agrarszektor.hu • 2023. június 26. 08:47
2023. július 1-jén indul az új rendszer, amelyben az egyes termékek körforgásos hulladékkezelésének költségeiért praktikusan az eddigi termékdíjfizetés helyett a csomagolóanyagban értékesített termékek gyártói, termelői a kiterjesztett gyártói felelősségi díj megfizetésével lesznek felelősek. Egy héttel a bevezetés előtt azonban rengeteg kérdés tisztázatlan még. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy az új szabályok az élelmiszergyártóknak évi százmilliárd forintot is meghaladó költségnövekedést jelentenek.
Érdemben nem kapott visszajelzést az Energiaügyi Minisztériumtól a kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) bevezetésével kapcsolatban felvetett kérdéseire a Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége (FÉSZ). Az ügyben illetékes minisztérium ugyanis nem válaszolt a levelükre, de hétfőn a részletszabályokkal kapcsolatban társadalmi egyeztetésre megjelent egy anyag, ami alapján egyes technikai részletekben lehet változás - írta meg a Világgazdaság.
Van egy fajsúlyosabb ügy, ami a gyártók költségeit is érinti, és a jelek szerint a jogalkotó figyelembe vette a FÉSZ javaslatait - mondta el Vörös Attila, a szövetség ügyvezető igazgatója. Ez az, hogy az eredeti tervek szerint az étolajok esetében nemcsak a csomagolás kapna EPR-díjat, hanem maga a termék is. Mégpedig kilónként 36 forintot, ami literre átszámolva kerekítve 33 forint. A FÉSZ szerint ez azért veszélyes, mert az étolaj nagyon sok élelmiszer alapanyaga, és ha a rá kivetett díj beépül a termékek árába, az további költségnövekedést jelent a gyártóknál, és a logika szerint a fogyasztói árakban is megjelenik. A hétfőn megjelent tervezet szerint a jogalkotó ugyanakkor ezt megpróbálja kezelni, így amennyiben az étolajat alapanyagként használják, akkor nem kell utána díjat fizetni. A szövetség megvizsgálta, hogy a megfogalmazás vajon lefed-e minden ilyen esetet.
Egy év után már nem is export az export?
Ha ezt kezelik is, még rengeteg megoldásra váró dolog marad a tervezett szabályozásban, és az egyik ilyen az export kérdése. Az EPR-rendszer alapján a Magyarországon hulladékká váló csomagolások után fizetik meg a díjat a gyártók, a kibocsátók, illetve a forgalomba hozók. Ami exportra megy, nem itt lesz belőle hulladék, így azzal nincs költsége a hulladékgazdálkodási rendszernek. A termékdíj-szabályozás ezt viszonylag jól is kezelte, ugyanis a cégek el tudták számolni, hogy amit kivittek exportra, azután nem fizettek, illetve visszaigényelhettek már befizetett termékdíjat.
Az újonnan bevezetendő rendszerben viszont nem ezt másolták, hanem egy új megközelítésből fogalmazták újra a dolgot. A FÉSZ szerint viszont az új szabályozás sok cégnek hátrányt okozna, főleg azoknál, amelyek belföldi értékesítési központokkal működnek, az exportot pedig egy leánycégük intézi. Ilyen esetekben a tervezett exportkivétel nem működne jól. Ráadásul van egy egyéves határidő is tervben, amíg ki lehet vinni a terméket, és ha azt akár csak egy-két nappal túllépik, akkor itthon is meg kell fizetniük a díjat, holott a hulladék ebben az esetben sem Magyarországon keletkezik.
Az EPR-nek ez a része is bonyolult és nehezen könyvelhető, de gyakorlatilag az egész rendszer egy adminisztrációs teher
- tette hozzá Vörös Attila.
A termékdíj nem szűnik meg, csak a díjakat lehet összevezetni, ami azt is jelenti a vállalkozások számára, hogy párhuzamosan kell két különböző rendszert fenntartaniuk az adminisztrációban, ami szintén többletköltséggel jár. A folyamatos adminisztrációs többletteher mellett van egy egyszeri is, az EPR bevezetése ugyanis külön kódrendszert igényel, amit egy-egy gyártónak az összes csomagolt - akár több ezer darab - árucikkére be kell vezetnie a nyilvántartásában.
Van, ahol a szakértők is tanácstalanok
Azt sem szabad elfeledni, hogy az alapanyagok túlnyomó többsége is valamilyen csomagolóanyagban jön, és a gyártóknak nemcsak a kereskedőknek átadott csomagolt élelmiszerekre kell magasabb díjat fizetniük, hanem a teljes termelési és ellátási lánc mentén a csomagolások minden elemére magasabb költségek rakódnak. Problémát jelent a többutas gyűjtőcsomagolások elszámolása is, amelynek a szabályai nem egyértelműek: ezzel kapcsolatban a szakértők is elemzik még a jogszabályt és a tervezetet, hogy egy raklapra, rekeszre minden egyes adásvételnél meg kell-e fizetni a díjat, vagy elég csak az első alkalommal.
