Kétségtelen, hogy komoly gondokkal küzd a mezőgazdaság, szinte naponta olvashatunk új kihívásokról. Mit gondol, mik a legnagyobb problémák jelenleg a magyar agráriumban?
Az egyik legnagyobb kihívás az, hogy a magyar agrárium lépést tartson azzal a fellendüléssel, ami globálisan a mezőgazdaságra jellemző. Az elmúlt évtizedekben az egyik legnagyobb fejlődést a mezőgazdaság produkálta a világban, ez 80 százalékos kibocsátásnövekedést jelent. Ugyanakkor Magyarországon azt lehet látni, hogy nem tartott lépést ezzel a növekedéssel. Ha a hazai mezőgazdaság hatékonyságát nézzük a 90-es évek elejétől, akkor nemhogy ezt a 70-80 százalékot nem érte el, de még a stagnálást is éppen hogy. Ez egy óriási feladat, ha a versenyképességünket, az agrárium fenntarthatóságát akarjuk erősíteni, ezen a helyzeten javítani kell. Ha az okokat boncolgatjuk, komoly szerepet játszik mindebben az, hogy a mezőgazdasági termelésben viszonylag jók vagyunk - bár ott is vannak lehetőségek a hatékonyság, termelékenység javulására -, azonban az alapanyag-előállításra épülő feldolgozóiparban és annak termelékenységi mutatóiban egyértelműen javulnia kell hazánknak.
Többször is hangsúlyozta már, hogy lemaradásban vagyunk a versenytársakhoz képest. Ez miben nyilvánul meg, és hogyan lehetne behozni ezt a lemaradást?
Az elmúlt időszakban nagyon felértékelődött az agrárium és az erre épülő élelmiszer önrendelkezés. Egyre nagyobb kérdés, hogy hogyan lehet az ellátási láncokat úgy felépíteni, hogy ebben a globalizált világban, akár a napok alatt megváltozó körülmények között is helyt tudjunk állni. A magyar mezőgazdaságnak, adottságaihoz képest ebben komoly lemaradásai vannak. Ez az elkövetkező időszak egyik legkomolyabb kihívása.
Ami pedig a hazai feldolgozóipart illeti, az energia és a munkaerő hatékonysága gyengébb, mint az EU-ban működő jelentősebb piaci szereplőké. Ez azt jelenti, hogy több energiával, több munkaerő felhasználásával állítunk elő termékeket, így sajnos gyengébbek a versenyképességi mutatóink. Ezen egyértelműen javítani kell. Ez egy óriási kihívás lesz, hiszen az a feladatunk és célunk, hogy eredményesebben tudjunk termelni.
Az öntözésfejlesztés terén is van mit behoznunk. Milyen törekvések voltak/lesznek annak érdekében, hogy az öntözött területek száma nőjön?
Sokkal inkább alkalmazkodni kell az agráriumnak azokhoz a kihívásokhoz, amik a szélsőséges időjárási jelenségekből fakadnak. Az idei év nagyon jól megmutatta azt, hogy milyen súlyos károkat tud okozni az aszály, ha nem készülünk fel rá. Továbbá rávilágított arra is, hogy a mezőgazdasági vízgazdálkodásunkat alapjaiban kell átalakítani, hogy alkalmazkodni lehessen a megváltozott feltételekhez. A legnagyobb víztározónk a talaj, amit mi nem használunk ki. Évente három balatonnyi vízmennyiséget pazarolunk el azzal, hogy nem nedvességtakarékos technológiákat alkalmazunk. Nyilván nem lehet megőrizni az összes nedvességet, ami a talajba kerül, de a veszteséget lehet csökkenteni. Ez alapvetően gazdálkodói feladat, de természetesen a támogatási politika is nagyon fontos szerepet játszik benne. Talajműveléssel, tápanyag-utánpótlással, a technológiai fegyelem betartásával nagyon sokat lehet javítani azon, hogy a talajba kerülő vizet megőrizzük.
