Egyre kevesebben tartanak ilyen állatot Magyarországon: sorra tűnnek el az állományok

A megváltozott életmód, az urbanizáció és az állattartáshoz kapcsolódó egyre szigorúbb állategészségügyi, állatjóléti és járványvédelmi szabályok miatt mára sokat változott a helyzet. Ez egyúttal azt is eredményezi, hogy egyre csökken az a réteg, akinek a portáján szerepet kapnak a haszonállatok.

- tudta meg lapunk a NAK-tól.

Sokszor még a társállatokkal sem boldogulnak rendesen

A Kamara felhívta a figyelmet arra, hogy a hagyomány önmagában nem elég, hiszen (nem kicsi) tudásra és gazdasági realitásra is szükséges ahhoz, hogy egy ilyen tevékenység fennmaradjon. Ha belegondolunk, nagyon nem mindegy, hogy ha van néhány haszonállatunk, akkor mivel, mikor, hogyan etetjük, itatjuk őket, milyen betegségekre kell figyelni, mit tilos nekik mit nem és még sorolhatnánk a végletekig. Minden híreszteléssel ellentétben, nem könnyű állatot tartani, pláne nem úgy, hogy mind az állat igényeinek, mind a szigorú jogszabályoknak meg tudjon felelni a gazda. Sajnos nagyon sok esetben a társállatok (kutya, macska stb.) tartása során is hiányosságok tapasztalhatóak a tudásban, a hozzáértő állattartók pedig nem háztájiban, hanem állattartó telepeken foglalkoznak az állatokkal.

Érdemes azt is megcáfolni, hogy olcsóbb lenne így élelmiszerhez jutni, mivel a költségek döntő részét jelentő takarmányt is vagy meg kell termelni (amihez földterületre van szükség), vagy meg kell venni, ami szintén nem egy olcsó mulatság. Az EU ugyanakkor - még a jelenlegi nehéz helyzetben is - nemcsak, hogy önellátó élelmiszerből, hanem jelentős többletekkel rendelkezik, melyek exportpiacokon történő értékesítése sokszor komoly kihívás, és ha nem sikerül megfelelő mértékben a világ más részein élő fogyasztókhoz eljuttatni ezeket, akkor a közös piacon okoznak élelmiszerár-csökkenéseket.

Ilyen az igazi lejtmenet

Kijelenthető, hogy leépülőben, eltűnőben van a háztáji állattartás Magyarországon: 

- mondta a NAK.

Vonzóbb a növénytermesztés, nem is kicsit

A szántóföldi növénytermesztésre szakosodott gazdaságok száma 2010 és 2020 között 28 százalékkal gyarapodott, emellett a szakosodott kertészettel foglalkozóké is nőtt. Ami drasztikus, az az, hogy az állattartók közül az abrakfogyasztó állatok tartására szakosodott gazdaságok száma 10 éve alatt mintegy 72 százalékkal csökkent. Ez főként a nagyon kicsi, pár állatot tartó gazdaságok eltűnése miatt következett be. A szántóföldi gazdaságok előretörését az is magyarázza, hogy a gazdaságkategóriák közül ez a legkevésbé munkaerőigényes, míg az állattartás és a kertészet nagyobb munkaerőt igényel. A kisebb, háztáji gazdaságok eltűnése a mezőgazdasági termelés koncentrálódását hozta, az egy gazdaságra jutó standard termelési érték jelentősen növekedett, főkét a sertés- és baromfitartók esetében. 

Jelentősen nőtt az elmúlt 10 évben a gazdaságok mérete is, míg a kicsi, 4000 eurónál kevesebb standard termelési értékkel rendelkező gazdaságok aránya lényegesen, 70-ről 53 százalékra csökkent. Az említett 53 százalék viszont csak az összes termelési értéknek mindössze 2,6 százalékát állítja elő, miközben a termelési érték 45 százalékát az összes gazdaság 1 százaléka állítja elő, ők messze a legnagyobb termelők. 2010 óta 31 százalékkal csökkent a gazdaságok száma, de ez a csökkenés sokkal inkább sújtotta az állattartókat, mint a növénytermesztőket. Az adatokból jól látszik az is, hogy az állattartás és a növénytermesztés egyre inkább elválik egymástól, hiszen pont azok a kisebb, háztáji gazdaságok tűnnek el, ahol a két ágazat kiegészíti egymást, egymásból következnek.

Ezeket az állatokat tartották a legtöbben

Ház körül az abszolút favorit a baromfi és a sertés tartása volt, egészen a kilencvenes évekig. Ma mindkét állatfaj csak fokozott járványvédelmi körülmények betartásával tartható, hiszen meg kell védeni az állatokat a betegségektől, különösképpen a madárinfluenza, illetve az afrikai sertéspestis európai terjedésétől. A 2020-ban berobbanó koronavírus-járvány sokakat ráébresztett arra, hogy egy kert bizony kincset érhet, ám ennek ellenére az állatlétszámok továbbra is csökkennek, különösen is a háztáji és a kislétszámú állattartás számolódik fel.

