Az idei brutális aszály miatt rendkívüli helyzet állt elő Magyarországon, nem lesz elég kukoricatermés hazánkban. Ilyen még soha nem volt azelőtt. A becslések szerint mekkora a termésmennyiség idén, mekkora területről, jellemzően mennyi volt az előző években, ezáltal mekkora lesz a hiány idén?
Emberemlékezet óta nem volt ilyen rossz kukoricatermés Magyarországon, mint idén, az előzetes becslések alapján mindössze 3 tonnás termésátlagra lehet számítani. Ennek az alacsony termésmennyiségnek két oka van: az egyik, hogy az aszály miatt sok helyen meg se termett a kukorica, a másik pedig, hogy több 10 vagy 100 ezer hektáron lesilózták zöldtakarmánynak nyáron a termést. Az átlagos években a hazai kukoricaigény 4,5 millió tonna körül szokott lenni, idén azonban számítani lehet arra, hogy az iparban és a takarmányozásban felhasznált kukorica mennyisége is csökkenni fog. Egyrészt azért, mert nagyon drága a kukorica, és van olyan termék, amivel helyettesíteni lehet, másrészt pedig az utóbbi időben elkezdett csökkenni az állatlétszám Magyarországon. Jelenleg azt látom, hogy körülbelül 4 millió tonna kukoricatermés lesz a hazai igény idén.
A hiányzó mennyiséget úgy néz ki, importból kell majd fedeznünk, honnan érkezhet, és milyen áron?
Akárcsak a Hungrana, az összes magyarországi feldolgozó- és takarmányipari cég április óta elindítottunk egy elég komoly importprogramot. Soha nem volt még olyan, mint most, hogy Magyarország felé Ukrajnából érkezik kukorica, és ez meg is látszik, hiszen a szállítás több logisztikai akadályba is ütközött, nem épült fel ugyanis erre átrakó rendszer, valamint zökkenőmentes vasúti szállítmányozás. Az idei év váratlan eseményei miatt azonban az elmúlt fél évben elkezdődött az átrakókapacitás növelése, nem mindegy ugyanis, hogy abból a mennyiségből, amit az ukránok a határig elhoznak, mennyit tudunk elszállítani az országba. Ha az említett logisztikai beruházásokat sikerül jövő szeptemberig megvalósítani akkor akár 2,5 millió tonna szemes termény is bejöhet Magyarországra, aminek a legnagyobb része kukorica lesz.
Nincs feltétlenül probléma tehát, hiszen be tudjuk szerezni a hiányzó kukoricát, a gondot inkább a magas árak okozzák. Az aszály minden országot sújtott Európában, a kontinens összes kukoricatermése idén várhatóan 60 millió tonna lesz, ami azt is jelenti, hogy a magas árak továbbra is velünk maradnak majd.
Mi a helyzet a Hungrana-val, honnan szerzi be a cég a szükséges kukoricamennyiséget? Fel lehetett esetleg már előre készülni erre a hiányra, voltak erre vonatkozó tervei a cégnek? A cég működésére közvetlenül milyen hatással van mind a kukorica terén kialakult borzasztó termésmennyiség, mind pedig a gabonaárak hosszú ideje tartó elképesztő emelkedése?
Elmondhatom, hogy a jelenlegi ukrán kukoricaimport legnagyobb szereplői mi vagyunk, aminek az az oka, hogy nagyon gyorsan kapcsoltunk, és hamar felépítettünk egy ellátási láncot erre, kezdve az ukrán termelőktől, a beszállítókon át egészen a vasúti szolgáltatóig. Fel vagyunk készülve arra, hogy a következő évben januártól szeptemberig, tehát az új termés megjelenéséig, a legnagyobb részben ukrán kukoricát dolgozzunk fel. Habár nem olyan kiváló minőségű, mint a magyar, de nem okozott olyan jellegű problémát a cégnél, ami miatt hibás termékünk keletkezett volna. Egyébként az előző évben is érkezett hozzánk külföldről kukorica, döntően szerb, román, szlovák és lengyel termény, így a jövőben lehet, hogy még ezek az importok is szerepet fognak játszani a cégnél.
A mostani kukoricahelyzet ellátásbeli problémát ugyan nem okozott a Hungrana-nál, ugyanakkor az emelkedő árak újraszámolásra késztettek minket.
Mennyire van rossz helyzetben a kukorica Magyarországon, be kell rendezkednünk arra, hogy mostantól egyre gyakrabban importra fogunk szorulni belőle?
Ha hiszünk a klímaváltozásban, és abban, hogy folyamatosan változnak a klimatikus körülmények, akkor azt kell mondani, hogy nem lesz könnyebb helyzetben a kukorica a következő években sem. Nagyon sok mindentől függ az, hogy ki milyen eredményesen tud gazdálkodni, ilyen például a megfelelő fajtaválasztás, illetve a termesztéstechnológia, azzal a céllal hoztuk létre a Kukorica Kör Egyesületet is, hogy összegyűjtsük a jó példákat, és ezeket megosszuk a gazdákkal. Az látszik, hogy aki nagyon tudatosan felkészül az aszályos időszakokra, és meg tudja védeni a termést, az folyamatosan nagyon jó termésátlagokat tud elérni. Ma már nem szabad úgy gazdálkodni, mint néhány évtizede, fontos minden elérhető tudás alkalmazása, így a talaj állapotának, valamint a klimatikus viszonyok folyamatos monitorozása, kiegészítve egy öntözési technológiával.
