A levéltetvek elleni védekezés szempontjából a betelepedésük időpontjának és intenzitásának nyomon követése fontos. Ennek egyik módszere a sárga ragacsos felületű lapcsapda vagy a sárga tálcsapda alkalmazása.
A gyapottok-bagolylepke
A főként szabadföldön termesztett paradicsom bogyóinak egyik legnagyobb károsítója minden évben a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera). Jellemzően a meleg, száraz klímát kedveli, a nedves idő számára kedvezőtlen. Magyarországi körülmények között paprikán, paradicsomon, zöldbabon, kukoricán és napraforgón egyaránt kárt tud okozni. Életmódjukat tekintve az imágók naplemente után kezdenek táplálkozni, a párzásra szintén éjjel kerül sor. A 3 nemzedék bábállapota eltérő ideig tart, az utolsó bábállapot telel át enyhe teleken. A peterakáshoz kifejlett növényeket keresnek, azon belül is a folytontermő növényeket (pl.: a paradicsomot) preferálják. Polifág hernyója okozza a foltokban megjelenő kártételt, amelyet csak a bogyókon rágott bemeneti nyílás jelez. A kártétel mértékét fokozza, hogy a fiatal hernyó kis lyukon keresztül, észrevétlenül hatol be a tápnövényei generatív szerveibe, így kártétele sokáig rejtve maradhat. Egyetlen hernyó a fejlődése folyamán több bogyót is károsít, melyeken másodlagos bakteriális vagy gombás fertőzések is megjelenhetnek, melyek átterjedhetnek a többi bogyóra is.
A kémiai védekezés gyakorlatilag "perctechnológia", mert amint a hernyók berágták magukat a bogyóba, már elkéstünk a hatékony védekezéssel. A hernyók rejtett életmódja miatt csak mélyhatású vagy felszívódó hatóanyagú inszekticidekkel van esély a kártétel mérséklésére.