Vörös Attila ugyanakkor elmondta, hogy a díjakkal kapcsolatban semmilyen egyeztetés nem történt. A FÉSZ jelezte: jó lenne, ha látnák, milyen költségek alapján jönnek ki a díjtételek, mert egy uniós irányelv szerint csak az indokolt költségeket lehet figyelembe venni. Ehhez képest egyszer csak megjelentek ezek a díjak június 2-án, és nem látszik, hogy mi alapján határozták meg azokat.
A technikai részletekkel kapcsolatban sem volt érdemi konzultáció: erről márciusban jelent meg egy társadalmi egyeztetésre bocsátott anyag, egyhetes határidővel, amire a FÉSZ sok módosító javaslatot benyújtott, azokból azonban érdemben szinte semmit nem vettek figyelembe - ilyen szempontból tehát a hétfői anyag, még ha kevés részletben is, de változást jelent.
Mekkora élelmiszer-áremelés várható ennek hatására?
A legtöbbeket foglalkoztató kérdés nyilván az, hogy az EPR-rendszer mekkora többletköltséget okoz, és az megjelenik-e az élelmiszerárakban. A Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége a nyilvánosan elérhető díjtételekből fakadó költséggel tud számolni, ezek alapján pedig a teljes általuk lefedett élelmiszeripari ágazatra - amelyben nincsenek benne a szeszes italokat gyártók, így a borászok és a sörgyárak sem - mintegy 100 milliárd forintot meghaladó költségnövekedés kalkulálható.
Ebben az ügyben minden piaci szereplő választás előtt áll: vagy benyeli a rá jutó költségnövekményt, vagy megpróbálja áthárítani a vevőire. Hogy ki, hogyan dönt, és esetleg milyen arányban vegyíti a két megoldást, az minden szereplőnek a saját döntése
- hangsúlyozta Vörös Attila.
A lehetséges piaci hatást ugyanakkor jól érzékelteti, hogy a szakértői becslések szerint, ha minden többletköltség egy az egyben megjelenne az átadási árakban, és ez végigmenne a teljes termékpályán, az körülbelül 3 százalékpontos élelmiszeráremelkedést jelentene.
A FÉSZ az EPR-rendszer bevezetésével kapcsolatban, díjtételek június 2-ai nyilvánosságra kerülése után közleményt adott ki, amelyben úgy fogalmaztak: hazai sajátosság, hogy 2023. július 1-jétől nem az állam vagy piaci szereplők által alapított nonprofit irányító szervezet, hanem a Mol által működtetett koncessziós társaság fogja kollektívan teljesíteni a szükséges visszagyűjtési és hasznosítási feladatokat a gyártók nevében.
A piaci szereplők eleve hatékonyabbnak és olcsóbbnak tartották volna a feladatok végrehajtását a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően, piaci alapokon működtetni, amit az élelmiszergyártók folyamatosan jelezték a hazai jogalkotók számára. A megjelent díjtételek igazolták félelmeiket, mert július 1-jétől az eddig erre a célra befizetett környezetvédelmi termékdíj összegének a többszörösét, 3-5-ször, bizonyos esetekben akár 10-szer annyit kell majd fizetniük az egyes csomagolóanyagok után.
Az EU-ban létezik egy „indokolt költség alapelv”, amely alapján a gyártóknak csak azokat a költségeket kell fedezniük, amelyek jogosan, igazoltan, tényszerűen merülnek fel és amelyekben nincsenek indokolatlan tételek. Ezt az alapelvet viszont nem látják érvényesülni a hazai EPR-rendszerben
- tette hozzá Vörös Attila
Szintén magyar sajátosságnak nevezhető az úgynevezett haszonanyagok - vagyis azok, amelyeket tovább lehet hasznosítani, így el lehet adni alapanyagként - szabályozása. Az ezek értékesítéséből származó bevételeket a jól működő EPR-rendszerekben beszámolják, és a gyártóknak annyival kevesebb díjat kell fizetniük. Ez azonban a magyar szabályozásban nem így van, a haszonanyag értéke a koncessziós társaságnál marad. Ez sem motivál az újrahasznosításra, mint ahogyan az sem, hogy a reciklált anyagból készült csomagolóanyag felhasználása után ugyanannyit kell fizetni, mint azután, amelyik újonnan került a rendszerbe.