Legutóbb 2004-ben volt olyan támogatás Magyarországon, ami a talajlazítást segítette. Ez nagyon fontos eszköze annak, hogy több víz befogadására tegyük alkalmassá a talajainkat. A másik, ami ehhez kapcsolódik, az öntözés fejlesztése. Ha már mindent megteszünk azért, hogy megtartsuk a nedvességet a talajban, utána tervezzünk öntözést a termőföldön - ez egyébként legalább 30 éves adóssága Magyarországnak. Rengeteget beszélünk róla, de érdemi előrelépés nem történt. Minden kormányzat elhatározta, hogy az öntözésfejlesztés területén előrelép, stratégiai kérdésnek tekinti, de ismétlem önmagam, érdemi előrelépés nem történt. Sőt, kis mértékben még csökkent is az öntözött terület nagysága, nem éri el a 100 ezer hektárt. Ahhoz, hogy el lehessen érni azokat a célkitűzéseket - ami reálisan 300-350 ezer hektár lehet -, paradigmaváltásra van szükség. Alapvető feladat ezen a területen az, hogy nemzeti üggyé tegyük az öntözésfejlesztést, hogy a nemzeti érdek felülírja a magánérdeket. Ha kell, állami eszközökkel tegyék lehetővé az öntözés fejlesztését, mert a mai támogatáspolitika sajnos elkényelmesíti a növénytermesztő gazdálkodók nagyobb részét.
Nagyon sok olyan ágazatunk van - a zöldség-gyümölcstermesztés, a csemegekukorica, a zöldborsótermelés, a vetőmag-előállítás -, ahol e nélkül a fejlesztés nélkül nem tudunk érdemben előrelépni, nagyobb hozzáadott értéket, illetve kibocsátást elérni. Azonban bármekkora is lesz az öntözött területek nagysága hazánkban, akkor is maradni fog egy hatalmas terület, amelyet nem lehet gazdaságosan öntözni, ahol elsősorban száraz gazdálkodásra kell berendezkedni és a meglévő nedvességkészleteket kell felelősen használni.
Jelentős drágulásokkal találhatták magukat szembe a termelők is, gondolok itt például az energiára, a takarmányra, munkaerőre, inputanyagokra és még sorolhatnám. Emellett rég látott aszály tombolt idén nyáron. Mindezekre hogyan készülhetnek fel a gazdák a jövőben?
A gazdák azzal tudnak segíteni magukon, ha folyamatosan javítják a versenyképességüket. A fenntarthatóság és a méretgazdaságosság az, ami mindennek az alapja. Ehhez viszont a csúcstechnológiákat kell alkalmazni. Ha támogatunk új beruházásokat, csak a legkorszerűbb technológiákba szabad befektetni, amelyek energia- és munkaerő-hatékonyak, mert nem a szomszéd gazda a konkurencia, hanem a dán, vagy a holland gazda, aki csúcstechnológiát alkalmazva végzi nap mint nap a termelést. Ez egy mérethatékonysági kérdés is, elkerülhetetlen egy erőteljesebb összefogást és integrációt segítő kultúra kialakítása.
Magyarországon még mindig megvan az általános idegenkedés az összefogástól és az integrációtól. A kisebb gazdálkodók, termelők azonban csak akkor tudnak versenyképesek lenni, ha összefognak és integrációs rendszerbe tömörülnek. Nem szabad azt mondani, hogy csak a nagy lehet hatékony és életképes. A koncentrációnak a leghatékonyabb ellenszere az integráció. Azért hangsúlyozom ennek a fontosságát, mert a vidék népességmegtartó ereje szempontjából nagyon fontos, hogy sokszereplős legyen az agrárium, ehhez viszont arra van szükség, hogy „ütőképesen”, együttes erővel tudjanak megjelenni a piacon.
Kimondták: senki ne várja, hogy beruházási pályázati dömping lesz 2023 elején
Ha már versenyképesség… A precíziós gazdálkodásról is rengeteget olvashattunk, hallhattunk, nem túlzás azt mondani, hogy megkerülhetetlen lett. Mi, magyarok hogyan állunk ebben? Hogyan viszonyulnak hozzá a termelők?
