agrarszektor.hu • 2023. április 18. 16:29
Egyre kevesebb vadállat él a Földön, míg emberből és háziállatból egyre több van. Mostanra ott tartunk, hogy a vadon élő szárazföldi emlősök össztömege alig tizede a Földön élő emberekének, és kevesebb, mint négy százaléka az ember által háziasított fajokénak. Csak a sertések biomasszája majdnem duplája a vadon élő szárazföldi emlősökének.
A Földön vadon élő szárazföldi emlősök össztömege ma már kevesebb mint 10%-át adja a bolygón élő emberek együttes tömegének. Az izraeli Weizmann Kutatóintézet friss felmérése szerint, míg az emlősök össztömege mindössze 22 millió tonnát tesz ki, addig az embereké 390 milliárd tonnát - írta meg az Infostart a The Guardian értesülései alapján.
Eközben az ember által háziasított fajok, mint például a juhok és a szarvasmarhák, valamint az olyan egyéb emberrel közös terekben élő állatok, mint a városi rágcsálók, további 630 millió tonnával növelik azoknak az élőlényeknek a tömegét, amelyek most a vadon élő emlősökkel versenyeznek a Föld erőforrásaiért. Csak a sertések biomasszája közel kétszerese az összes vadon élő szárazföldi emlősének.
A fenti számok bizonyítják, hogy az emberek a vadonokat és egyéb természetes élőhelyeket lassan globális ültetvényekké alakítják, ez pedig pusztító következményekkel jár a vadon élő élőlényekre nézve. Ahogy a tanulmány szerzői hangsúlyozzák, az elképzelés, miszerint a Föld olyan bolygó, amely még mindig rendelkezik vadállatoktól hemzsegő nagy síkságokkal és dzsungelekkel, mára súlyosan eltér a valóságtól. A természeti világ és a vadon élő állatok eltűnnek, miközben az emberiség közel 8 milliárd fős népessége folyamatosan növekszik.
Ha vadon élő állatokról szóló dokumentumfilmeket nézünk, arra következtethetünk, hogy minden rendben velük, de ez téves. A vadvilág élőlényeinek össztömege körülbelül 22 millió tonna, ami az emberiség össztömegének kevesebb mint 10%-a. Ez megdöbbentő, figyelmeztetés az emberiség számára
- mondta Ron Milo, a tanulmány vezető szerzője az Observernek.
A kutatás arra is rámutatott, hogy azok a fajok vannak a legjobb állapotban, amelyek a leginkább alkalmazkodni tudnak az ember közelségéhez. Lior Greenspoon és Eyal Krieger kutató az összes ismert emlős mintegy feléről gyűjtött biomasszaadatokat, a másik felének kiszámításához pedig gépi tanulásos számítási modelleket használt más zoológiai mintákon. A szárazföldi emlősökre vonatkozó számadatokat megfeleltette az óceánokban találtaknak. A tengeri emlősök össztömegét mintegy 40 millió tonnára becsülte. A legnagyobb összbiomasszával az uszonyos bálnák rendelkeznek, a második és harmadik helyre pedig az ámbráscet és a púpos bálnák kerültek.
A közönséges háziállatfajok szintén jelentős mértékben hozzájárultak az emberiség bolygóra gyakorolt hatásaihoz. A házi kutyák össztömege mintegy 20 millió tonna, ami megközelíti az összes vadon élő szárazföldi emlős együttes biomasszáját, míg a macskák össztömege mintegy kétmillió tonna, ami majdnem kétszerese az afrikai szavannai elefánténak. A kutatók szerint ezek a háziasított és vadon élő állatok tömegarányai hangsúlyozzák az ember aktív szerepét a földi emlősök számának alakításában.
A biomassza-vizsgálatok nem az egyetlen módja az állatvilág számszerűsítésének: a fajszámok is árulkodók. Példaként megállapították, hogy 1200 denevérfaj létezik, amelyek az összes szárazföldi emlősfaj egyötödét és az összes vadon élő egyedi emlős kétharmadát teszik ki a fejszámlálás alapján. A vadon élő szárazföldi emlősök biomasszájának azonban csak 10%-át teszik ki. Mint fogalmaztak, a biomassza kiegészíti a fajgazdagságot és más diverzitásmérőket, és globális szinten a vadon élő emlősök gyakoriságának és ökológiai lábnyomának mutatójaként szolgálhat.
A kutatócsoport két évvel ezelőtti becslései szerint mintegy 50 millió tonna vadon élő emlős élt a Földön: az új számadat azt jelzi, hogy a bolygó vadon élő állatvilágát fenyegető válság sokkal súlyosabbnak tűnik, mint azt először gondolták. Sürgősen fel kell mérni, hogy milyen gyorsan halad a vadon élő emlősök fogyása, mondják a kutatók, és ez áll a tanulmány következő szakaszának középpontjában, amely azt fogja felmérni, hogy a biomassza csökkenése mekkora része következett be az elmúlt 100 évben.