Az Európai Unió által szorgalmazott Zöld Megállapodás és a Termőföldtől az asztalig stratégiája alapjaiban változtathatja meg a kontinens mezőgazdaságát. A műtrágyák- és növényvédő szerek felhasználásának nagymértékű csökkentésével az ágazatnak új megoldásokat kell találni arra, hogy garantálni tudja a jelenlegi hozamokat. Hogyan látja, hogyan, milyen módszerekkel lehet biztosítani, hogy a mezőgazdasági termelés megváltozott körülmények között nemcsak tartani, de növelni is tudja a jelenlegi szintet?

Erre az egyik válasz a technológiában keresendő. Nyilván a teljes megoldás komplex, egy gépgyártó nem fogja tudni megadni, hiszen ennek vannak agronómiai részei, technológiai részei, de nagyon sok biológiai része is van. A gép mint műszaki technológia részben tud erre választ adni, egy másik részt pedig a digitalizáció, a precíziós gazdálkodás jelent. Vannak olyan rendelkezésre álló technikák, amelyek még kevésbé elterjedtek vagy népszerűek a gazdálkodók körében, például ha tápanyag-utánpótlásról beszélünk, ennek egy része ma sok esetben megoldható a gabona vetéssel egy menetben, Ez a módszer már terjed, de még vannak limitációi, a külön menetes kijuttatás gyakoribb. De vannak olyan kijuttatási lehetőségek is, ami nem röpítőtárcsás, hanem nyomott levegős-keretes, ahol megoldható aprecíz szakaszolás, hogy nem szór ki mindenhová műtrágyát az ember, csak ott és annyit, ahol és amennyit kell. Adott esetben térképalapon, változó dózisban, de akár be tudom ezt tenni 24 sorba, erre vannak gépek, amelyeknek még a bevezetése előtt áll a szektor.

A másik fontos terület a permetezés, ott pedig már megjelent a dróntechnika is. Ott a fejlesztés iránya inkább az i-Spray, legyen ez gyomok elleni védelem, akkor lehet a barnát a zöldtől megkülönböztető spot, vagyis kifejezetten a gyomos területre (foltszerű) kijuttatás, ezzel is lehet a kijuttatott vegyszermennyiséget csökkenteni. De ide tartozik a zöld a zöldben is, amikor az permetező az állományban ismeri fel a gyomot. Mi is teszteljük már ezeket a megoldásokat, ennek a piaci bevezetése jövő évtől fog elkezdődni. Ezzel is elősegítve azt, hogy csökkenjen a kijuttatott vegyszer mennyisége.

A vállalat portfóliója a mezőgazdasági gépek széles skáláját tartalmazza, a szántóföldi növénytermesztés gépeitől kezdve a szálas takarmányozás (fűkaszák, bálázók, stb.) és a takarmányozás során használatos gépekig. A magyar gazdatársadalom egy részében tapasztalható finanszírozási nehézségeket figyelembe véve hogyan változott az egyes gépek népszerűsége az utóbbi években? Vannak-e olyan gépek, géptípusok, amelyekre kevesebbet költenek? Vannak olyanok, amelyek keresettebbek lettek?

Az elmúlt két év nyerteseként munkagépgyártóként, és ez nem csak nálunk van így, két kategóriát tudnék kiemelni. Az egyik a precíziós gazdálkodás munkagépei, illetve az ÁTK pályázaton futó zöldsoros gépek. Az elmúlt években ezekre a géptípusokra rekordösszegű pénzt költöttek a gazdák. A zöldsoros gépeknél a kaszák, rendképzők és rendterítő gépek voltak keresettek, a precíziós munkagépek közül pedig a legnagyobb népszerűségnek a gabonavetőgépek, a szemenkénti vetőgépek, a precíziós permetezőgépek, illetve a műtrágyaszórók örvendtek.

