Az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről szóló 1143/2014/EU rendelet szerint az „idegenhonos inváziós faj” olyan faj, amelyről megállapítást nyert, hogy betelepítése vagy behurcolása, illetve terjedése veszélyezteti, vagy káros hatást gyakorol a biológiai sokféleségre és a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokra. Más megfogalmazás szerint az inváziós idegen fajok olyan nem őshonos fajok, amelyeknek elterjedési területe és populációmérete - a számukra megfelelő élőhelyeken - az adott tér- és időskálán monoton módon növekszik - tudta meg az Agrárszektor a Nébih-től. Ezek a fajok rendkívül károsak, hiszen a természetes előfordulási területükön kívülre kerülve képesek megtelepedni, majd térhódításukkal a természetes életközösségek ökológiai egyensúlyát veszélyeztetik. Az inváziós fajok okozta kártétel sokrétű, ugyanis nem csak természetvédelmi, erdő- vagy mezőgazdasági, de jelentős ökonómiai problémát, sőt akár humánegészségügyi gondot is okozhat ezen fajok elterjedése.
Az inváziós növényfajok többféle úton is bekerülhetnek Magyarországra. Meg lehet különböztetni szándékosan betelepített (pl. kertészeti, mezőgazdasági, akvarisztikai célra), és véletlenül behurcolt (bármilyen áruval vagy a szállító járművel behurcolt) fajokat. Abban az esetben, ha egy faj a természetes elterjedési területén kívülre kerül, sikeres megtelepedésének fontos feltétele, hogy az éghajlati és élőhelyi feltételek kedvezőek legyenek számára. Önmagában az a tény, hogy egy idegenhonos növény képes tartósan megtelepedni, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy inváziós fajjá is válik. Egy idegenhonos növény a megtelepedését követően elsősorban a gyors terjedő-, szaporodó- és jó versenyképessége révén válhat inváziós növénnyé - hansúlyozta a Nébih.
Az ember természetátalakító hatása mostanra már olyan nagymértékű, hogy az a legtöbb új megtelepedésben szerepet játszik - többek között - azzal, hogy megteremti a kedvező ökológiai feltételeket az inváziós fajok számára. Ezért napjainkban a bekerülő fajokat akkor sem tekintjük őshonosnak, ha az ember szerepe nem bizonyítható a terjedésükben.
Lapunk arra is kíváncsi volt, melyek most a legkártékonyabb inváziós növényfajok Magyarországon. A hivataltól megtudtuk, hogy a természetvédelmi területeken kiemelten veszélyes inváziós növény például a bálványfa, a selyemkóró, a magas aranyvessző, a gyalogakác és az óriáskeserűfű fajok. A szántóföldeken megtalálható inváziós fajok közül pedig a parlagfüvet, a fenyércirokot, a selyemmályvát, a selyemkórót és a mandulapalkát érdemes kiemelni. Érdekesség, hogy a felsorolt fajok többsége évtizedek óta jelen van hazánkban, míg mandulapalkát először 1993-ban találtak az országban.
Valószínűleg az inváziós növényfajok kártékonyságáról és veszélyességéről nem tudván, de például a selyemkórót „papagájvirág” néven a Dunántúl délnyugati részén előszeretettel ültetik dísznövényként, pedig ez a növény az egyik legkellemetlenebb gyomnövény Magyarországon - közölte az Agrárszektorral a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal. A selyemkóró mezőgazdasági és természetvédelmi szempontból is rendkívül káros, ez utóbbinál azért, mert átalakítja a környezetét, és a nagy kiterjedésű sarjtelepei csökkentik az őshonos növényfajok életlehetőségeit, az általa elfoglalt területeken pedig akadályozza a természetközeli társulások újraképződését. És ha mindez nem lenne elég borzasztó, az állománya teljesen megsemmisítheti a közte élő növényeket. A selyemkóró rendkívül nehezen irtható, ami a mezőgazdasági területeken való felszaporodása esetén nagy gondot jelent.
Az inváziós fajoknál a felszaporodásuk megelőzésére kell helyezni a hangsúlyt. Amikor még kisebb mennyiségben találhatóak meg, akkor mechanikai úton könnyen és eredményesen lehet védekezni ellenük. Azonban ha hagyjuk felszaporodni az inváziós növényeket, akkor általában már csak többéves, kitartó munkával, és kémiai, gyomirtási technológiák segítségével tudunk eredményesen védekezni ellenük
- hangsúlyozta a Nébih.
