Rengeteg lehetőségünk van, hogy ezeket a területeket is igazán káprázatossá tegyük. De először mindenképpen érdemes átgondolni, hogy milyen jellegű vegetációt szeretnénk ott létrehozni. Évelő dísznövényeket, egynyáriakat, esetleg ehető növényeket gondoznánk-e inkább? Lényeges szempont, hogy mennyi időt tudunk rászánni, vagyis van időnk arra, hogy havonta-kéthavonta bevessük, vagy inkább egyszerre betelepítenénk néhány strapabíró évelővel, amelyek kevés gondoskodás mellett is pazarul pompáznak.
Árnyas kertrészek dísznövényei
Árnyliliom (Hosta sp.)
A legfőbb díszítőértékük a feltűnő levélzetük. Találhatunk köztük kékesebb árnyalatút, zöldeket, tarkákat, kisebbeket és tiszteletet parancsoló méretűeket. Virágai fehérek, vagy lilásak, gyakran finom illatúak. Minden szempontból remek, kevés törődést igényelnek, mégis lenyűgözően szépek.
Tollbuga (Astilbe sp.)
Tápanyagban gazdag, nedves, savanyú talajban érzi igazán otthon magát. Apró piros, rózsaszín, lila vagy krémszínű virágai bugavirágzatba rendeződnek. Árnyas kertrész elképzelhetetlen nélküle.
Páfrányok
Árnyas, párás helyre tökéletes választás, ha egyáltalán tudunk közülük választani. Ha nem sikerül, ami érthető, telepítsünk rögvest többfélét. A hölgypáfrány és az erdei pajzsika közepes termetű, csipkeszerű levélzettel rendelkezik, míg a gímharaszt alacsonyabb, nyelvalakú levelei nagyon tetszetősek.
Nagy szívvirág (Lamprocapnos spectabilis)
Találunk köztük rózsaszín, bíbor és fehér virágú fajtákat is. Tápdús, nyirkos, morzsalékos talaj való nekik, és másik előnyük, hogy elképesztően hosszú életűek tudnak lenni– ha megfelelő helyre kerülnek.
Poloskavész (Cimicifuga racemosa)
Csupán üde, humuszos, savas kémhatású talajra van szüksége, cserébe magával ragadó, hosszú, fehér virágfürtjeivel kápráztat el.
Meténg (Vinca sp.)
Méltán az egyik legnépszerűbb talajtakaró. Gyakorlatilag egész évben díszít zöld, vagy tarka leveleivel. Tavasszal pedig káprázatos virágtengerrel ajándékoz meg kék, fehér vagy bíbor színben.
Táplálék-, fűszer-, és gyógynövények
Salátafélék
Sok levélzöldség (rukkola, paraj, pak choi, mizuna), salátaféle (fejes saláta fajták, madársaláta) preferálja a hűvös, nedves, árnyékos, félárnyékos helyeket. Kockázatmentesen juthatunk friss tapasztalatokhoz és ehető levelekhez, mivel nagyon gyorsan, hetek alatt leteremnek. Azokkal a fajokkal és fajtákkal, melyek beválnak, áttérhetünk a szakaszos vetésre, így folyamatosan lesz szedhető stádiumú levélzöldünk. A rukkolát (Eruca sativa) már ősszel elvethetjük, mert a magoncok könnyűszerrel túlélik a telet. A madársaláta (Valerianella locusta) bő 1-2 hónap alatt kifejlődik és szintén jól bírja a hideget. A zsázsatermesztés (Lepidium sativum) is elég pörgős műfaj, néhány hét alatt leterem, tehát érdemes több adagot vetni.
Rapini (Brassica rapa)
Kora tavasztól nyár közepéig vethetjük, fiatal leveles hajtásai igazi különlegesség a salátákban.
Tyúkhúr (Stellaria media)
Az egyik legkorábbi zöldségként óriási jelentőséggel bír, pedig gyomként tartjuk számon. Csak a hideg, koratavaszi hónapokra tart igényt a helyére, májusban, magérlelés után elbúcsúzik. A hőmérséklet emelkedése az ellensége, viszont hűvösebb helyeken tovább is kitarthat.
Turbolya (Anthriscus cerefolium)
Magjait már ősszel elvethetjük, mivel a magoncok gond nélkül túlélik a telet. További előnye, hogy már télen és kora tavasszal is csipegethetjük. Március környékén belelendül, ilyenkor rengeteg ánizsízű levélhez juthatunk, de amint virágozni kezd, akkor már kissé rostossá válik. Ha a virágszárat eltávolítjuk, hosszabb ideig tudjuk a leveleket gyűjteni. Májusra termetes „bokorrá” növekszik, megérleli magjait, aztán felszabadul a helye. Ha ősszel szívesen látnánk újra, hagyjuk magot érlelni, mert önmagát elvetve gondoskodik a következő generációról.
Rebarbara (Rheum rhabarbarum)
Télálló, évelő növény, melynek elsősorban savanykás levélnyeleit használjuk. Fényigénye nem túl nagy, ezért félárnyékos helyeken is szépen fejlődik. Legjobban a nyirkosabb talajokat, kissé párás környezetet kedveli. Tavasszal telepítsük palántáról, majd néhány év múlva, ahogy megerősödött tavasszal, vagy ősszel tőosztással szaporíthatjuk. Zsenge leveleit március végétől májusig lehet szedni. Érdemes időben kitörni a virágszárat, hogy hosszabb ideig élvezhessük a felhasználható részeit.
Torma (Armoracia rusticana)
Tápanyagban gazdag talajban, félárnyékos helyen érzi magát legjobban. Kevés gondoskodással beéri, viszont eléggé vízigényes. Nem csak húsvétkor érdemes fogyasztani, hiszen antibakteriális hatása jól jön a légúti betegségek időszakában.
Sóska (Rumex acetosa)
Ha rajta múlna, legszívesebben félárnyékos helyet, gazdag szervesanyag tartalmú, nyirkos talajt választana magának, és mivel évelő növényről van szó, érdemes figyelembe venni óhajait. Nagyon sokáig élhet, ajánlott háromévente kiásni és tőosztani, így nagyobb lesz a levélhozama. A sóska azért is remek választás, mert rengeteg C-vitamint és béta- karotint tartalmaz. Leveleiből levesek, saláták és szószok készíthetők.
Metélőhagyma (Allium schoenoprasum)
Nem túlzottan fényigényes, ezért félárnyékba, árnyékba is kerülhet. A nedves talaj kifejezetten kapóra jön neki. Kora tavasszal megújul, rendszeresen vághatjuk, de salátákba, szendvicsekre szórva felhasználhatjuk csillagalakú, lilás virágait is.
A felsorolás nem teljes - hiszen például a mentafélék is rajonganak a félárnyékos helyekért, ahol gazdagon növekedhetnek. Ugyanakkor ízelítőnek elegendő ahhoz, hogy belássuk: a kert fényszegényebb, illetve árnyékosabb részein is van helye a növényeknek, legyenek azok évelők dísznövények vagy finom, ehető növények.