Illetve a talajművelés gépeinek a piacán is vannak precíziós megoldások, hiszen ha ez együtt fut egy zöldítéssel vagy valamilyen folyékony anyag kijuttatásával, akkor ez is lehet térképalapú változó dózisú. Ez a piac is komoly növekedés előtt áll.

A mostani finanszírozási környezetben, az egyre magasabbá váló kamatok idején hogyan alakul a mezőgazdasági gépek lízingje, illetve az értékesítés? Visszafogták-e a gépbeszerzési kedvet a magas kamatok, és ha igen, mennyire?

Az látszik a piacon, hogy kisebb lett a beruházási igény. Az első negyedévben még nem látszott visszaesés, hiszen mindenki görget maga előtt egy szerződésállományt, de ezek kifutásával nemzeti szinten is látható, hogy utána megjelent egy beruházási-, és gépvásárlásikedv-csökkenés. Azt gondolom, hogy idén ez velünk is fog maradni. Ennek számos összetevője van, akár a tavalyi aszályos évet nézzük, vagy az előző két rekordévet a pályázatok miatt. Voltak olyan gazdálkodók, akik ebben az elmúlt időszakban 3-5 éves beruházási terveket valósítottak meg. A kamatkörnyezet is hatással van a piacra. Ha pedig a beruházásokat vesszük, akkor az infrastrukturális az egyik legkomplexebb, ahol valamiféle épülettechnológiai beruházás is van. Ezt követik a sorban a traktorok, kombájnok, és a sort a munkagépek zárják, hiszen azok kisebb értékűek egy ilyen komplex beruházási folyamatban.

Azt gondolom, hogy a fenti sorból a munkagépek kevésbé érintettek, mivel nálunk korábban is kisebb volt ezeknél a hitelek, lízingek aránya. Az ágazat szereplői ezt nagyon sokszor saját finanszírozásból oldották meg. Aztán hogy az önerős finanszírozás mögött áll-e valami céges komplexebb hitel vagy forgóeszközhitel, azt mi nem ismerjük. Ezeket a gépeket nagyon sokszor átutalással vásárolják meg, hitel vagy lízingkonstrukció nélkül.

Ha a beruházói kedv visszaesik, előfordulhat, hogy a gépek a raktárban maradnak?

Annyira nem tudnak, mert amikor felkészülünk a következő évre, nyilván figyelembe vesszük az aktuális piaci helyzetet és igényeket, és nem fogunk túlzott igényeket jelezni, ha azt a piac nem támasztja alá. Egy évre előre nem lehet okosnak lenni, de mi havi szinten visszajelezzük az aktuális helyzetet a gyár felé, és ha azt látjuk, hogy a piaci helyzet közben megváltozott, akkor gyártás előtt még bele tudunk nyúlni a gyártás tervezésbe pluszban és mínuszban egyaránt. Ebből adódóan relatíve alkalmazkodóképesek vagyunk, de ez sem elegendő mindig, hiszen a piacon gyorsan változik a helyzet, és most nyilván nem a pozitív irányra kell gondolni, hogy óriási extra igények jelennének meg. Most mindenkinél nagy kérdés lett a készletgazdálkodás, nálunk is az, hogy miből, milyen specifikációból mennyit tartsunk készleten. És ami három hónappal ezelőtt még úgy tűnt, hogy nem lesz sok, arról kiderülhet, hogy kihívásokkal fogjuk tudni értékesíteni, de ezt igyekszünk kontroll alatt tartani.

Ez nem jelenti azt, hogy a készletek ne tudnának felszaporodni valamelyest, de igyekszünk ezt kontroll alatt tartani, hogy ne álljanak hegyekben a gépek raktáron. Ezeket is finanszírozni kell készletfinanszírozási oldalról, illetve ahol ezek felszaporodnak, és elindul egy gépkorosodás, az a későbbiekben egy helyzetkezelést igényel a kereskedőktől. Ráadásul a készleten lévő gépeket is érinti bizonyos mértékű avulás, még ha nem is használják ezeket. A nap UV-sugarai és az idő múlása is károsítják, függetlenül attól, hogy van zárt tárolási lehetőség. Amit egyszer legyártottak, annál elindul egy avulás.

