A talaj takarása történhet mesterséges anyaggal, természetes anyaggal vagy akár élő anyag segítségével. A cél lehet a terület gyommentesen tartása, díszítés, vagy a talaj nedvességtartalmának megőrzése úgy, hogy a takarással csökkentsük a talajnedvesség kipárolgását. Vannak páraképzésre is alkalmasak takaróanyagok, emellett hő-visszatartásra, vagy fényvisszaverésre, a termés szennyeződősének magakadályozására használhatók is. Jó példa erre szamócánál a talajtakarás, ami megakadályozza a gyümölcs szennyeződését. Ez lehet fekete fólia, de korábban szalmát alkalmaztak, ami színének köszönhetően visszaveri a napfényt ezzel gyorsítva az érést. Ez a koraiság fokozás szamócánál különösen fontos, hiszen minél korábbi a gyümölcs, annál magasabb áron értékesíthető.
Fóliás talajtakarás
A fekete fóliás talajtakarás csak csepegtető öntözés egyidejű alkalmazásával használható, mivel a természetes csapadékot nem engedi beszivárogni a talajba. A szintén fekete, de szőtt agroszövet átengedi a vizet, így ez a fekete fóliás takarás egy korszerűbb változatának tekinthető. A fekete fóliás talajtakarás több célt szolgál egyszerre: megőrzi a talaj nedvességtartalmát, melegen tartja a talaj közelében a levegőt, ami kedvez az alacsony termetű növényeknek, nem engedi előtörni a gyomokat, és a terméseket is tisztán tartja, megakadályozva esős időben a sár felcsapódását. Fekete fóliát időszakosan is alkalmazhatunk például gyümölcséréskor a cefrézésre szánt hulló gyümölcsök begyűjtésének leegyszerűsítésére.
Talajtakarás természetes anyagokkal
A szalma, vagy a lekaszált fű a zöldségágyások között is ideális takaróanyag, átengedi a nedvességet, ám a magról kelő gyomoknak nincs sok esélyük alatta. Míg a fekete fólia hőgyűjtő, addig a szalma fényvisszaverő hatású. Csak egészséges, penészmentes szalmát használjunk a haszonkertben, mert e takaróanyag nem megfelelő kezelés híják a kórokozók és kártevők melegágyává is válhat. Kerti utak kialakításakor a talaj takarásra kavicsokat használhatunk, ágyásszegélyekkel határolva. Ezzel megakadályozzuk a kavics ágyásokba, vagy a fűnyíró útjába kerülésének lehetőségét. A kavicsos talajborítás kiváló kerti utakon, hiszen eső után is használható az ilyen járófelület. Az élő növényekkel kialakított talajtakarás (talajon kúszó növényfajokkal) leggyakoribb akadálya az árnyék szokott lenni, illetve az hogy ezek nem bírják a taposást. Évelő ágyásokban is szükséges a növények között réseket hagyni, és az itteni szabad talajfelület is hamar gyomosodni kezd takarás hiányában. Az ilyen helyeken jó megoldás, ha aprított kérget terítünk le.
Fakéreg, ami szép és hasznos
Ahhoz, hogy a gyomok valóban ne tudjanak áttörni ezen a rétegen, és ne tűnjön el a takarás rövid idő alatt a folyamatos lebomlás miatt, valamint télen még akár fagyvédelmet is nyújtson, érdemes több, és vastagabb rétegben kihelyezni a kéregaprítékot, és szükség esetén rendszeresen pótolni azt. Alulra apró kérget tehetünk, aminek fajtája lényegtelen, amennyiben díszítő céllal lesz rátéve felsőbb réteg is. Az apró kéreg mérete 0-2 centiméter közötti, ajánlott terítési vastagsága 5 centiméter körüli. Ez gyorsan bomlik, savanyítja a talaj felső rétegét, kedvezőtlen körülményeket teremtve gyomok kikelésének. Az apró részek viszonylag könnyen tömörödnek, ezzel szigetelő réteget képeznek a földfelszín és a levegő között. Ez a réteg télen véd a fagytól, nyáron pedig csökkenti a talaj felmelegedését. Erre az apróbb méretű kéregalapra jöhet a díszítőréteg. A borovi fenyő kérge vastag, vörösesbarna darabokból áll, nagyon látványos. Az erdei fenyő kérge világosbarna, vastag, jó ütéscsillapító képességgel rendelkezik.
Van választék, akár a kertben is
Természetes eredetű mulcsanyag lehet még a gyommag-mentes fűkaszálék, a lehullott lomb, szalma, faforgács. Lényeges, hogy a természetes eredetű szerves anyagot tartalmazó mulcs vastagsága ne haladja meg az 5 centimétert, mert a vastag mulcs berohadhat. A talaj szellőzése ne legyen akadályozott. Jó, ha a mulcsot csak nyár elején terítjük a talaj felületére, tehát a májusi esőket követően hagyjuk egy kicsit felszikkadni a földet, majd megkapáljuk, végül letakarjuk. Így csapadékkal jól feltöltött, majd lazított talajra kerül a takaróréteg. A gyümölcsfák tányérját is érdemes takarni, vagy ennek híján rendszeresen felületesen felkapálni, így megtörjük a talaj kapillárisait, így a víz nehezebben tud kipárologni. Talajtakarásnak tekinthető az ágyások között, vagy fasorok között telepített gyep is, ám ezt mindig tartsuk rövidre nyírva, mert ha magasra engedjük, akkor sok vizet és tápanyagot von el kultúrnövényeinktől, és táplálék-konkurensükké válik.
Újabb megoldások
Eddig főként beltéri dekorációs célokra használták, de helyenként már van példa a jutaszövet és kenderrost, valamint gyapjú lapok kerti, talajtakaróként történő alkalmazására is. Ezek csakúgy, mint a kender zsákszövet alkalmas tófóliával bélelt kerti tavak széleinek díszítésére. A tó peremein, a víz és a szárazföld találkozásánál ezzel takarhatjuk el a tófólia kilátszó részeit. A kenderrost és a gyapjú kiváló hőszigetelő anyagok, melyek saját súlyuknak többszörösének megfelelő vízmennyiséget vesznek föl, és szinte szivacsszerűen magukba szívják, ugyanakkor át is engedik a vizet. A sekélyen gyökerező növények szívesen belegyökereznek ezekbe. Lassan bomlanak le, tehát tartósak. Az ilyen mulcs korongok kiválóan használhatók függőkosárban és dézsás növények talajtakarására is. Kókuszrostból is kaphatók préselt korongok különféle cserépméretre szabva, különböző átmérővel, vastagsággal. Mind a kender, mind a gyapjú segít távol tartani a csigákat. A kendermulcs további előnye, hogy bioaktív vegyületeinek köszönhetően antibakteriális és gombaölő hatású, ellenáll a penészedésnek.
