agrarszektor.hu • 2023. március 20. 09:43
Egyes szakértők szerint a magyar élelmiszer-termelés nem versenyképes, a vásárlók pedig panaszkodnak, hogy a hazai termékek drágábbak az importnál. Kérdés, hogy vajon Magyarországon a termelők és a feldolgozók mind minőségben, mind pedig árban miért nem versenyképesek?
GKI Gazdaságkutató agrárkutatási vezetője, Némethné Dr. Pál Katalin a 24.hu-nak elmondta, hogy a boltok abban érdekeltek, hogy élelmiszereket adjanak el a magyar fogyasztóknak, és ha importból tudják olcsóbban kiszolgálni őket, akkor az jó a vásárlóknak is. Hozzátette, hogy 2004-ben csatlakoztunk az Európai Unióhoz - az egész importellenesség ennyi idő után védhetetlen. Általánosságban lehúzni az importot, és azt állítani, hogy kizárólag a magyar élelmiszer a jó, fura hozzáállás. Amit itthon termelnek, annak rövidebb a szállításai útvonala, frissen, esetleg tartósítás nélkül juthat el a boltokba - ez versenyelőny. Ám a költségeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ahhoz, hogy a fogyasztó elégedett legyen, például az kell, hogy a magyar paradicsom olcsóbb legyen, mint a spanyol.
Itt persze fel lehet tenni a kérdést, hogy miért kellene ahhoz ragaszkodni, hogy a magyar gazda tovább termeljen drága paradicsomot, ha van, aki ezt olcsóbban is meg tudja tenni? Kulcsfontosságú lenne az, hogy itthon a termelők megtalálják azt, hogy hogyan tudnának gazdaságosabban és olcsóbban termelni azt, amit eddig termeltek. Ha ez nem megy, akkor meg kell találniuk azt, amit olcsóbban és gazdaságosabban előállítani, mint mások. Megemlítendő, hogy a versenyhez az általános körülmények kedvezőek, nagyon sok fejlesztési pénz elérhető, amiből bőven lehetne korszerűsíteni, új technológiákat bevezetni.
Túl nagy a kényelem?
A szakértő szerint részben azért nem versenyképesek a magyar gazdák, mert sokan egyszerűen nem fejlesztenek. Ezt pedig meg is tehetik, hiszen akkor is jelentős támogatásokat kapnak, ha nem termelnek gazdaságosan. A hektáronként kapott uniós támogatás nagyjából harmadáért tudnak hívni valakit, aki a traktorral felszántja, megboronálja a földet, elszórja a magot, learatja a gabonát. Nagyobb területen így komoly hasznot lehet realizálni csupán a támogatásból. És akkor még termésért kapott pénz is ott van. Emellett a támogatási tarifát euróban határozzák meg egységesen, ez Magyarországon sokkal többet ér a gazdáknak, mint nyugatabbra. Emiatt az uniós támogatás kvázi méregként hat a gazdák egy részére.
Az EU-s támogatás a szántóföldi termelés irányába tolta el a magyar mezőgazdaságot, ami nem szerencsés. Az uniós csatlakozás után pár év alatt értük el a mostani agrártámogatási szintet. Utána volt 7-8 jó év, nem volt aszály, komolyabb károk, így a támogatással együtt elfogadható jövedelem és tartalék is keletkezett. Főleg a kisebb gazdák lélegezhettek fel, akik nem feltétlenül forgatták vissza a hasznot, hanem inkább magukra, a családjukra költötték azt
- vélekedett a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) főtitkárhelyettese, Máhr András.
Ő is egyetértett azzal, hogy a magyar termelők nem versenyképesek, a rendszerváltás előtt a hazai mezőgazdaság még az európai élvonalba tartozott, azóta viszont Lengyelország is megelőzött minkett. Kiemelte, először a földszabályozást kellene rendbe tenni: ma milliósra teszik a földtulajdonosok számát, földalapú támogatást pedig nagyjából mindössze 170 ezren igényelnek. Ettől a magyar mezőgazdaság kiszámíthatatlan, mert bár hosszú távú befektetéseket, fejlesztéseket igényelne, a páréves bérleti szerződések mellett nem éri meg ezeket meglépni. Emellett a mezőgazdaság szerkezete is problémás, túlsúlyos a szántóföldi növénytermesztés, jelentősen visszaszorultak a nagyobb hozzáadott értékű tevékenységek, például az állattenyésztés és a kertészet. A MOSZ főtitkárhelyettese szerint nonszensz az, hogy az állattartó megvegye a takarmányt ahelyett, hogy magának kisebb költséggel megtermelhetné.
Nem könnyű a helyzet
A precíziós gazdálkodás egyre nagyobb utat tör magának, nem véletlenül. Ebben van a jövő, ez már nem igazán lehet újdonság senkinek. Ebbe az irányba kellene haladni. Akik a nagy áruházláncoknak képesek folyamatosan beszállítani megfelelő mennyiségben, minőségben és árban, azok szerinte jó úton járnak. A jó adottság önmagában nem elég, meg kell ismerni a helyi viszonyokat, megfontolni, hogy azokból miként lehetne a legtöbbet kihozni. Figyelni kell a piac, a vevők igényeit, beszerezni a legjobb minőségű vetőmagot, szaporítóanyagot, tenyészállatot és így tovább a hatékony termeléshez szükséges technológiákat. Némethné Dr. Pál Katalin kifejtette, hogy az élelmiszeripar sincsen túl szerencsés helyzetben, mivel be van szorulva a magas hazai alapanyagárak, a változó hazai alapanyag-minőség, illetve a korlátozott fizetőképes kereslet közé, ami a kereskedők részéről nyomott árelvárásokban jelentkezik. Ráadásul nem is kapnak annyi támogatást, mint például a termelők - így pedig mondhatni, reménytelen a helyzetük.
A húsipar, a húsfeldolgozás nem kap kifejezetten termelési típusú támogatást. Gazdaságfejlesztési pályázatok előfordultak, de az élelmiszeripar és azon belül a húsipar is nagyon le volt maradva az elérhető támogatások nagyságát nézve az elmúlt évtizedekben a mezőgazdasághoz és más iparágakhoz képest is. Az utóbbi öt-hat évben javult kicsit a helyzet annyiban, hogy most már az élelmiszer- és azon belül a húsipar is könnyebben hozzájuthat fejlesztési, beruházási pályázati pénzekhez. Az előző uniós költségvetési ciklusban az uniós pályázati forráshoz inkább a kkv-k juthattak, míg a közepes és nagy cégek közül néhány jellemzően nemzeti forrásból kapott támogatást. A mostani költségvetési ciklusban pozitívum, hogy vannak már elbírált pályázatok, folyamatban lévők, valamint ígéret arra, hogy később is lehet majd pályázni
- mondta Éder Tamás, a Hússzövetség elnöke.