agrarszektor.hu • 2022. szeptember 9. 13:33
A Sad24 kiváló kertészeti portál a Lengyel Nemzeti Kertészeti Kutatóintézet Sierniewicei Gyümölcskutatójának (IO-PIB Sierniewice), az egyik prominens személyiségét, Prof. Dr. hab. Ryszard Hołownickit kérdezte a lengyel iparialma-termelés kilátásairól: kezdetben kisebbségben volt az a vélemény, miszerint üdvözítő lenne kifejezetten a feldolgozóipar számára termelő ültetvényeket létesíteni - elődöm, prof. Szczepan Pieniążek még szinte egyedül maradt ezzel a meglátásával.
A gyakran hangoztatott ellenérvek között szerepelt, hogy a modern, megfelelően kezelt ültetvényekben az iparialma-hányad elenyészően csekély, és a léüzemek inkább egyfajta „biztonsági háló” szerepét töltik be, tehát jégeső vagy sikertelen védekezés esetén az étkezésre nem alkalmas árut majd átveszik a léüzemek. A feldolgozóipar már ekkor sem értett egyet ezzel az állásponttal, mivel nekik egyrészt kiegyenlített mennyiségre, másrészt megbízható minőségre lett volna szükségük a kiszámítható működéshez. Látszólag tehát a feldolgozóipar és a kertészet érdekei ellentétesek - írja a FruitVeB.
Véleményem szerint ennek a konfliktusnak a feloldásához az ipari célültetvények visznek minket közelebb, ugyanis Lengyelországban ma is rengeteg olyan gyümölcsös működik, ahol étkezési fajtákat termesztenek ugyan drága technológiával, ám a termés csaknem teljes egésze a feldolgozókba kerül. Ez így értelmetlen, senkinek sem jó, különösen az egyre növekvő inputanyag- és főleg a munkaerő-költségeket tekintetbe véve. Sokkal racionálisabb lenne varasodásrezisztens, magas extrakt- és savtartalmú fajtákból álló, támrendszer nélküli, intenzív metszést és növényvédelmet az étkezési fajtáknál sokkal kevésbé igénylő, alacsonyabb munkaerőigényű ültetvényeket telepíteni, kifejezetten a feldolgozóiparra igazítva.
Még a Lengyelországba látogató külföldi szakemberek is állandóan megütköznek azon, hogy lehet az, hogy az itt előállított, feldolgozásra szánt alma felét az étkezési gyümölcsökre jellemző drága, munkaerő-intenzív technológiával állítják elő. Az ipari célültetvények lehetővé tennék a homogén, nagy volumenű tételek szolgáltatását, megkerülhetőek lennének a közvetítők, közvetlen kapcsolat alakulhatna ki a feldolgozó és a termelő között. A gépi betakarításnak köszönhetően jelentősen lefaraghatóak lennének a munkaerő költségei is. Sajnálatos módon léalma-betakarítógépekből egyelőre hiány van a piacon, de Lengyelországban rengeteg a tapasztalt gyártó, akik könnyedén megbirkóznak bonyolultabb eszközök tervezésével és gyártásával is. Örvendetes azért, hogy hosszú évek után végre megjelentek a lengyel piacon az első kétlépcsős betakarításra alkalmas gépek.
Ezek igen egyszerű konstrukciók, ezért nem is túl drágák: egy sima traktoros rázógépből és egy rakodógépből állnak. Biztos vagyok benne, hogy az ilyen egyszerű gépek iránti kereslet a jövőben növekedni fog, amit az is bizonyít, hogy számos, műszaki érzékkel megáldott termelő önállóan is épít ezekhez igen hasonló „sufnituning” eszközöket. Hátránya a kétlépcsős betakarításnak, hogy a gyümölcsöt a földre kell rázni, ahol a felszedéskor földdel, levelekkel, gyomokkal keveredik, ezért sokkal jobb minőség várható el az egylépcsős szüretelőgépektől. Ezek technológiája folyamatosan fejlődik, és hamarosan elérik az óránként 200 fa feletti kapacitást is, véleményem szerint azonban ezek a gépek túl drágák ahhoz, hogy az ipari alma jelenlegi felvásárlási árait figyelembe véve valaha is behozzák az árukat. Ám meggyőződésem, hogy ezekre a gépekre előbb-utóbb szüksége lesz, és gyorsabban, mint gondolnánk.