A „Legelő-erdő gazdaság alatt oly gazdálkodási módot értünk, melynek czélja nem annyira az értékes fanevelés, hanem a legeltetés s a fák által azt akarjuk elérni, hogy a legelő termőképessége fennmaradjon.” Mindemellett a szerző említést tesz a jól beállt, idősebb ültetvényekben történő legeltetésről. Az erdőben lévő cserebogár sertésnek, baromfinak szolgálhatott táplálékul, folyam melletti lágy erdők mocsaraiban még ehetett a sertés sulyomot, ahogy más területen a bükknek, vadkörtének, vadalmának és más fának gyümölcsét, Alvidéki tölgyesek makktermését is - írja a NAK.

Sok magyar gazda mondhat le ezekről az állatokról: sorra tűnhetnek el az állományok

Nem kíméli az aszály a legeltető állattartókat sem.

A korlátlan legeltetés és haszonvét miatt azonban végül felborult az erdei ökoszisztéma, így -a teljes tiltáson túl- optimális megoldást kellett keresni. Napjainkban is ismert a fás legelő fogalma, támogatást lehet igénybe venni agrár-erdészeti rendszerek létrehozására (gyepgazdálkodással kombinált fás legelő vagy fás kaszáló létrehozására is). Ezeknek a támogatási kérelmeknek a beadási időszaka egészen 2022. december 31-ig nyitva áll, viszont a jelenleg egyre előrébb haladó kényszerhelyzetben nem csak a jövőben megteremthető lehetőségeket szükséges áttekinteni, és élni velük, hanem - ha lehet - a már rendelkezésre álló erőforrásokat is hasznosítani kell ésszerű keretek között. Fontos ismét kiemelni, hogy a legelőerdő, és az erdőben legeltetés két külön fogalom, két külön rendeltetési- és tevékenységi kört jelöl. Az Erdőtörvény 2017. évi módosításával egyfajta nyitás történt, aminek köszönhetően ismét megteremtődött a lehetőség bizonyos állatfajok legeltetésére.

Ezt veszi most rengeteg magyar télre: sokan nem is tudják, mekkorát bukhatnak vele

Tömegek táraznak be tűzifából, sok helyen már készlethiány van, az árak pedig brutálisan megnőttek.

A jelenleg több országrészben is korlátozottan rendelkezésre álló szálastakarmány miatt áttekinthetjük az Erdőtörvény vonatkozó részeit arról, hogy miként szabad legeltetni a fás területeket:

• Erdőben, valamint erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületen legeltetni vagy pihentetni (a továbbiakban: erdei legeltetés) kizárólag lovat, szarvasmarhát és juhot szabad.
• Tilos az erdei legeltetés a véghasználat megkezdésétől az erdőfelújítás befejezését követő ötödik év végéig.
  Az erdei legeltetés során megfelelő módon gondoskodni kell a legeltetett állat szomszédos erdőkbe való bejutásának megakadályozásáról.
• Erdei legeltetési tevékenység a tulajdonos és az erdőgazdálkodó hozzájárulásával, valamint az erdészeti hatóság részére - Natura 2000 hálózat részeként kijelölt területen annak megkezdése előtt legkésőbb 21 nappal - történő előzetes bejelentést követően, felügyelő személy állandó biztosítása mellett végezhető.
• A legeltetést felügyelő személy köteles magánál tartani a tulajdonos és az erdőgazdálkodó legeltetéshez való hozzájárulását tartalmazó dokumentumot.

A szabályozás tehát azokat a területeket érinti, ahol erdővédelmi kockázattal nem kell számolni, alacsony természetességi állapotú, vagy fátlan állapotban tartott az erdő.

Megszólalt Nagy István: ezeken a területeken tilos az őshonos fák kivágása

Az agrárminiszter kiemelte, Magyarország zöld tőkéje semmiképpen sem kerülhet veszélybe.

Első lépésként érdemes beazonosítani a legelőterületeket, és hogy vannak-e szomszédos használható területek, ugyanis a szabályok szerint (Erdőtörvény 76/C. §) csak a legeltetésre szolgáló mezőgazdasági területtel közvetlenül szomszédos:

• aa) 7. § (1) bekezdés e) és f) pontja szerinti természetességi állapotra vonatkozó alapelvárású erdőben, valamint
• ab) erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületen - az erdei vízfolyás, erdei tó kivételével –, továbbá
• b) nagyvízi mederben, a kezelési tervekben foglaltakkal összhangban kerülhet sor.”

Aki nem járatos az erdei szakkifejezésekben, annak az aa) pontot úgy lehetne körbeírni, hogy az zömében idegenhonos fafajokból álló faültetvényeket és kultúrerdőket (pl. akácosok, fenyvesek) jelöl, az ab) pontban foglaltakat pedig úgy, hogy az erdőbe beékelődő tisztások, nyiladékok, és egyéb fátlan területeket értik alatta. Sok térségben a b) pontban foglalt eset is említésre méltó lehet, már csak azért is, mert az árterekben (a nagyvízi meder ismertebb neve) viszont minden erdőben szóba jöhet a legeltetés. A fentiek mellett még szót kell ejteni a szabad rendelkezésű erdőkről is. A telepítésükhöz ugyan nem jár támogatás, de ezekben fafajtól és elhelyezkedéstől függetlenül lehetőség van a legeltetésre.

Megváltoztatta a kormány a fakitermelés szabályait: mi lesz így a magyar erdőkkel?

Reagált a döntésre Nagy István.

A helymeghatározásban az Erdőtérkép nyújt segítséget. Az Erdőtérképen a fásítások és szabad rendelkezésű erdők beazonosítása is lehetséges, ami nagy segítség, ugyanis, ha az adott fával borított terület a megjelenő térkép szerint nem erdő, akkor az fásítás, vagy szabad rendelkezésű erdő, tehát legeltethető. Az Erdőtérkép az erdő természetességi állapotára vonatkozó információt is tartalmazza (az erdőrészletek adatlapja az információs gombbal nyitható meg), ami ugyancsak segít annak eldöntésében, hogy az adott erdőben szóba jöhet-e a legeltetés. Ezt követően javasolt a területileg illetékes hatóságot megkeresni, amiben a Nemzeti Földügyi Központ lehet segítségünkre.