Új, ráadásul kifejezetten jelentős terhet ró a hazai élelmiszeriparra a július elsejével megváltozó hulladékgazdálkodási szabályozás, annak is a legfontosabb eleme, az új EPR (extended producer responsibility) szabályozása. A kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer keretében a csomagolóanyagok felhasználóinak egy koncessziós társaságnak, a Mol-csoportba tartozó MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-nek kell fizetni a felhasznált mennyiség után.
Az EPR díj új terhet jelent a feldolgozóknak, miközben az eddigi csomagolóanyag-gyártói, illetve -importőri teher is megmarad. Ráadásul az élelmiszeripar által fizetendő EPR-díj lényegesen magasabb, mint az eddig a termékpályán végigvonuló termékdíj.
Többszörösére növekvő díjtételek
A költségnövekedés valóban jelentős. Az ágazat eddigi számításai szerint néhány tétel jól mutatja, hogy mennyire. Például a közismert 720 milliliteres befőttesüveg eddigi díja – a fedőt és a címkét is beleszámítva – 5 forint volt, ez júliustól 30 forintra emelkedik. Ez a széles körben használt öblösüveg 290 gramm, amelyet technológiai fejlesztéssel sem lehet csökkenteni. A mindeddig egy tejfölös-, illetve joghurtospohárra jutó 50-60 filléres teher két hét múlva már 2,5 forintra nő.
A különféle csomagolóanyagokra nézve háromszoros, néhol tízszeres a jövőben fizetendő díj az eddigiekhez képest, de általában elmondható, hogy a legtöbb anyag esetében öt-hatszoros szorzók lépnek életbe hamarosan.
Ezek ráadásul csak a fogyasztói kiszerelésre vonatkoznak, de fontos megjegyezni, hogy a gyártók által felhasznált alapanyag is csomagolásban érkezik, amely után szintén meg kell fizetni az EPR díját. Egy raklap liszt például papírzsákokat tartalmaz, ráadásul zsugorfóliával is körbe van tekerve a biztonságos mozgatás érdekében. Mostantól tehát ezek után is fizetni kell, ahogy a késztermék csomagolása után is. A széles körben használt műanyag minden típusára júliustól 219 forintos kilónkénti ár érvényes, ez eddig 57 forint volt.
Drága a magyar rendszer
Iparági szereplők szerint a magyar szabályozás eredményezi a legdrágább díjakat, ráadásul néhány részletben is kedvezőtlenebb, mint más országok gyakorlata. A visszagyűjtött csomagolást – ahol ez lehetséges – más országokban a feldolgozók levonhatják a fizetendő összegből egy elszámolási rendszer szerint, Magyarországon az eddigiek szerint nem lesz erre lehetőség. Az osztrák rendszer ráadásul díjazza azt is, ha egy gyártó könnyebben feldolgozható alapanyagokat, például egynemű terméket, monoműanyagot használ a keverékanyagok helyett. Az ágazat szerint ez a szempont is hiányzik a magyar szabályozásból.
A tojás a negatív példa
Ráadásul az új teher nem vált ki egy régit, hanem a meglévő kiadásokra rakódik rá új tételként. „A kiterjesztett gyártói felelősség elvén nyugvó jogszabály szerint a jövőben nem csupán a csomagolóanyag gyártója vagy importőre fizet, hanem maga az élelmiszercsomagoló is, vagyis gyakorlatilag az élelmiszeripari cégekre hárul most új, jelentős teher” – mondta el az Agrárszektornak Pákozd Gergely, a Tojásszövetség alelnöke. Hozzátette:
mindez azért is hozza kényelmetlen helyzetbe a tojáscsomagolókat, mert – összehasonlítva egy tablettel vagy televízióval – az ágazat lényegesen kisebb értékű termékeket csomagol. Ez a tojás esetében kirívónak számít: kilogrammonként 174 forint a koncessziós díj, amely lényegesen több, mint eddig a gyártó által fizetett 19 forint. Mindez közel 60 forintot jelent egy tízdarabos tojásra vetítve, amely hozzávetőleg 2 százalékkal növeli egy ilyen kiszerelés önköltségi árát.
Szerinte a kérdés azért is sújtja aránytalanul az élelmiszer-ágazatot, mert alapesetben egyes csomagolást végző iparágak mentesülhetnek a díj megfizetése alól, ha visszagyűjtik a csomagolóanyagot. „A tojás csomagolóanyagát azonban tilos visszagyűjteni és felhasználni, járványügyi és higiéniai okokból. A tojáságazat különösen érintett tehát a kérdésben” – fogalmazott Pákozd Gergely.