Vegyes a kép. Az kétségtelen, hogy a gazdatársadalom fiatalabb szereplői, akik sajnos kevesebben vannak, mint ami kedvező lenne, sokkal befogadóbbak, mint a tapasztaltabb gazdák. A fiataloknál természetes az, hogy akár telefonon keresztül tudnak ellenőrizni egy állattartó telepet, vagy egy öntözőrendszert tudnak a világ másik részéről is irányítani. Tanulják is ezt, sokkal magasabb a szakirányú végzettséggel rendelkezők aránya a fiatalok között, és ők már hozzák magukkal ezt a kultúrát, hiszen ebben nőttek fel. De nem lehet lemondani az idősebb gazdálkodókról sem, mivel sokkal gyorsabb a technológiai fejlődés, mint a generációváltás üteme. Csak az lehet ma versenyképes, aki ezekkel a korszerű technológiákkal együtt tud dolgozni, gazdálkodni, ezért felértékelődik az életen át tanulás és a felnőttképzés jelentősége.
Ezért mi is azon dolgozunk, hogy olyan képzési programokat hozzunk létre, amelyek nemcsak az egyetemistáknak szólnak, hanem a gazdatársadalom valamennyi szereplőjének. Itt van egy 400 ezres gazdálkodói kör, akik szélesebb értelemben az élelmiszer-előállítás, kereskedelem területén dolgoznak, akik számára felkészültünk arra, hogy a legkorszerűbb technológiákat bemutassuk és a képzéseken ezekkel megismertessük őket. Ebben benne van a legújabb digitalizációs tudás- és ismeretbővítés, a robotikához kapcsolódó ismeretek, de megemlíthetem az űrtechnológiát is, ami szintén ott van már a mezőgazdaságban. Ezeknek az alkalmazása ma már elkerülhetetlen ahhoz, hogy erőforrás-hatékonyan lehessen termelni, élelmiszert előállítani.
A MATE-nak is nagy szerepe lehet a mezőgazdaság átalakulásában, komoly modellváltáson is keresztülment. Milyen visszajelzések jöttek eddig ezzel kapcsolatban és miért volt erre szükség?
Óriási a verseny a mezőgazdaságban globálisan, újabb és újabb technológiák jelennek meg, és minden a képzésnél kezdődik, tehát az oktatásnál. Ezzel a szakképzésnek, a felsőoktatásnak lépést kell tartania. Nagyon nagy erőket szükséges megmozdítani és nagy forrásokat kell összpontosítani ahhoz, hogy ezt a csúcstechnológiai forradalmat le lehessen követni a képzés területén is. Ha a felsőoktatási rendszer szétaprózódott, az koordináció nélküli erőforrás-pazarlást von maga után. Magyarországon is rengeteg felsőoktatási intézményben volt mérnökképzés, egymás mellett, párhuzamosan zajlottak akár ugyanolyan képzések, ami olyan luxus, amit gazdagabb országok sem engedhetnek meg maguknak.
Azt láttuk, hogy a világ is afelé megy, hogy koncentrálja ezeket a képzéseket, a tudást, az erőforrást annak érdekében, hogy hatékony, gyors eredményeket tudjon produkálni. Ezért döntöttünk úgy, hogy kialakítunk egy egységes, nagy mezőgazdasági erőcentrumot, így jött létre a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, ami négy egyetem és 13 kutatóintézet összevonásával Közép-Európa legnagyobb agrár-felsőoktatási intézménye lett.
Áttörő siker: óriásit ugrott előre a magyar agráregyetem a nívós világranglistán
Vonzóbb lett az egyetem a modellváltással a diákok számára?
