Komoly gondokat okozott idén az aszály a magyar földeken, szinte kivétel nélkül minden növény megszenvedte a szélsőséges időjárást. Mit lehet elmondani a szójáról, hogyan viselte az idei évet? Mekkora területen termesztették idén Magyarországon, és mekkora termésmennyiség realizálható?
Szakértők szerint az elmúlt 150 év legnagyobb aszálya köszöntött be hozzánk 2022-ben, de a szója mondható talán az év nagy túlélőjének. Idén összesen 67 ezer hektáron vetettünk szóját Magyarországon, a vetésterületet tekintve azonban az utóbbi évekhez képest földrajzilag bizonyos mértékű eltolódás tapasztalható. Habár még mindig Baranya megye a „szója hazája” 17 000 hektárral, a második helyre feljött Vas megye, ami azért is szerencsés, mert előbbi idén sajnos alulteljesített szójából. Ennek az egyik oka az lehet, hogy a gazdák még mindig inkább a hosszabb tenyészidejű fajtákat vetik, amelyeknek az idei év kevésbé kedvezett. Így történhetett meg az, hogy Baranya megyében várhatóan 2 tonna körül marad a hektáronkénti termésátlag, míg Vas megyében ezt körülbelül 10%-ot meghaladja a betakarított szója mennyisége.
Országos átlagban elmondható, hogy idén 1,9 - 2 tonna körül alakul majd a szója termésátlaga, ami azért is üdvözítő, mert bár 24 százalékkal elmarad az elmúlt öt év átlagától, az évszázados aszályt tekintve egy nagyon is jó eredménynek mondható.
Mit tapasztal, mennyire nyitottak itthon a termesztők ma a szójára?
Az elmúlt években jellemzően 60-70 ezer hektár között mozgott a szója vetésterülete Magyarországon, és habár volt egy jelentős ugrás 2015-ben, amikor a 40 ezer hektárról hirtelen majdnem megduplázódott a terület, de anno az időjárás nem volt kegyes a termelőkhöz. Ekkor vezették be a termeléshez kötött támogatást is, aminek igényléséhez - azóta is - mindössze néhány alapfeltételt kellett csak teljesíteni, többek között csupán egy tonna termést kellett tudnia igazolnia a gazdának. Aki ezt megugrotta, annak járt az extra támogatás. Jelenleg azonban azt lehet mondani, hogy a szójatermesztés terén Európa elment mellettünk. Erre a legjobb példa Ausztria, ahol néhány évvel ezelőtt még lényegesen kisebb területen vetették a szóját, mostanra azonban majdnem 50 százalékkal nagyobb területen termesztik egy Magyarországhoz képest harmad akkora szántóterülettel rendelkező országban.
Szerintem 2022 egyértelműen vízválasztó lesz abból a szempontból, hogy most már olyan jelentős mértékű kényszerítő erők hatnak a gazdákra, mint például az energiaárak, amelyek arra késztetik őket, hogy az energiától függetlenebb növények felé nyissanak. Meg kell változtatnunk a megszokásból fakadó döntéseinket. Új szemléletre, új megoldásokra van szükség. Így kézenfekvő, hogy a szója vetésterülete meg fog emelkedni a következő években.
Az előrejelzések szerint idén először nincs elég kukorica Magyarországon, és várhatóan importból kell majd fedezni a hazai szükségletet. Mit gondol, fel lehet arra készülni, hogy a kukorica helyett más alapanyagok kerülnek majd előtérbe, akár a takarmánygyártásban, akár egyéb „kukoricaigényes” területeken?
A kukorica megkerülhetetlen szereplő volt és lesz. Az arányok viszont tolódni fognak. A kukorica a legnagyobb területen vetett szántóföldi növényünk, de a búza várhatóan át fogja venni a vezetést hazánkban, habár úgy gondolom, hogy előbbi továbbra is meg fogja őrizni a dobogós helyét. Egyrészt azért, mert a szokások arra késztetik a gazdákat, hogy termesszenek kukoricát, másrészt azért, mert a termesztéstechnológiák is erre vannak beállva, és ezt nyilván nem szabad egyik évről a másikra drasztikusan megváltoztatni. Több kutatás is megerősíti azonban azt a tényt, hogy a klímaváltozás hatása a következő időszakban csak erősödni fog, ez pedig további kihívást fog okozni a szántóföldi kultúrákban. Meg kell vizsgálnunk tehát, hogy melyik kultúra mennyire reagált érzékenyen az elmúlt évek szélsőséges időjárásra, és ez alapján kell kiválasztanunk a jövő növényét, amely meggyőződésem szerint a szója lesz.
