Az elmúlt év céges eredményeiből is kiviláglik, hogy míg a baromfifeldolgozók többségében jól vették az akadályokat, addig a sertésre alapozó húsipar esetében gyengébb volt az árazási képesség, ebben az ágazatban nagyban romlott a jövedelmezőség. A jelek szerint idén sem várható könnyű menet a hazai húsfeldolgozóknak, amelyek mindegyike tudna már tanulságos tapasztalatokat megosztani. Több mint egy évtizede volt az egyik emlékezetes mélypont, amikor megszűnt a kapuvári húsfeldolgozó, és több más szereplő, így a kaposvári Kometa 99, a Gyulahús és a Pápai Hús is önkormányzati szerepvállalással, mentőcsomagokkal tudott kilábalni a helyzetből.
Voltak könnyebb idők
Sokáig úgy tűnt, hogy ez sikerül is: a kedvező piaci feltételrendszer, a jobbára jól megtervezett, új stratégiák és néhány égetően szükséges fejlesztés révén megnyugtatóan rendeződött a helyzet az érintett vállalatok többségénél. Különösen a Gyulahús esetét szokták szakmai körökben pozitív példaként emlegetni. Az elmúlt, jobb időkben a Pápai Hús inkább a termékfejlesztésre igyekezett koncentrálni, ebben ért el figyelemreméltó eredményeket, például vegán, húspótló termékkörrel is sikerrel jelent meg a piacon. A tavalyi év azonban nem alakult jól a nagymúltú húscégnek, 4,138 milliárd forintos negatívummal zárta az adózott eredmény sort a vállalat.
Mire odaértek, már elutasítással találkoztak
A húsipar egészében ennyire nem borús a kép, de nem is megnyugtató a helyzet.
Rendkívül nehéz helyzetben van ma a húsipar, az ágazat ráadásul kilóg a többi élelmiszer-feldolgozó terület közül, mert másképp, késéssel alakultak át az árai. Ennek fő oka, hogy az élősertés árának növekedése később kezdődött a baromfihoz és a tejhez képest, akkor, amikor a kereskedelmi szereplők már kevésbé voltak elfogadóak a gyártók átadási-ár emelési igényeivel szemben
- mondta el az Agrárszektornak Éder Tamás, a Magyar Húsiparosok Szövetségének társadalmi elnöke. A szakértő kifejtette: a korábbi kínai sertéspestis következtében kialakulódrasztikus állománycsökkenés jelentős importigényt generált az ázsiai ország részéről. Kína azonban 2021-re visszapótolta a korábban kiesett állománya jelentős részét, az importigényük csökkenésével pedig túlkínálat alakult ki az európai piacon is.
Ez árcsökkenést eredményezett az élősertés esetében, ráadásul erre érkezett a takarmányárak jelentős emelkedése. A baromfi és a tej esetében ilyen túlkínálat nem alakult ki, ezek a termékkörök drágultak, miközben a sertésár esett. A túlkínálatra reagálva ráadásul az európai sertésállomány is jelentősen csökkent
- mondta el az elnök.
Mire a sertéspiaci szereplők elértek oda, hogy ismét árat tudjanak emelni, az infláció, a drágulás következtében kialakult fogyasztáscsökkenés miatt a kereskedelmi szereplők már nem voltak igazán befogadóak az ilyen igényekkel szemben
- tette hozzá.
Kemény tárgyalások folynak
Ebből adódóan alakult ki az a helyzet, hogy a baromfiágazattal összehasonlítva a sertéshúst feldolgozó szereplők kevésbé tudták érvényesíteni megnövekedett költségeiket az átadási áraikban. Ráadásul ezek a költségek azóta kifejezetten nőttek, hiszen az élőállat ára sokat emelkedett, sőt, ez a folyamat még most sem ért véget.
A sertéshús önköltségében az élőállat-árak az üzemmérettől és a technológiától függően 80% körüli arányt képviselnek, de a húskészítmények esetében is 50-70% százalék között van a húsalapanyag részesedése a költségekből. A drágább élőállatnak előbb-utóbb meg kell jelennie az átadási és fogyasztói árakban is. Emiatt jelenleg minden szereplő nehéz ártárgyalásokat folytat az ilyesmire egyre kevésbé nyitott kereskedelmi szereplőkkel. Azoknak a cégeknek, amelyeknek ezeken a tárgyalásokon nem sikerül jó pozíciót elérniük, nagyon nehéz helyzettel kell idén szembenézniük. A fogyasztóknak sajnos meg kell érteniük, hogy míg az élelmiszerek többsége esetében megalapozottan várják az árak emelkedésének leállását, egyes esetekben azok csökkenését, addig a sertéshús és a húskészítmények esetében egyelőre az árak emelkedését okozza az élősertés árának növekedése
- figyelmeztetett Éder Tamás.