Nem azért lesz vonzó az egyetem, mert átmegy egy modellváltáson. Az egész agrárium megítélése az, amin változtatni kell. Van egy adott célközönség, akit meg tudunk szólítani, de ennyi idő alatt ezen a területen még nem tudunk csodát tenni. Az elmúlt években azonban lezajlott egy olyan megítélésváltozás az agráriumban az élelmiszer-gazdasággal kapcsolatban, ami felértékelte a szerepét a társadalomban. Ebben - paradox módon - segített a pandémia, ami ráirányította a figyelmet az élelmiszerláncok sérülékenységére és az élelmiszer-előállítás fontosságára. A szomszédunkban zajló háború ugyancsak olyan zavarokat idézett elő a globális ellátási láncokban, ami szintén az élelmiszeripar felértékelődését váltotta ki. Az agrárium szereplői számára ez nyilvánvaló volt, de a társadalom szélesebb rétegei számára ezek az események tették világossá az élelmiszer stratégiai szerepét. Ehhez jött az aszály, ami az átlagember számára is világossá tette, hogy a kenyér nem az élelmiszerboltok polcain terem. Továbbá rájöhettek az emberek arra, hogy bizonyos alapvető élelmiszerek is hiányozhatnak, problémák bármikor adódhatnak az ellátási láncban. Ha ez a folyamat elindul, a fiatalok számára is olyan perspektívát nyit, ami azt tudatosítja, hogy olyan hivatásról van szó, ami hosszú távon is biztos megélhetést tud nyújtani. Másrészt olyan új területek jelentek meg az agráriumban, amik trendik, vonzóak a fiatalok számára. Az informatika betörése, a digitalizáció, a robotika, az űrtechnológia, a drónok világa, ezek mind-mind izgalmassá teszik a fiatalabb generációk számára is ezt a hivatást. Az a mi feladatunk, hogy a mai tizenévesekkel megismertessük, miről szól a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az élelmiszer-gazdaság, és a legkiválóbb fiatalok közül is minél többeket csábítsunk be erre a területre.
Mert nem mindegy, hogy a következő 40-45 évben kik fogják irányítani az ágazatot. A következő évtizedek sikereit most alapozzuk meg. Ebben pedig óriási a felelősségünk. Rövid idő alatt olyan sokkhatás érte a világot, amire korábban nem volt példa. Az elmúlt 70 évben egy egyre elkényelmesedőbb világban éltünk, béke volt, minden élelmiszerből egyre bőségesebb volt a kínálat. Generációk nőttek fel úgy, hogy igazából nem kellett élelmezési problémával szembesülniük. Az élelmiszer is olyan, mint az egészség, akkor értékelődik fel, amikor probléma van.
Új világ jön: ez most óriási áttörést hozhat a magyar agráriumban
Az agráriumban dolgozók mindössze 10 százalékának van szakirányú végzettsége. Azt mondta, hogy elindult egy folyamat ennek a javítására. Itt mire gondolt?
Ez a folyamat többirányú. Az agrártársadalom szereplői is felismerik azt, hogy egyre több tudásra van szükség ahhoz, hogy versenyképesen lehessen működtetni ezt az ágazatot. Fokozódó igény van arra, hogy magasabb szintű tudással műveljék az ágazat szereplői a maguk területét. Másrészt egyre tudatosabbak a fiatalok is, egyre többen jelennek meg a felsőoktatásban olyanok, akik az agráriummal akarnak foglalkozni. Zajlik egy generációváltás, az ágazatból előbb-utóbb kikerülő gazdálkodók figyelnek arra, hogy az utódgeneráció már rendelkezzen azokkal a képzettségekkel, amikkel ők esetleg nem. Ez elindít egy olyan folyamatot, ami fokozatos növekedését jelenti a képzettség szintjének. A másik, hogy azok a nagyobb, tehetősebb gazdaságok, amelyek korábban talán kevesebb figyelmet fordítottak a szakképzett munkaerő alkalmazására, ma ezt már tudatosan alkalmazzák, hiszen ma a legnagyobb kincs a képzett munkaerő. Egyre többen felismerték, hogy a humán erőforráson spórolni nem lehet, a képzett munkaerőre szükség van, azt meg kell fizetni. Ez egy olyan öngerjesztő folyamat, amit ráadásul a generációváltás is segít, mert az újonnan belépő szereplők egy része már rendelkezik szakirányú végzettséggel.
Nagy figyelmet fordítunk arra, hogy olyan képzéseket indítsunk, amelyek rezonálnak a társadalmi és a piaci igényekre. Ez évente legalább 2000 új mérnököt jelent, amit a magyar agrár-felsőoktatás tud is biztosítani. Nekünk az a feladatunk, hogy az ő tudásuk piacképes legyen, és szintet tartsunk azzal a technológiai fejlődéssel, ami zajlik az agráriumban.