A drágulás sem hoz áttöréseket

Szinte napról napra emelkednek az élelmiszerárak, ezért nem egy-két helyről lehetett hallani, olvasni, hogy egyre többen veszik fontolóra azt, hogy inkább saját maguk termelik meg az élelmiszert - ez azonban az állatok esetében nincs így. Mint ahogyan megtudtuk, az állati termékek árai az elmúlt másfél évtizedben nem követték a takarmány - és más inputárak drágulásait. A jövedelmek élelmiszerre költött részaránya az elmúlt években csökkent. Ez most várhatóan újra növekedni fog. Az élelmiszerárak növekedése talán az élelmiszerpazarlás csökkenésére gyakorolhat hatást.

Kemények a szabályok

Aki haszonállatokat szeretne otthon tartani, annak számolnia kell azzal, hogy bizony nem kevés szabály van, amit be kell tartania. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara lapunkkal meg is osztotta a szabályokat:

• A mezőgazdasági haszonállatok (és a kedvtelésből tartott állatok) tartásának körülményeit a törvény mellett kormányrendelet és miniszteri rendeletek is szabályozzák. Olyan kötelezően betartandó szabályok ezek, pl. az állattartó épületek elhelyezésére vonatkozó építésügyi jogszabályok, vagy az állategészségügyi és közegészségügyi szabályok (pl. védőtávolságok, trágyakezelés, rágcsálóirtás), melyek betartása alól nem lehet kibújni. Tudatosítanunk kell magunkban ugyanis azt is, hogy haszonállattartás szabályainak be nem tartása a szomszédokkal ebből adódó viták senkinek sem hiányoznak. Az állatokat úgy kell tartani, hogy a keletkező trágyát a lehető leggyakrabban kitakarítva és megfelelően elhelyezve megelőzzük a keletkező kellemetlen szagokat, illetve a rovarok nagyszámú megjelenését. Az állattartás ezen túlmenően jellegzetes hangokkal, zajjal is jár: a kakaskukorékolástól a sertések röfögésén át a tehén bőgéséig, melyek bár jellegüktől függően, a megfelelő tartási körülmények biztosításával tompíthatóak, a környéken lakók számára hallhatóak.

• Bár az állattartók érdekképviseleteinek kezdeményezésére több fontos szabály megalkotására is sor került annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek a véget nem érő konfliktusok és józan ésszel gondolkodva működnie kellene az "aki hamarabb ott volt" elvének is, mégis gyakoriak az olyan esetek, mikor egy újonnan odaköltöző szomszéd emel szót a régóta ott élő és gazdálkodó gazda ellen, esetleg erre a többi szomszédot is felbuzdítja.

• Egyes helyeken eltérő okokra hivatkozva, illetve különböző gyakorlatokkal (pl. adminisztrációs eszközökkel; feljelentgetéssel és állatvédelmi, illetve környezetvédelmi hatósági eljárásokkal; gyaníthatóan egy személyre/cégre alkotott szabályokkal/korlátozásokkal; szóbeli abúzussal stb.) próbálják az állattartókat a tevékenység felhagyására bírni, olykor ésszerű ok nélkül is.

• Előfordul az is, hogy a 41/2010. (II. 26.) Korm. rendeletre hivatkozva vegzálják a haszonállattartókat, miszerint "…állatot úgy kell tartani, hogy az állat tartása lehetővé tegye annak természetes viselkedését, ugyanakkor a környező lakóközösség kialakult élet- és szokásrendjét tartósan és szükségtelenül ne zavarja." E jogszabály azonban sem a gazdasági céllal tartott haszonállatra, sem a vadászatra használt állatokra nem vonatkozik.

• Mivel fenti esetek az intenzív beépítéssel rendelkező, illetve gyorsan fejlődő településeknél egyre gyakoribbak lesznek, választ kell találni arra, mi történjen abban az esetben, ha a házakkal körülvett gazdasági udvar (jogszabálykövető) állattartója "kisebbségben marad" a "többség vagy a falu akaratával" szemben?

• E folyamat ellentétes azokkal a közös hazai és uniós törekvésekkel is, amelyek a vidék népességmegtartó képességének védelmét, munkahelyeinek megőrzését, végső soron a vidéki életforma fennmaradását célozzák, hiszen a vidéknek az állattartás helyének kell lennie.

• Nemcsak sertés, baromfi, ló és kérődzők esetében beszélhetünk e problémákról, de a méhészeket is rendszeresen érik támadások.