A szójánál az elmúlt öt évben, beleértve 2022-t is, 2,6 tonna volt a hektáronkénti termésátlag, a kukoricánál 6,8 tonna. Idén előbbinél megközelítjük a 2 tonnát, ami azt jelenti, hogy a 76 százalékát tudjuk teljesíteni az elmúlt öt év átlagának, szemben a kukoricánál tapasztalható 50%-nál is alacsonyabb 3,1-3,2 tonnás teljesítménnyel. Ez számomra azt jelenti, hogy a szója kétszer olyan jól teljesített, mint a kukorica, vagyis az évszázados aszály fele akkora kárt okozott benne, ami megerősíti azt, hogy egy válságállóbb növényről van szó.
Habár a növénytermesztők az utóbbi időszakban az elképesztően magas gabonaárak miatt jól járhattak, ám az energiaárak, az inputanyagárak emelkedése komoly kihívások elé állította őket is. Mit gondol meddig emelkedhetnek még a gabonaárak?
Az áremelkedésnek számos oka volt, a covid utáni időszak hírtelen keresleti piaca rendkívül felgyorsította ezt az eseményt, az orosz-ukrán háború pedig csak jobban felerősítette az árak növekedését. A tartós irányt biztonsággal megmondani lehetetlen, de ha becsülnöm kellene, akkor úgy gondolom, hogy egy jelentősen és stabilan magasabb árral spekulálni jelenleg felelőtlenség lenne. Ezt persze felülírhatják az egyes rendkívüli piaci események okozta ár sokkok. Termelői oldalról a termés árspekuláció helyett inkább olyan tényezőt helyeznék fókuszba, amire van termelői ráhatásunk. Ezek pedig a költségek. A bevételi oldalon ki vagyunk téve az időjárási eseményeknek és a világpiaci árak alakulásának is. Ugyanakkor, ha a költségoldalt nézzük, rá kell világítanunk arra a meglepő adatra, hogy a kukorica önköltsége idén, többek között a magas szárítási díjak miatt, valahol 5 tonna terméssel fedezhető. Ezt az eredményt azonban csak a Dunántúl bizonyos régióiban, tudták megközelíteni. Ezzel szemben a szójánál a fedezeti pont, az alacsonyabb költségek és a termeléshez kötött támogatásnak köszönhetően csupán 1 tonna. Az a szójatermesztő, aki ezt a szerény termésátlagot eléri, már nullszaldós. Még az évszázad aszályos évében is 16 megye, a szója átlagtermését tekintve 1 tonna felett, azaz a megtérülési pont fölött teljesített.
Hogyan változott a szója ára az utóbbi időszakban? A hazai termesztők jellemzően hol értékesítik inkább a terményt, a külföldi vagy a belföldi piacokon? Mi ennek az oka?
Az árakat nagyon erősen befolyásolja a forint árfolyama, ami jelentős kilengéseket mutat mindkét irányba, de elmondható, hogy a szója tonnánkénti ára FCA paritáson - a termelő telephelyén gépkocsira rakva - az interjú készítésekor 240-250 ezer forint körül alakul. A kiváló minőségű, GMO-mentes magyar szójatermés jelentős része elhagyja az országot, 2021-ben összesen 90 -100 ezer tonna termést exportáltunk, ami több mint a fele a megtermett mennyiségnek. A kivitel legnagyobb része - 42 ezer tonna - Németországba irányult, ezen kívül 41 ezer tonna Ausztriában talált gazdára. A piac szabályozza önmagát, így az áru abba az irányba fog áramlani, ahol a legkedvezőbbek a feltételek, ez pedig a hazai szója számára az elmúlt évben a fentebb említett két országot jelentette. Emellett Olaszországba és Belgiumba is egyre több kerül kiszállításra a terményből. Ugyanakkor a komoly mennyiségű export mellett, kénytelenek vagyunk importálni is szóját, döntően bab és feldolgozott formában. Érdemes kiemelni a szójadarát, amiből évente 470 ezer tonna körüli mennyiség érkezik Magyarországra, jellemzően Dél-Amerikából Szlovénián keresztül. A közös érdek természetesen az lenne, hogy Európa és Magyarország egyaránt önálló legyen szójából, és ne a GMO-s import áramoljon be a kontinensre, fontos lenne tehát, hogy a függetlenedés irányába haladjunk.
A Karintia a vetőmag, műtrágya és növényvédőszer értékesítésre is rálátással bír. Ennek a három inputanyagnak az ára szintén elképesztően megemelkedett az utóbbi időszakban. Sőt, a műtrágya esetén sok helyen hiányról is lehet beszélni. A cég mit tapasztal, van elegendő inputanyag, illetve, hogyan tudják érvényesíteni az árakat a termékekben, mennyire tudják megvenni az egyre drágább inputanyagokat a termelők?
