Sokkoló tények láttak napvilágot: ezt okozta a gátrobbantás Ukrajnában

Az orosz-ukrán háborúban június 5-éről 6-ára virradó éjjel felrobbant a Dnyeper folyón található, 1956-ban épült, 20 köbkilométer kapacitású óriási víztározó 30 méter magas gátja Nova Kahovkánál. A hadviselő felek egymást vádolják a műtárgy súlyos megrongálásáért, de a felelősök keresése helyett talán fontosabb, hogy milyen szerepet töltött be ez a hatalmas víztározó Ukrajna mezőgazdaságában - olvasható a FruitVeB oldalán. A Kahovka-i víztározó ugyanis Európa egyik legnagyobb öntözőrendszerének a szíve, amely az Ukrajnában megtermelt, és döntően a Közel-Keletre, Ázsiába, Afrikába, de Európába is exportált búza, kukorica, napraforgó és napraforgóolaj, szója és szójaliszt termeléséhez szolgáltatta az éltető vizet. Ez az öntözőrendszer látta el vízzel az ukrán zöldségtermesztés körülbelül 80%-át, és meghatározó volt az ország gyümölcs- és szőlőtermesztésében is. Gyakorlatilag az összes Ukrajnában termelt melegigényes gyümölcs, elsősorban kajszi, őszibarack valamint a cseresznye a Kahovka-i víztározó vizét használta, de az ukrán és a közeli moldáv piacot paradicsommal, paprikával, uborkával és padlizsánnal ellátó zöldségtermesztő létesítmények is erre az öntözőrendszerre épültek. A dél-ukrán régió virágzó mezőgazdaságában a víztározó azért töltött be kulcsfontosságú szerepet, mert ebben a körzetben az átlagos éves csapadékmennyiség mindössze 400 mm körüli, ami gyakorlatilag a sivatagihoz közeli viszonyokat jelent, különösen, hogy ennek nagy része is a téli időszakban, tehát nagyrészt vegetációs időn kívül érkezik. A tározó ezen felül nélkülözhetetlen a Krím-félsziget lakossági vízellátásában, Európa legnagyobb atomerőművének hűtéséről már nem is beszélve.

Ukrán források szerint a víztározó gátjainak pusztulása és a hirtelen kiáradó víz miatt tönkrement öntözőrendszer helyreállítása 5-10 évet vehet igénybe. Ezt egyrészt csak akkor lehet elkezdeni, ha a hadműveletek ebben a régióban már véget értek - ami egyelőre teljesen bizonytalan, hogy mikor fog bekövetkezni -, másrészt az 5 év egy nagyon optimista becslés, a valós időigény inkább a 10 év felé tendál, és még szó sem esett arról, hogy mindez dollármilliárdokba kerül majd. A Krím-félszigetet extrém súlyosan érinti a víztározó pusztulása, mivel a Dnyeper folyó állandóan érkező édesvizének hiányában a következő 10 évben a tengervíz egyre jobban be fog hatolni az édesvizet adó rétegekbe, amelyek többsége 800 méternél is mélyebben helyezkedik el, és a só máris problémát jelent az ivóvíz biztosítása során. A politikai feszültségek miatt már eddig is ebből a vízkészletből próbálták meg ellátni a félsziget lakosságát, ám ez a víz sótartalma miatt ivásra nem alkalmas, és a háztartási eszközök sem viselik el, gyakran tönkremennek.

A következő években Ukrajna zöldségtermesztésének súlypontja várhatóan az ország középső régiójába tolódik el, viszont itt még jórészt ki kellene építeni a megfelelő infrastruktúrát; nemcsak a növények termesztéséhez, de tárolásához és mozgatásához is, arról nem beszélve, hogy a szakértelem is hiányzik. A következő években tehát nem csak az ukrán zöldségexport kerül veszélybe, hanem elképzelhető, hogy az ország önellátása is.

(Címlapkép: MTI/AP/Planet Labs PBC)