A tudatosság és a tudás alkalmazása nagyon fontos, de nélkülözhetetlen az öntözés elterjedése Magyarországon, és habár rengeteget beszélünk róla, nem történt érdemi változás az elmúlt 20 évben. Ez óriási hiba, hiszen lehet, hogy van olyan növény, ami át tudná venni a kukorica helyét hazánkban, de ez Magyarországnak egy komparatív előnye. A kukoricára olyan feldolgozóipar létesült, amivel javítani lehet a külkereskedelmi mérleget, GDP-t termel, ezt nem szabad veszni hagyni.
A kukoricahiányt döntően a takarmányipar és az állattenyésztők szenvedik meg itthon. De ha az összes ágazatot és iparágat nézzük Magyarországon, a kukoricahiánynak milyen közvetlen hatása lehet az egyes szektorokra? Fenn állhat-e annak a veszélye, hogy egyes fajoknál csökkeni fog az állatlétszám itthon akár emiatt?
A takarmányipar eddig is viszonylag rugalmasan tudta kezelni az elérhetőségét és a felhasználhatóságát bizonyos termékeknek, a kukorica, a búza vagy akár az árpa például nagy részben tudja egymást helyettesíteni. Az látszik, hogy a takarmányipari szereplők továbbra is veszik a kukoricafeldolgozó ipar társtermékeit, amit mi is előállítunk, ugyanakkor importkukoricát is feldolgoznak. A 2-2,5 millió tonnás gabonaimportból potenciálisan 300-500 ezer tonnát a takarmányipar is fel tud venni, amíg jön tehát a termény külföldről, és be tud jutni az országba, addig nincs baj. Úgy gondolom, hogy a takarmányipart nemcsak az egekben lévő takarmányárak, hanem a magas inflációból adódó feltételezhető kereslet-visszaesés is húzni fogja. Az állattenyésztést tekintve azonban minden szektorban baj van. A baromfiágazatban például a nagyon magas energiaköltségek, illetve a takarmányárak, a tejtermelőknél a toxinproblémák, a sertéstenyésztőknél pedig az ingadozó sertésárak okoznak súlyos gondokat. Mindenki nyomás alatt van tehát, és habár, ha a szarvasmarha- és tejágazatban visszaesés van, az nagyon lassan pótolható, a baromfiágazat pedig kicsit rugalmasabb, és gyorsabban tud állományt növelni, összességében senki sincs most egyszerű helyzetben.
Brutális élelmiszerdrágulás van jelenleg Magyarországon, változhatnak-e hosszú távon például a fogyasztási szokások, ha bizonyos élelmiszerek, akár a húsok ára még jobban megemelkedik majd?
Véleményem szerint fel kell arra készülni, hogy az emberek kevesebb húst fognak majd enni. Már a covid alatt is látszódott, hogy beestek bizonyos ágazatok, mert bezártak a szállodák és az éttermek, az energiaárak miatt pedig a következő hónapokban is számítani lehet bezárásokra a HORECA szektorban. Ha azt akarjuk, hogy bizonyos szektorok továbbra is rendben működjenek, drágábban kell adni a termékeket és minden kész élelmiszert. A kérdés csak az, hogy a megemelkedett árak miatt mennyivel fog csökkenni a fogyasztás. Mi is azt tapasztaljuk, hogy azoknak az alapanyagoknak, amelyeket az élelmiszeriparba termelünk, nagyon megemelkedett az ára, és azt gondoljuk, ezekből kevesebb is fog majd fogyni.
Ha nagyon drága lesz például a csirke, biztosan kevesebbet fogunk venni belőle, de az is lehet, hogy az élelmiszerpazarlás fog visszaesni, és jobban odafigyelünk majd arra, hogy ne dobjuk ki az ételt.
Az etanol-, illetve bioetanol-piacra milyen hatással van és lehet a kialakult kukoricakrízis?