120 milliárdos költségnövekedés
Az új teher ráadásul volumenében is jelentős. A minden hulladékra vonatkozó, eddig mintegy 80 milliárd forintnyi, a gyártókra háruló teherből 40-45 milliárdot tett ki a csomagolóanyag, a többin olyan tételek osztoztak, mint például a gumiabroncsok, akkumulátorok után befizetendő díj. Ebből mintegy 25 milliárdot tett ki az élelmiszerágazatra háruló teher.
Július elsejétől a termékdíjon kívül az EPR is fizetendő, amely további 120 milliárd körüli összeget von ki az élelmiszeriparból
– mondta el az Agrárszektornak Vörös Attila. A Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének (FÉSZ) ügyvezető igazgatója szerint az iparági szereplők jelenleg is számolnak, egyelőre vannak bizonytalanságok a két hét múlva életbe lépő szabályozás kapcsán.
Drágulás, vagy ugrott az eredmény fele
Mindenesetre a mostani számítások szerint az látszik, hogy az eddig kalkulált összeg az élelmiszerágazat 3500 milliárdos belföldi árbevételének 3-4 százalékát jelenti majd. Mindez azt is jelenti, hogy ha minden szereplő továbbhárítja a költségnövekedést, akkor akár 4 százalékkal is drágulhatnak az élelmiszerek csak emiatt a szabályozás miatt.
Mindez azért is jelentős, mert egy forintnyi drágulás az önköltségben, egy forintnál többet jelent a fogyasztói árban a kereskedelem árképzése és az áfa miatt is
– hívta fel a figyelmet Vörös Attila.
Tekintve, hogy az élelmiszeripar 2021-es eredménye 206 milliárd forint volt, amennyiben mégsem tudnák áthárítani a szereplők a költségnövekedést, akkor az új szabály a teljes ágazat eredményének több mint felét viheti el.
Hátrányban a kicsik
A nagy kérdés tehát az, hogy mely szereplők milyen mértékben tudnak átadási-árat emelni az EPR-re tekintettel. Bár nincs kétség afelől, hogy az általános gazdasági összképp miatt senki sincs olyan helyzetben, hogy ekkora terhet le tudjon nyelni, ebben a kérdésben várhatóan a tőkeerősebb, jobb alkupozícióval rendelkező feldolgozók nagyobb sikerekre számíthatnak.
Várhatóan a kisebb szereplők, a magyar kkv-szektorba tartozó élelmiszerfeldolgozók lesznek azok, akik nem, vagy csak részben tudják beépíteni átadási áraikba a csomagolóanyag által jelentett költségnövekedést.
Vörös Attila szerint kérdéses, hogy hozhat-e enyhülést a termékek csomagolásának fejlesztése, hiszen ezen a téren már az eddigi terhek miatt is látszólag „elment a falig” az ágazat, vagyis lehetőség szerint minden szereplő már fejlesztett a megoldásain annak érdekében, hogy csökkentse a csomagolóanyag tömegét. Nem kizárt azonban, hogy most "a falat tolják odébb" a szereplők.
Az élelmiszeripar elért már ezen a téren egy technológiai határt, a termékek biztonságos csomagolása nehezen lenne lehetséges további tömegcsökkentés révén. Igaz, az új szabályozás átértékelheti ezt, és további lökést adhat az ilyen próbálkozásoknak.
Az export nem számít
Egyéb lehetőség az élelmiszeripari szereplők előtt az export lehet, a kivitelre kerülő termékek után ugyanis nem Magyarországon, hanem a célországban kell hasonló, de kisebb mértékű díjat fizetni. Azoknak a szereplőknek tehát, akik jelentős exportot bonyolítanak, jobban megéri ezentúl külföldre szállítani – legalábbis a csomagolóanyagok költségeit tekintve. Természetesen az export nem könnyű terep még a külpiacokon jelenlévő cégeknek sem, a kivitel érdemi bővítése időt és befektetett munkát, pénzt igényel, vagyis nem várható, hogy egyik napról a másikra felpörög ez a szegmens az érintett cégeknél.
Az élelmiszeripar, azon belül a Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége most érdemi egyeztetéseket sürget a kérdésben a témát vivő Energiaügyi Minisztériummal, azok után, hogy a kérdésben már 2019 óta van párbeszéd – igaz, hasztalanul: iparági forrásaink szerint a feldolgozók szempontjai nem jelentek meg a jogszabályban.
A kialakult helyzet, a jelentős költségnövekedés és a bizonytalanságok miatt az ágazat azt is el akarja érni, hogy a tárca halassza az új rendszer bevezetését, amíg kompromisszumra nem jutnak az iparág és a minisztérium egyeztetései.