Nagy Z. Róbert • 2023. június 22. 17:16
A zöldségek kapcsán elsősorban egynyári növényekre gondolunk, pedig jó néhány van közöttük, amelyik évelő. Ezeknek nagy előnyük, hogy egyszer elültetve őket, hosszú évekig nem kell bajlódnunk velük, hiszen „törzshelyükön" megtaláljuk őket, szinte csak a szedésről kell időben gondoskodnunk.
Az évelő zöldségfélék egy különleges csapat, tagjaiból feltétlenül érdemes a kertünkbe fogadni néhányat. Kezdők is bátran választhatják őket, mert többnyire kevés gondoskodást igényelnek. Ha találunk nekik megfelelő helyet, szükség szerint itatjuk és esetleg időnként tőosztjuk, vagy sarjait leválasztjuk, évekig biztosan számíthatunk rájuk. Nem véletlen, hogy a sorban néhány dísznövény és gyom is megtalálható, mert ezek is fogyaszthatók zöldségként, annak ellenére, hogy ez a hasznosítási módjuk egyelőre nem terjedt el. Esetükben sarkalatos kérdés tehát a termesztési hely megválasztása és a talaj előkészítése, mivel ezek a növények több évig maradnak ugyanott. Haladjunk sorban a napos foltoktól az árnyékig.
Spárga
Elmaradhatatlan tavaszi ínyencség és tényleg nem ördöngösség a termesztése. Napos, szélvédett helyet biztosítsunk neki. Legtöbbször az egyéves tövek telepítését javasolják, mert így hamarabb kapunk fogyasztható sípokat. De ha nem bánjuk azt az egy évnyi türelmet, illetve szívesen megismerkednénk a teljes folyamattal, nyugodtan kezdhetjük magvetéssel. A saját palánta nevelése mindig különösen jó érzéssel ragyogja be a kertész szívét. Tavasszal a magokat egyenként tegyük kisebb cserepekbe, és amint megerősödtek, szoktatás után ültessük ki végleges helyükre. Jó vízelvezetésű talajra van szüksége, amelyet telepítés előtt turbózzunk fel némi érett komposzttal. A sorokat 90 cm-re jelöljük ki egymástól és a töveket 60 centiméterenként ültessük el. Tartsuk gyommentesen a környékét, amelyben egy legalább 5 cm vastag talajtakarás alkalmazása sokat tud segíteni.
Csicsóka
Bélbaktériumaink rajonganak érte. A csicsókafogyasztás titka, hogy egyszerre csak kisebb mennyiséget ajánlott enni belőle, illetve fokozatosan kell bevezetni. Mindenképpen napos helyre tervezzük az ültetését, jó vízgazdálkodású talajba. E növény még akkor sem esik kétségbe, ha gyenge minőségű, homokos talajba kerül, de jól tesszük, ha ültetés előtt beledolgozunk egy jókora adag komposztot. Ősszel tetszetős virágokat hoz, de ha azt szeretnénk, hogy csak a gumófejlesztésre koncentráljon, akkor kicsíphetjük a virágbimbókat. Gumói télállóak, elég egyszerre annyit felszedni, amennyit rövid időn belül fel tudunk használni, mert gyorsan fonnyad, romlik. Fagyos időben a talajban rekedhet, de ezt megelőzhetjük, ha szalmával takarjuk. Legkésőbb kora tavasszal tegyünk rendet az ágyásban, mert hajlamos terjeszkedni.
Articsóka
Igencsak impozáns növény, mely napos, védett fekvésbe való, árnyékban, pláne fagyzugban nem lesz jó neki. Gazdag, kissé kötött, jó vízgazdálkodású talajra van szüksége. A növényeknek nagy a térigényük, ezért 90 cm távolságot tartsunk köztük. Első évben még nagyon szomjasak, későbbiekben kevesebb vízzel is beérik, de azért száraz időben hálásak lesznek a vízpótlásért. Az anyatő csak néhány évig terem jól, de legalább gondoskodik az utánpótlásról. A tősarjakat óvatosan válasszuk le és azonnal ültessük el. Hideg tél esetén ajánlott takarni a tövet, hogy biztonságosabbá tegyük a túlélését.
Sásliliom (Hemerocallis sp.)