Fontos kérdés az inputanyag ára, de ennél lényegesebbnek tartom, hogy általuk milyen jövedelemre tudnak szert tenni a termelők. A kukoricával szemben az a fontos adat is a szója oldalára billenti a mérleget, hogy idén egy befektetett forintból, a költségein felül csaknem további fél-egy forintot tudtak megtermelni a gazdák országos átlagban. A kukoricával ezzel ellentétben - az országos átlaggal számolva - sajnos komoly mínuszokat kellett elkönyvelni. A kukorica esetében tovább árnyalja a képet, hogy több mint százezer hektárra tehető annak a területnek a nagysága, ahonnan egyáltalán nem sikerült betakarítani szemes termést. A gazdáknak fel kell készülniük arra, hogy az inputanyagárak emelkedése várhatóan tovább fog folytatódni, hiszen ezek jelentős része import az árfolyamváltozás pedig itt komoly befolyásoló tényező. Ezért is nagyon fontos most, hogy a termelők nyitottak legyenek az olyan inputtakarékos növényekre, mint például a szója. Ez a növény ugyanis képes saját maga számára előállítani a nitrogént, ilyen árak mellett pedig, ha nem kell pluszban kijuttatni ezt a tápanyagot, az jelentősen csökkentheti a kiadásokat.
Át kell értékelni a lehetőségeinket. A szójának kevesebb tápanyagra és növényvédő szerre van szüksége, mint egy repcének vagy kukoricának, inputanyagoldalon tehát takarékosabb, terményoldalon pedig stabilabb.
Milyen hatással voltak az utóbbi időszakok történései a Karintia életére? Kellett-e változtatni a cég működésében bizonyos folyamatokat, akár beruházásokon, fejlesztéseken a rendkívüli időszak miatt? Hogyan tud most egy cég tervezni ebben a gondterhelt helyzetben?
Egyre több a változó tényező. A jövő bizonytalanabb, mint valaha. Az egyetlen dolog, amit irányítani tudunk, az az erre a bizonytalanságra adott válasz. Szerencsére semmilyen beruházást nem kellett leállítanunk, sőt, sikerült kialakítanunk egy magasan felszerelt vetőmag- és terménylaboratóriumot, melynek irányítási rendszerét ISO szabvány szerint tanúsíttattuk. A szója vetőmag esetében különösen nagy hangsúlyt helyezünk annak minőségére. A genetikáink iránt évről évre mutatkozó emelkedő kereslet kielégítésének céljából a gyártókapacitásunk egy második sorral egészült ki. A jelenlegi helyzet, illetve történések természetesen a Karintia életére is hatással vannak, befolyásolják azt, de fontos, hogy ma már egy cég sem dönthet megszokásból. A változó körülményekhez legjobban alkalmazkodó megoldást kell tudnunk adni. A körülmények gyors változása miatt új megoldásokra, hatékonyabb alkalmazkodóképességre van szükség, ezek pedig új típusú vezetői szemléletet igényelnek.
A szakértők szerint az igazán nehéz időszak csak most jön, a következő hónapokban, illetve 2023-ban még durvább áremelkedések jöhetnek, például az energiaárak is csak akkor tetőznek majd igazán. Hogyan látja, fel lehet erre készülnie egy gazdának, ha igen, hogyan, milyen eszközökkel? Mit tanácsolna a gazdáknak, min tudnak esetleg „spórolni”?
A jövő a takarékosabb gazdálkodás, a termésbiztonság és ezáltal a profitstabilitás kell, hogy legyen a termelők számára. Az éghajlatváltozás hatása egyre intenzívebb lehet, és várhatóan az aszályok is súlyosabbak lesznek majd. A gazdáknak tehát a biztosabb utat kellene választaniuk, érdemes lehet belevágniuk valami újba, ami akár a szójatermesztés elkezdését is jelenheti sokak számára. Nyilván kiszámíthatatlan a jövő, de most ajánlott nyitottnak lenni, és az egyre szélsőségesebb időjáráshoz alkalmazkodóbb fajokat, fajtákat választani, kipróbálni.
Hogyan látja a Karintiát a következő időszakban? Mik a cég jövőbeli tervei, akár fejlesztések, beruházások, egyéb újítások tekintetében?
A cégnél tervezünk további kapacitásbővítéseket, egy ilyen környezetben azonban, mint a mostani, kétszer meg kell gondolnunk, hogy mire és mennyi pénzt áldozunk. A mi működési költségeink is növekedni fognak.
Mind az inputanyagár-emelkedések, mind az egyre nehézkesebben elérhető nitrogénműtrágyák, valamint a kukoricaszárítási díjak drasztikus emelkedése a szója irányába kell, hogy mutassanak. A cégcsoporton belül igyekszünk olyan fajtákat nemesíteni és piacra juttatni, amelyekkel Magyarországon is nagyon szép eredményeket lehet elérni. Az idei szélsőségek láttán pedig ez a cél csak erősödni fog.
Címlapkép forrása: Portfolio
