agrarszektor.hu • 2023. május 22. 14:04
Már évek óta megoldatlan problémát jelent Magyarországon a fúrt kutak jogi helyzete. A döntéshozók többször is nekifutottak a megoldásnak, nem egy jogszabály, törvény és rendelet próbálta meg rendezni ezek jogi státuszát, illetve létrehozni egy nyilvántartást a kutakról. A gond csak az, hogy a határidők mindig egyre kijebb és kijjebb tolódtak, emiatt rengeteg olyan kúttulajdonos van, aki soha nem élt a bejelentési és engedélyeztetési kötelezettséggel. Ennek egyik oka pedig az lehet, hogy a vízügyi hatóság a korábban, engedély nélkül létesült kutakat jellemzően soha nem büntetette. Az ügy végül azzal ért véget, hogy a kormány is belátta, a regisztráció nem hajtható végre eredményesen, ezért egy huszárvágással úgy döntött, 2024. január 1-én valamennyi, az adott dátum előtt létesített háztartási, kerti és mezőgazdasági kút automatikusan legálissá válik.
Az ásott és fúrt kutak helyzete Magyarországon már régóta megoldásra váró problémát jelent a döntéshozók számára. Mivel ezeket az elmúlt években - néhány rövid időszakot leszámítva - nem kellett bejelenteni, nem létezik egy olyan nyilvántartás, amely lajstromba venné ezeket, és így az ilyen kutak által felhasznált vízmennyiség mérésére, de akár csak felbecsülésére sincs mód. A kormány többször megpróbált már lépni ebben az ügyben, ám a bejelentési és regisztrációs kötelezettség bevezetését a kutak esetében valahogy soha nem sikerült maradéktalanul véghezvinni.
Évek óta tolódik a bejelentésre nyitva álló határidő
A kormány először 2016. júniusában próbálta meg rendezni a kérdést, amikor a 100/2016-os kormányrendelettel kötelezővé tették a fúrt kutak bejelentését a jegyzőnél. Ezeknél a kutaknál a bejelentésen túl vízvizsgálatra is kötelezték azon kutak tulajdonosait, amelyeket az ivóvízszükséglet kielégítése miatt létesítettek. Egy, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) által még abban az évben kezdeményezett törvénymódosítás értelmében 2018 végéig bírságmentesen lehetett engedélyeztetni a 2016. június 4. előtt illegálisan kialakított kutakat. A módosítás értelmében a jegyző fennmaradási engedélye volt szükséges az olyan kutaknál, amelyek háztartási igényeket elégítenek ki, és maximálisan évi ötszáz köbméteres vízigénybevétellel, kizárólag talajvízkészlet vagy parti szűrésű vízkészlet felhasználásával magánszemélyek üzemeltetnek.
2017 áprilisában azonban hatályon kívül helyezték azokat a rendeleteket, amelyek szerint fennmaradási engedélyt kellene kérni a háztartási célú kutakra, és a kormány döntése szerint a 2016. január 1-jén hatályos állapotot kell visszaállítani. Ez óriási könnyebbséget jelentett a kúttulajdonosoknak, mivel az engedélyeztetési eljárás egyrészt egy 3000 forintos illeték befizetésével járt, másrészt pedig műszaki véleményt kellett kérni, amelynek költsége több százezer - akár 700 ezer - forintra is rúghatott. A kutak bírságmentes bejelentésére ekkor továbbra is 2018 végéig volt lehetőség. A kormány 2017. április 27-én aztán benyújtott egy törvényjavaslatot, amely jelentős könnyítéseket tartalmazott a kutak létrehozását illetően, valamint meghosszabbították azt a moratóriumot is, amely alatt bírságmentesen lehet engedélyeztetni a korábban illegálisan létesített, de továbbra is engedélyköteles vízkivételt biztosító vízilétesítményeket. Az engedélyeztetési határidő ugyanakkor 2018. december 31-ről 2028. december 31-re módosult.
