A cél hazánk esetében az lenne, hogy a talajban tartsuk a vizet, hiszen köztudott, Magyarország nettó víztermelő, magyarán több víz folyik ki az országból, mint amennyi érkezik. De az, hogy a víz akkor és olyan mennyiségben álljon rendelkezésre, amire a mezőgazdaságnak szüksége van, az egy nagyon összetett feladat

- mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elnöke. Kiemelte, hazánkban a jelentős csapadékhiány mellett a légköri aszály is komoly ellenség, ilyenkor ugyanis nem történik meg a kukorica beporzása, és lényegében a szárát termeljük meg a növénynek cső nélkül. A NAK elnöke szerint paradigmaváltásra van szükség ahhoz, hogy a lehetőségeinket kihasználjuk a víz megtartása érdekében, illetve a mezőgazdasági vízigényeket is ki kellene tudni szolgálni, főleg ha az elmúlt évek aszályos időszakait nézzük. 

A kár egészen rendkívüli, ez már a költségvetés szemüvegén keresztül is egészen jól látható, amit úgy lehetne kezelni, hogy a vizet jobban megtartjuk, adott esetben vállalva a belvíz kockázatát is. A gazdák szerint a belvíz még mindig jobb az aszálynál, utóbbival ugyanis nincs mit kezdeni, hiszen ahhoz, hogy az ország infrastrukturális szempontból felkészült legyen a nehéz időszakokra, óriási pénzekre lenne szükség.

Győrffy Balázs arról is beszélt, hogy nincs az a mezőgazdasági termény, amire az energiaárak változása ne hatna. Szinte mindennek drasztikusan emelkedett az ára, ami alapjaiban rendezi át a költségeket. 

Egy hektáron megtermelt termény előállításához szignifikánsan nagyobb befektetésre van szükség, és bár lehet, hogy az átvételi árakban ezt lehet érvényesíteni, ahhoz, hogy ugyanazt az eredményt el lehessen érni, sokkal nagyobb költséget kell vállalni. Ilyen értelemben a befektetett pénznek sokkal kisebb a megtérülése, ami nyilván a finanszírozás szempontjából is gondot okoz

- hangsúlyozta Győrffy Balázs. Hozzátette, a bankok szempontjából is komoly fejtörést okoz, hogyan finanszírozzák a jövő évi termény megtermelését, mert két-háromszor akkora invesztícióra van szükség, hogy a nap végén eljussanak ugyanoda, ami egyébként az elmúlt években megszokott eredmény volt.

Nem is olyan régen egy hektár megmunkálása a betakarításig mindenféle költséggel együtt két-háromszázezer forintból megvolt, most ötszázezer forint alatt szinte elképzelhetetlen, de inkább hat-hétszázezer forint a költség. Kérdés az, hogy a gazdálkodó mennyire bátor, mennyi műtrágyát használ, milyen növényvédelmi technológiát alkalmaz, mennyire intenzíven.