2021-ben először fordult elő, hogy a horgászok halelvitele elmaradt az általuk finanszírozott telepítések mennyiségétől Magyarországon jelenleg ugyanis az alábbi módokon lehetséges legális halelvitel a természetes vizekből:

• horgászfogás, vagyis halelvitel, a statisztikában a termelő tógazdaságokban, mint nem nyilvántartott halgazdálkodási vízterületeken horgásztatással értékesített hal mennyisége nélkül;
• horgászversenyek szelekciós fogása, amit 2020-tól gyűjtenek;
• rekreációs halászfogás;
• ökológiai célú, szelektív halászat;
• halászati engedélyes halfogás továbbnevelésre;
• bemutató halászat.

A mindenkori legnagyobb fogási hányad a horgászfogás, ami természetesen nem a megfogott, hanem a vízpartól elvitt (kifogott) halakat takarja. E fogásokban a turista horgászok eredményei és a horgászverseny szelekciói is szerepelnek. A 2021. évi, összességében 4607 tonnát kitevő rögzített horgászfogás 18,7%-kal maradt el az előző évitől, de megjegyzendő, hogy 2020-ban az 1176 tonnás állami támogatású haltelepítés hatása a halfogásokban egyszeri jelleggel, fokozottan érvényesült. Ezen adat a fogási naplók 96%-ának tételes feldolgozásával került összesítésre, kapcsoltan tavaly 7.256.256 horgásznap regisztrációjáról lehet beszámolni. Továbbra is, hagyományosan a ponty a legnépszerűbb, a 3152 tonna horgászfogás az összes fogás 68%-a. A sorban az elviteli mennyiség alapján az ezüstkárász, a keszegfélék, majd az amur, s a ragadozók új listavezetőjeként a harcsa következik. A jelentős, 10 tonna fölötti nagyságrendű országos fogásokhoz tartozik még sorrend szerint a süllő, a csuka, a busák, a balin, a törpeharcsák, végül a márna. Kimutatásra kerültek a kősüllő, a compó, a garda, az angolna, valamint a sügér, a menyhal és a sebes pisztráng fogásai is. A nagy állóvizek között a fogásokat tekintve első 571 tonna fogással a Balaton, majd a Tisza-tó és a Ráckevei-Soroksári Dunaág következik.

A közel 1000 fő rekreációs halász az átlagos horgászfogás bő ötszörösét tudja elvinni a vízpartokról, ez közel 45 tonna halat jelent. Az ökológiai, szeletív halászat egyenlege 181 tonna, a többi lehetséges halkivétel 1 tonna alatt maradt. Összességében tehát a magyar természetes vizekből 4833 tonna hal került ki, döntően a horgászcsaládoknál, egészséges táplálékként hasznosulva, mivel a horgászfogás aránya 95%-os. E számhoz viszont érdemes egy elgondolkoztató, egyben lehangoló adatot rögtön hozzátenni: Magyarországon a kárókatonák valós, számításokon alapuló halfogyasztása 4-6 ezer tonna/év, tehát több, mint az összes emberi fogyasztás! A kárókatonák (és más halevő madarak) pusztításáról Lévai Ferenc, az Agrárszektor által korábban a haltermelési ágazat helyzetével kapcsolatban megkeresett Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) szóvivője is említést tett.

A 2021. évben a horgászok által finanszírozott haltelepítések mértéke 4749 tonna volt, ezt a 4607 tonnás elvitellel érdemes összevetni. A telepített állományok értéke közel 5 milliárd forint, s ezzel a befektetéssel döntően az állami halvagyon növekedett. Először fordult elő, hogy a telepítések mennyisége meghaladta a horgászfogásokat! Az viszont nagyon elgondolkodtató, hogy közel 1200 tonnával több ponty került be a vizekbe, mint ami a beírt fogási adatokban szerepelt. Mindez, ha csökkenő mértékben, de igaz volt a 2020. és a 2019. évre is. A telepítések 91%-a, 4870 tonna a ponty, ez 11,1%-os csökkenés a tavalyelőtt 24,2%-os részarányt képviselt intervenciós telepítéshez, tehát a horgászszervezetek az akkori nagy állami segítség mintegy 50%-át ki tudták - még - gazdálkodni. Ha a "kallódó" halakat és velük szemben az éves súlynövekményt is figyelembe vesszük, bátran kijelenthető, hogy a telepítési/fogási egyenleget tekintve a hazai vizek pontyállománya a horgászati célú halgazdálkodási tevékenység okán folyamatosan gyarapszik.

A pontytelepítések után az egyre jobban megbecsült keszegfélék következnek, majd a legdrágább hal, a süllő, ezután pedig a telepítési korlátozások ellenére népszerű amur. A további rangsorban gyakorlatilag azonos mennyiségben jön a csuka és a harcsa, majd a sok helyen óvott-féltett compó, a tömeges jelölt telepítésekkel középtávon általunk újra korlátozottan foghatónak álmodott kecsege, a megmentendő széles kárász, a balin, végül a sügér és a sebes pisztráng zárja a sort. A számok tükrében örvendetes volt a keszegfélék és a csuka, süllő telepítések jelentős növekedése, de látva a jelentős árváltozásokat és mellette a termelés aszályhelyzet okozta visszaesését, sajnos valószínűsíthető, hogy ezek az adatok tartós rekordok maradnak a következő években is.

Végül a fogási adatok értékeléséhez visszatérve újra érdemes figyelembe kell venni, hogy a 2021. évben még mindig növekvő horgászlétszám és a fejlődő halállomány elvileg az elviteli fogások növekedését, ám ezzel szemben az elviteli szabályok konzekvensen egységesedő horgászrendi szigorításai és a C&R (Catch&Release, vagyis kifogás és visszaengedés) szemlélet további térnyerése pedig a halelvitellel nem járó fogások növekményét eredményezi. A már tavaly is sokszor nem megfelelő vízviszonyok, az intervenció, mint bónusz kiesése, a horgász- és turisztikai besorolású horgásznapok számának külön is elemezhető visszaesése pedig egyaránt komoly tényező az elviteli fogások tényszerű csökkenésében. További, részletesebb OHSZK elemzés a MOHOSZ weblapján és a következő Magyar Horgászban lesz olvasható.