A NAK ezt követően 2018 októberében kezdeményezte a moratórium 2020 végéig történő meghosszabbítását, ami meg is történt. Ezt követően 2020 nyarán a kormány ismét meghosszabbította a kutak bírságmentes engedélyeztetésére nyitva álló határidőt: ekkor már 2023. december 31-ig volt lehetősége az engedélyeztetésre és bejelentésre mindazoknak, akik számára ezt a törvény előírta, és akik ezt még nem tették meg korábban. 2020 decemberében jelent meg a vízgazdálkodásról szóló törvény módosítása, amely alkotói szándéka szerint egyrészt megoldást nyújthat az engedély nélkül kialakított mezőgazdasági öntözést szolgáló kutak helyzetének rendezésére, másrészt egyszerűsíti az ilyen kutak nyilvántartásba vételét és vízjogi engedélyezését. A 2021. január 1-én hatályba lépett jogszabály alapján az Agrárminisztérium kútamnesztiát hirdetett a korábban engedély nélkül létesített, az első vízzáró réteget el nem érő mezőgazdasági öntözési célú kutakra, ezen létesítmények bejelentése a Nemzeti Földügyi Központhoz 2023. december 31-ig szankciómentessé vált.
2023-ban felpörgött az illegális kutak ügye
Már 2022 nyarán ismét napirendre került a kutak kérdése, mivel megjelent egy, a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvényhez benyújtott módosító javaslat. Ennek értelmében pedig a háztartási vízigényt kiszolgáló kutakra a jövőben nem lenne szükséges lefolytatni az engedélyezési eljárást. A javaslat azt is tartalmazta, hogy egy térkép készüljön a vízkészlet-védelmi szempontból kockázatmentesként meghatározott területekről, ezeken a területeken pedig a fennmaradási engedélyezési eljárások lefolytatásától is el lehet majd tekinteni, valamint a bírság megfizetésére vonatkozó kötelezettségek is változnának.
A kérdés 2023 márciusában került elő ismét, amikor is figyelmeztették az ország lakosságát, hogy az év végéig kell dönteniük az engedély nélküli kutak tulajdonosainak és használóinak arról, hogy kezdeményezik-e a kútjuk engedélyeztetését, vagy megkockáztatják, hogy 2024-től bírságot fizessenek. A bejelentési kötelezettség rengeteg magyart érinthet, hiszen a kerti kutak létesítése 1992 előtt nem volt engedélyköteles. Az engedélyeztetésről elmondták, hogy ugyan jövőre is kezdeményezhető, ám ekkor már illetékköteles lesz, és az eljárás végéig a kúttulajdonos a már említett bírságot is kockáztatja. A kútfennmaradási engedély kérelmezőjének nem kell feltétlenül magának is ingatlan- vagy kúttulajdonosnak lennie - hiszen lehet bérlő vagy használó is -, de az év utolsó napjáig lépnie kell, szükség esetén tulajdonosi hozzájárulással. Ezt követően április elején merült fel a kutak ügye, amikor kiderült, hogy bár az Agrárminisztérium tájékoztatása szerint az eddig nem regisztrált fúrt és ásott kutak bejelentése ingyenes eljárás, az ügyintézés kapcsán felmerülhetnek különféle költségek, amelyek akár több százezer forintra is rúghatnak. Ekkor került be a köztudatba az a kitétel, hogy a 31 évvel ezelőtt létesített kutakra mindezek az eljárások nem vonatkoznak, ugyanis a kutak létesítése csak az 1992-es évet követően lett engedélyköteles, a korábban létesülteknél az "engedély nélküliség” fogalma nem merül fel.
