A hibernáció gyakran magas halálozási aránnyal jár, különösen fiatal állatok esetében, amit tovább súlyosbíthat a szokatlan téli időjárás, illetve a különböző betegségek. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a klímaváltozás miatt a jövőben várhatóan egyre gyakoribbá váló enyhe telek, illetve a világszerte kétéltűfajok százait tizedelő betegség, a kitridiomikózis hogyan befolyásolják együttesen a kétéltűek hibernáció alatti túlélését. Ennek vizsgálata céljából fiatal erdei békákat fertőztek meg a kitridiomikózisért felelős gomba, a Batrachochytrium dendrobatidis egy hazai törzsével. Ezután a fertőzött és a kontrollállatokat kétféle teleltetési környezet egyikének - hosszú-hideg tél (1,5 °C 91 napig), illetve rövid-enyhe tél (4,5 °C 61 napig) - tették ki laboratóriumi körülmények között. A hibernáció előtt és után megmérték az egyedek tömegét, és meghatározták fertőzöttségi állapotukat - írja az ELKH közleményében.
Megdöbbentő felfedezést tettek a kutatók a beporzókkal kapcsolatban
A kísérlet eredményei szerint az erdei békák rendkívül ellenállóak a fertőzéssel szemben. A hibernáció kezdete előtt az egyedek mindössze 37 százaléka esetében volt pozitív a minta, míg a hibernáció végére ez az arány 8 százalékra csökkent, és a fertőzés intenzitásának értékei is alacsonyak voltak. Az áttelelés alatt egyik kezelési csoportban sem volt tapasztalható pusztulás. A kétféle teleltetési környezet - hosszú-hideg, rövid-enyhe - önmagában és a gombafertőzéssel kombinálva sem okozta az egyedek testtömegének eltérő mértékű csökkenését a hibernáció alatt. A fertőzés egyformán alacsony arányban és súlyossággal érintette az egyedeket mindkét téli környezet esetén.
Az eredményekből arra lehet következtetni, hogy a klímaváltozás miatt enyhülő telek a kitridiomikózissal együtt sem fogják csökkenteni az áttelelő erdei békák túlélési esélyeit, és nem fogják megnövelni az egyedek fogékonyságát a fertőzésre. Az eredmények általánosíthatóságát ugyanakkor még tesztelni kell, mivel a változó környezeti körülményekre és a kitridiomikózisra érzékenyebb mérsékelt övi kétéltűfajok esetében más reakciók várhatók, így további vizsgálatokra lesz szükség. A kutatás az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-21-3 (Kásler Andrea részére), illetve ÚNKP-19-4 és ÚNKP-21-5 (Hettyey Attila részére) kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával, valamint az NKFIH OTKA (K-124375) támogatásával valósult meg.
Címlapkép forrása: Bombay Bálint