A csodaszép sásliliom nagyon kevés gondoskodással is beéri. Szinte bármilyen talajon megél, de a semleges, vagy kissé savanyút részesíti előnyben. Nem viseli el a pangó vizet, ezért ne ültessük olyan helyre, ahol magas a talajvíz. A napot és az árnyékot is bírja, de napos helyen bővebben virágzik. Telepítés előtt lazítsuk meg a talajt és keverjünk bele érett komposztot. Gyökerei sérülékenyek, ezért inkább csak gyomláljuk körülötte és mulcsozzunk. Ha már nagyon terebélyes, tőoszthatjuk. Kora tavaszi leveles hajtása ehető, ezt zsenge, 5-8 cm-es állapotban szedhetjük és nyersen, vagy hőkezelve fogyaszthatjuk. Virága is ehető, például kirántható.
Útifű
Legtöbben gyógynövényként ismerik, pedig leveleivel gazdagíthatjuk a salátákat, emellett megfőzhetjük, kezdetleges virágrügyei is fogyaszthatók. Magokkal könnyedén szaporítható, nyugodtan kerülhet napos helyre, ahol megeredés után már elég jól elboldogul. Természetesen, ha több vizet kap, dúsabban nő és termetesebb leveleket hoz. Bordó változata is ismert és látványos, ehető tányérdísz.
Gyermekláncfű
Vannak, akik még mindig csak a gyomot látják benne, pedig egy szupergyógynövényről van szó, amely mellesleg kora tavasszal, az első között ad vitamindús leveleket. Kerülhet belőle a salátákba és szendvicsekhez is haraphatjuk, főzhető is, de mégis a legtöbbet nyersen kapjuk tőle. Mikrobiomunk másik nagy kedvence. Az átültetést nem tolerálja, viszont magról viszonylag egyszerűen szaporíthatjuk. Arra számítani kell, hogy kevés az életképes mag, de legalább könnyen beszerezhető. Legpraktikusabb, ha a magoncokat gyümölcsfák alá ültetjük.
Rebarbara
Napos helyre vagy félárnyékba is tehetjük, de legfőképpen azért hálás, ha tápanyagokban gazdag, jó vízgazdálkodású talajba kerül. Általában elegendő venni egy-két palántát, mert gyorsan növekszik, aztán 3-4 év múlva tőosztással szaporíthatjuk. A növények között hagyjunk legalább 1 méternyi helyet. Csak a második évtől törjünk le róla leveleket, addig hagyjuk erősödni, de később se okozzunk neki egyszerre túl nagy stresszt. A levélnyelei fogyaszthatók sokféle módon.
Sóska
A félárnyékos hely tökéletesen megfelel számára, gazdag, jó vízgazdálkodású talajra van szüksége. Háromévente ajánlott tőosztani. Zsenge, savanykás levélkéit folyamatosan szedhetjük, szolgálatkészen pótolja azokat.
Parajlibatop (Chenopodium bonus- henricus)
Szereti a napsütötte helyeket, de nem sértődik meg, ha árnyékosabb részre kerül. Amennyiben ahhoz nedvesebb közeg is jár, lazább szövetű, zsengébb szárat és levelet hoz. Kicsi a helyigénye, és elég lassan hízik.
Torma
Inkább félárnyékban érzi magát otthon, és megérdemli, hogy tápanyagokban gazdag, jó vízgazdálkodású talajba kerüljön. Bőségesen dolgozzunk érett trágyát vagy komposztot a talajba telepítése előtt. Vízigénye elég magas, a jó minőség eléréséhez tehát locsolni kell.
Árnyliliom (Hosta sp.)
Az árnyékliliomok őshazájának Kelet-Ázsiát tartják. Japánban eredetileg az aljnövényzet része volt, amiért nagyon szívesen kijártak az erdőkbe. Aztán bekerült a kertekbe, és később már inkább úgy termesztették, mint ahogy a zöldségeket szokás. Náluk évszázadok óta szívesen fogyasztott csemege. Ahogy a nevük is utal rá a hosták védettebb, szélcsendesebb helyen, félárnyékban, árnyékban érzik jól magukat, tűző napon megég a levelük. Nyirkos, humuszban gazdag, agyagos, enyhén savanyú talajt szeretnek. Forróság esetén szükséges lehet bőségesen meglocsolni. Ajánlott legalább 4-5 évente tavasszal vagy ősszel, óvatosan tőosztani. Hajtásai hasonlóan szedhetők, mint a spárgáé. Addig érdemes lepattintani a tőről, vagy éles késsel levágni, amíg még nem kezdenek kibomlani a levelek, de már kellőképpen kifejlettek. Kora reggel, délelőtt ajánlott szedni és mielőbb javasolt felhasználni. Kevés zsiradékban hirtelen átpirítjuk és picinyke sóval és borssal ízesíjük.
Az évelő zöldségekkel módfelett kevés tennivalónk van miután belakták magukat a kertünkbe, hosszú-hosszú évekig hűséges társaink lesznek, a kertben és a konyhában is.