Az elmúlt három évben a bioetanol az egyik legerősebb termékünk volt, köszönhetően annak, hogy ez egy olyan üzemanyag, aminek nagyon magas az ÜHG-megtakarítása, és ezt megfizette a piac. A szabályozási környezet olyan volt, hogy kikényszerítette az üzemanyag-előállítókból, hogy ezt vásárolják, így tudták ugyanis a legolcsóbban megoldani az ÜHG-spórolást. Ezáltal megnőtt a kereslet az etanol iránt, ami felhúzta az árakat. Az elmúlt fél évben azonban ezek az árak nagyon drasztikusan visszaestek, és jelenleg már a termelési költség alatt vannak. Ennek részben az az oka, hogy Nyugat-Európában az alacsony vízállások miatt a Duna-Majna-Rajna csatornán nem tudtak közlekedni az uszályok, vagyis fizikailag nem tudott kijutni a termény a tárolókból a finomítókba, így az áru felhalmozódott a raktárbázisban, ez pedig lenyomta az árakat. Ezt most tetézte az, hogy Brazíliában nagyon olcsón lehet bioetanolt előállítani, és még védővámmal együtt is megéri behozni onnan az árut Európába, emiatt a kontinenst elárasztotta az olcsó dél-amerikai etanol. Ez mára olyan méreteket öltött, hogy sok gyártó már nem tud nyereséget termelni ilyen kukorica- és energiaárak mellett.
Azt gondolom, hogy a következő hónapokban az lesz a jellemző, hogy sok gyár inkább visszaveszi a termelését, így újra elkezdenek majd emelkedni az árak, a brazilok pedig bioetanol helyett inkább cukrot fognak majd termelni, mert abból globálisan hiány lesz.
Sokak szerint a 2023-as év lesz majd az igazán kemény év, nehéz egy cégnek ilyen helyzetben tervezni, az életben maradáshoz azonban elengedhetetlen. Hogyan és milyen tervekkel vág neki a következő időszaknak a Hungrana, várhatóak fejlesztések, esetleg beruházások a cégnél?
A jelenlegi helyzet annyiban más, mint a covid volt, hogy ott mindenki tudta, egyszer vége lesz, most viszont nem lehet megjósolni, hogy meddig tart még például az energiaárak hihetetlen emelkedése. Sokszorosa lett akár egy nagy feldolgozóipar működésének finanszírozása is, ezért a szereplőknek nagyon jól fel kell mérniük a kockázatokat, és figyelni kell arra, hogy a beszerzés, a termelés, valamint az értékesítés kéz a kézben járjanak. Ma már senki sem tud a megszokott módon működni, mi is a Hungrana-nál idén már másodszor tervezzük újra az évet, és habár elkezdtük 2023 tervezését is, a rengeteg bizonytalanság miatt borzasztóan nehéz. Az ugyanakkor pozitív a cég életében, hogy bővíteni tudtuk a tradicionális alkoholüzemünk kapacitását, és néhány hónappal ezelőtt átadtunk egy üzemegységet, ahol napi egy tartálykocsival több orvosi, illetve finomszeszt tudunk előállítani. Ez egy kurrens, jó termék, mindig nagyon jó rá a kereslet, és a gyárunk is rendkívül stabilan tudja előállítani. A következő évek fókusza az energetikai beruházások lesznek, tervezzük a megújulók további növelését azért, hogy még önellátóbbak és zöldebbek legyünk. Termékfejlesztési ötleteink is vannak, még mindig látunk ugyanis olyan piaci réseket, ahová be tudnánk férkőzni.
Az új KAP-ban a klímavédelem és a környezetvédelem komoly szerepet kap, nagy változások várnak a hazai termelőkre is emiatt a következő években. Mit gondol, mennyire lesz nehéz az "átállás" a magyar gazdáknak erre az új irányra, mi vár Magyarországra a 2023-2027-es KAP időszakban?
A Green Deallel két baj van, az, hogy nem green és nem is deal. Fűnyíróelv szerint rendeleket hozni, amelyek aztán mindenkinek ártanak, az nem jó megoldás.
Ilyen nagy volumenű változásokat ennyire gyorsan nem lehet ráerőltetni egy mezőgazdaságra. Ez az egész azt fogja eredményezni, hogy Európa nem lesz önellátó, pedig pont az ilyen járványok és háborúk idején kell annak lenni élelmiszerből, különben hamar baj lehet. Szerintem a Green Deal újra tervezésére lenne szükség, és az adott régióknak a lehetőségét kihasználva kellene zöldülni. Aki szántóföldi növénytermesztésben erős, az csinálja azt, aki zöldség-gyümölcsben, az pedig foglalkozzon azzal.
Összességében, mit lehet most elmondani a magyar agrárium helyzetéről, hogyan készülhetnek fel a következő időszakra a termelők, gazdaságok, cégek?
Ahogy tavaly vagy tavalyelőtt, úgy idén sem nagyon lehet látni, mit hozhat pontosan a következő időszak, hiszen rengeteg probléma nehezíti most mindenki életét. Az azonban igaz, hogy Magyarország nem használja ki azt a potenciált, amivel rendelkezik. Ráadásul a támogatási rendszerek sem feltétlenül azt ösztönzik, hogy abban erősítsünk, amiben jók vagyunk, nincsenek például komplett értékláncok támogatva, csak azoknak egy-egy eleme.
A források tudatosabb felhasználása, az értékláncok definiálása és támogatása, illetve a potenciál felszabadítása kellene, hogy a célkeresztben legyenek. Ez egy agrárország, a területünk fele mezőgazdasági terület, használjuk ki végre, és ne csak a szerencsében bízzunk meg a jó időben!
Képek forrása: Stiller Ákos