2023 januárjában közösen indít növényvédelmi drónpilóta képzést Szarvason a MATE és az ABZ Drone Kft. Milyen ehhez hasonló projektek futnak jelenleg akár az egyetemen, akár a hazai mezőgazdaságban, amik a fejlődést és a modernizációt szolgálják?
Mint hangsúlyoztam, a képzésnek összhangban kell lennie a piaci igényekkel. Amikor megálmodtuk az egyetemet, azt fogalmaztuk meg stratégiai célként, hogy nemcsak az infrastruktúrát újítjuk meg, hanem tartalmában is átalakítjuk azt. Ez az átalakítás most is zajlik, a képzéseinket a vállalati partnereinkkel közösen modernizáljuk. Ez egy folyamatos evolúció, aminek a következménye az, hogy olyan mérnököket bocsássunk ki, akik a legkorszerűbb ismeretek birtokában vannak, később őket építjük be az egyes szakterületekbe. Ebben nagyon fontos partnereink a piaci szereplők, minden képzésünket úgy alakítjuk át, hogy abban meghatározó stratégiai partnerként részt vegyenek. Az egyetem is biztosít gyakorlati képzést a tangazdaságain keresztül, de az egy bizonyos alapkövetelménynek tud csak megfelelni.
A folyamatosan változó csúcstechnológiát a vállalati partnerekkel közösen tudjuk lekövetni. Akár a duális képzés rendszerében, akár a gyakorlati képzés keretében közösen dolgozunk. A másik, hogy figyelünk arra, milyen igények jelennek meg a piacon, nemcsak a frissen végzett mérnökgenerációkkal szemben, hanem akár a jelenlegi munkavállalók irányába is. Ilyen a drónpilótaképzés, ami biztos, hogy a következő időszak egyik meghatározó iránya lesz, hiszen a drónok egyre több helyen fognak szerepet játszani az ágazat modernizációjában. Nagyon széles ezeknek az eszközöknek a felhasználási területe, a növényvédelemtől az állományfelméréseken át, a természetvédelemig alkalmazhatóak. A használatukhoz viszont képzett szakemberekre van szükség, ezért szintén piaci partnerekkel közösen képzünk drónpilótákat. Az igényeknek megfelelően fogjuk indítani a képzést az ország különböző területein.
Durva, mi indul 2023-tól Szarvason: ilyen még soha nem volt ebben a régióban
Mit gondol, melyek azok a célok, amiket az elkövetkezendő években meg kellene valósítani annak érdekében, hogy ütőképesebb lehessen a magyar agrárium? Milyen törekvések vannak jelenleg ezen célok elérésére?
A következő időszak feladatait meghatározza a jelenlegi helyzet. Ami nagyon fontos, hogy tanulva az elmúlt időszak külső behatásaiból, járványhelyzetből, háborús helyzetből, a nemzeti önrendelkezésünket tudjuk erősíteni. A lényeg, hogy kritikus időszakokban is minél kevésbé legyen kitett külső hatásoknak a magyar mezőgazdaság. Egy globalizált világban persze nagyon nehéz arról beszélni, hogy a teljes nemzeti önrendelkezést el tudjuk érni az élelmiszer-előállításban, de Magyarország azon kevés ország közé tartozik, amelynek minden adottsága megvan ahhoz, hogy ezt a lehető legjobban ki tudja építeni.
Ehhez nekünk az alapanyag-előállításra alapozva a tárolókapacitás kiépítésére, a logisztikai háttér megteremtésére, a feldolgozókapacitás erősítésére, a csúcstechnológiák alkalmazására és az ellátási láncok lerövidítésére kell koncentrálnunk. Olyan mezőgazdaságot kell építenünk, olyan intellektuális hátteret kell ehhez hozzátennünk, amely képes mennyiségi és minőségi értelemben egyaránt az erőforrás-hatékony, versenyképes és fenntartható működésre. Ez a feltétele annak, hogy stabilan el tudjuk látni magunkat élelmiszerrel, a feldolgozott exportalap révén pedig erősítsük az egész gazdaságot.
Fotók forrása: Mónus Márton
-20211226.jpg)