Nagy István néhány nappal később az InfoRádió Aréna című műsorában beszélt arról, hogy fúrt és az ásott kutak kérdéskörénél figyelembe kell venni, hogy vannak a belterületi, lakossági fúrt kutak, ez a Belügyminisztérium hatásköre, és van a mezőgazdasági célú vízfelhasználás, ami pedig az Agrárminisztérium hatásköre. Az agrárminiszter ugyanakkor kiemelte, hogy a mezőgazdasági célú kutaknál már kiadta a rendelkezést arról, hogy csak be kell jelenteni, de semmilyen következménye nincsen, semmilyen díjjal nem tartoznak a gazdák. Nagy István kifejtette, hogy az otthoni fúrt kutak egyáltalán nem öntözési célra vannak, így ezek a 12-13 méter mélységű kutak egyáltalán semmilyen veszélyt nem jelentenek a vízbázisra, ezért a tárcavezető szerint ezeknél bejelentésre se lenne szükség.
Ezzel némileg ellentétes véleményt fogalmazott meg a Magyar Vízkútfúrók Egyesülete, akik szerint az engedély nélküli kutak ellehetetlenítik a vízkészletgazdálkodást, szennyezik, sőt tönkre teszik a felszín alatti vízkészleteket. Az egyesület emellett rámutatott, hogy az engedély nélkül és az esetek túlnyomó részében szakszerűtlenül megépített kutak létesítésére az elmúlt évtizedekben egy olyan iparág épült ki, aminek a fölszámolása kívánatos lenne.
Az ügyben megszólalt a NAK Győr-Moson-Sopron vármegyei elnöke is. Németh Gergely szerint békén kellene hagyni a belterületi, vagy más néven jegyzői ásott és fúrt kutakat, amelyek csak talajvizet használnak, és kizárólag azokon a településeken lenne érdemes regisztrációhoz kötni a kutak engedélyét, ahol a szennyvízelvezetés még nem megoldott.
Május elején aztán a Belügyminisztérium társadalmi egyeztetésre bocsátotta a vízgazdálkodásról szóló törvény módosításáról szóló törvénytervezetet. Ennek alapján a vízbázisok védelme, a vízkészlet fenntartása, a jövő nemzedékek számára történő megőrzése érdekében a kormány feladata lenne a tudományos szempontú vízkészlet-védelmi országtérkép elkészítése, amely tartalmazná a kockázatos és kockázatmentes területeket. A javaslat másik sarokpontja a háztartási vízigényt kielégítő kút meghatározása volt. A törvényjavaslat a 2024. január 1. előtt engedély nélkül létesített, 50 méternél nem mélyebb és az első vízzáró réteget nem érintő háztartási és mezőgazdasági öntözési célú kutakat teljes körűen mentesíti az engedélyezési kötelezettség alól - ezeket jogszerűen létesítettnek minősíti a módosítás. A javaslat dokumentumaiból kiderült, hogy a kormány, noha már többször megpróbálta a mezőgazdasági öntözési célú és háztartási kutak összeírását, ám ez a feladat nem hajtható végre eredményesen az illegálisan létesített kutak százezres nagyságrendje miatt. A hatásvizsgálati lap szerint azonban a kútamnesztia végrehajtásához minden feltétel adott. A javaslatot május 10-ig lehetett véleményezni.
A társadalmi egyeztetés során beérkezett válaszok összesítése után a kert- és kúttulajdonosok számára kedvező eredmény született. Május közepén kiderült, hogy meg fog szűnni a háztartási, kerti és mezőgazdasági öntözésre használt kutak építéséhez jelenleg elengedhetetlen bejelentési kötelezettség, sőt, engedélyeztetni sem kell majd őket. Bár az idei év végéig még érvényben van a kútamnesztia, a jövőre hatályba lépő módosítás végleg rendezi a szabálytalanul létesített sekély kutak helyzetét: 2024. január 1-jétől minden 2024 előtt ásott vagy fúrt kút automatikusan jogszerűvé válik. A belügyminiszter mostanra benyújtotta azt a törvényjavaslatot, ami megszünteti az engedélyezési kötelezettséget az 50 méternél nem mélyebb, régi kutaknál. A kormánynak emellett augusztus 31-éig tudományos szempontú vízkészlet-védelmi országtérképet kell készíttetnie és közzétennie, amely elhatárolja az ivóvizet biztosító karszt képződményeket és ivóvízbázis-védelmi védőterületeket az egyéb övezetektől.