Csemegekukoricát az utóbbi években jellemzően 30-35 ezer hektáron termeltek Magyarországon, átlagosan 500-550 ezer tonna mennyiségben, míg zöldborsót - csökkenő tendencia mellett - 18-20 ezer hektáron 80-120 ezer tonna közötti mennyiségben állítottak elő - olvasható a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (FruitVeB) oldalán. E termékpályákon a termelés és a feldolgozóipar egymásra utaltsága nagyon jelentős. E két zöldségkultúra együttesen a hazai zöldségtermő terület 60%-át teszi ki. Mindkét terméket 90-95%-ban a - zöldség-gyümölcs feldolgozóipari kibocsátás 2/3-át adó - hűtő- és konzervipar veszi fel. Ugyanakkor az is igaz, hogy hűtő- és konzervipar alapanyag-felvásárlásának 70-80%-át a csemegekukorica és zöldborsó adja, így kapacitáskihasználtságát e két növény határozza meg.
A gondok már a szezon kezdete előtt jelentkeztek: a tavaszi termeltetési szerződésekkel összefüggő tárgyalások során egyértelművé vált a feldolgozók számára, hogy vagy elfogadják a termelők jelentős áremelésre vonatkozó javaslatát, vagy tudomásul veszik, hogy nagy mértékben visszaeshet az elérhető termőterületek mérete, illetve ezzel együtt a nyersanyag mennyisége, ami kihasználatlan kapacitásokat és az árualaphiány miatti jelentős piacvesztést okozott volna az ágazat számára. Ráadásul, alig hogy megköttettek a termelési szerződések, kitört az orosz-ukrán háború, robbanásszerűen növelve az ágazat egyébként is gyorsan növekvő költségeit, különösen - a feldolgozókat rendkívüli módon sújtó - elektromos energia- és földgáz-költségeket. Az energia költsége már a válság előtt is a fagyasztott és konzerv termékek összes költségének közel 10%-át tette ki, majd ez a költségtényező emelkedett öt-tízszeres mértékben az elmúlt egy évben, különösen a megelőző 4-6 hónapban.
A makrogazdasági körülmények mellett az elmúlt 12 hónap időjárása is nagyon kedvezőtlenül alakult. A kifejezetten száraz és enyhe telet, egy jellemzően továbbra is száraz március-májusi időszak követte. Bár a lokális májusi esők adtak némi reményt, de a nyári hónapok egyértelművé tették, hogy 2022 a pusztító aszály éve lesz. A zöldborsó és részben a korai fővetésű csemegekukorica állományok fejlődése erősen megszenvedte a száraz tavaszt, ami késedelmet eredményezett a borsó betakarítás kezdetében, ezáltal komoly gondot okozva a másodvetésű kukoricák vetésében is. Ez további késedelmet vagy területi - és ezzel járó mennyiségi - kiesést jelentett a már eleve aszály sújtotta csemegekukoricában, és így a gyári kapacitások kihasználtságában is.
A júniusban betakarított zöldborsónál mintegy 10-15%-os termésveszteség volt tapasztalható, az öntözetlen állományok kifejezetten gyenge termést produkáltak. A sok forró nappal tűzdelt aszályos nyári időszak eredményeképp az eleve késve induló csemegekukorica-feldolgozási szezon első szakaszában, amit jellemzően az öntözetlen, korai fővetésű állományok szolgálnak ki alapanyaggal, 50-70%-os - néhány esetben akár 100%-os - terméskiesés volt mérhető, de még a későbbi betakarítású öntözött állományokban is 20-30%-os termésdepresszió volt jellemző. Nem csak a feldolgozható mennyiség esett jelentősen vissza, hanem a csőméretek is csökkentek, ami által számottevően romlott az alapanyag-kihozatal is. A csemegekukorica-feldolgozás még most is tart, a napokban indul a másodvetésű területek betakarítása, így még végleges összegzést nem lehet adni, mint ahogyan a terméskiesés mértéke sem számszerűsíthető pontosan. Az viszont biztosan elmondható, hogy a csemegekukorica ágazat idén jelentős kiesést fog elszenvedni, melynek átlagos mértéke biztosan nem lesz kevesebb, mint 25%, de elképzelhető akár 40%-os kiesés is. A termésveszteség végleges mértéke nagyban függ a másodvetésű állományok hozamaitól, az elkövetkező hat hét időjárásától, valamint az első őszi fagy időpontjától.
A csemegekukorica és zöldborsó termékpálya szereplői idén tehát jelentős gazdasági károkat fognak elszenvedni az elmúlt évszázad legsúlyosabb aszálya következményként. Ez a rendkívüli időjárási helyzet még inkább kiélezi az ágazat aktuális problémáit, amelyek már eddig is nagyon súlyosan érintették a szektort, különösen a feldolgozóipart: az energiaválság, a munkaerőhiány és a csomagolóanyag-ellátási gondok, továbbá az ezek folyományként megjelenő, előre nem látható mértékű, nagy bizonytalansággal kalkulálható, de sok esetben száz százalékot meghaladó költségnövekedés. A néhány éve fennálló, elmélyült és krónikus ágazati problémák megoldását már a tavalyi év sem segítette, de az idei szezon minden eddiginél többet rontott a termelés és feldolgozás helyzetén egyaránt.