A mezőgazdaságban egyre nagyobb hangsúlyt kap a hatékonyság növelése, amelynek egyik módja a precíziós eszközök, technológiák alkalmazása lehet. Mik a tapasztalatok, mennyire nyitottak ezekre a magyar gazdák? Mely megoldások a legnépszerűbbek a köreikben?

A precíziós pályázat sikerét mutatja, hogy rekordmennyiségben született igény ilyen gépekre, mind pályázati darabszámban, mind pedig értékben, tehát azt mondhatjuk, hogy a magyar gazdák igenis érdeklődnek ezek iránt. Ez a folyamat nem most kezdődött, de talán most ért el egy olyan szintet, hogy egyre inkább láthatóak az eredmények. Ezek az eszközök és megoldások nyilván eredményeznek valamennyi hatékonyság javulást annak függvényében, hogy a precíziós gazdálkodás bevezetésében ki hol tart. Azt már sokan meglépték, hogy precízen vagy digitális eszközök használatával egy sorvezetést használjanak, többen már túl is nőttek ezen: nagyon sok gyakorlati tapasztalat van a változó dózisú, tőszámú vetésre, a táblatérképek alapján történő inputanyag kijuttatásra. Ami még szerintem egy lehetőség a hatékonyság növelését illetően, az egyrészt a menetszámcsökkentés, hogy minél több dolgot végezzünk el egy menetben, erre már elérhetők gépek, de van még hova fejlődni. Egy másik lehetőség pedig a munkaszélesség növekedése, ez gyártói oldalról is egy folyamatos fejlődés, meg piaci igény is.

Mind a kettő javítja a hatékonyságot. Hogy egy példát mondjak, a mulcsvetőgép egy menetben előkészíti a talajt, ezen túl például magot maggal vet, mert van osztott tartály, vagy magot műtrágyával juttat ki, plusz a harmadik tartályból kijuttat egy startert, a negyedikből meg talajfertőtlenítőt. És ha ebből nem 4 métereset veszek, hanem 6 métereset, akkor máris többszörös hatékonyságjavításról beszélhetek, pedig csak egy új gépet szereztem be. Vegyük hozzá még azt, ha ezt még precíziósan is csinálom, táblatérképek alapján a dózist is változtatom, mert odafigyelek a helyspecifikusságra, hogy a táblán belül van differenciáltság termőképesség tekintetében. Nemcsak sok dolgot csinálok egyszerre, hanem reagálok a táblán belüli diferenciáltságra, és változó dózisban végzem a kijuttatást: ez a hatékonyság komplexitása.

A magyar mezőgazdaság számára kivételes lehetőséget biztosított a modernizációra a digitális átállást támogató pályázat, amelynek keretén belül precíziós munkavégzésre alkalmas gépek beszerzésére is lehetett támogatást igényelni. Általában mi jellemző a magyar gazdák gépvásárlási szokásaira? Változtak-e ezek a szokások a pályázat hatására? Mi várható a pályázat kifutása után a gépforgalomban?

Egyértelműen változtak a beruházási szokások: még nagyon sok helyen megtalálhatók a mechanikus vetőgépek, de ugyanígy megvannak már az elektromos hajtással vagy szabályozással bíró gépek is. Az látszott, hogy a pályázatok hatására a gépvásárlási szokások egyértelműen elmentek ebbe az irányba, hiszen a pályázat is erre volt kiírva. A digitális átállásnak ez nagyon jót tett, és talán az igények is ebbe az irányba tolódtak, és a pályázat segített felgyorsítani ezt a transzformációt. Ha a mechanikus és az elektromos meghajtású gépekről beszélünk, akkor azt láthatjuk, hogy a pályázat egyértelműen az elektromos meghajtásúak irányába mozdította el a hangsúlyt.

De most a pályázat nélkül is azt érezzük, hogy ez a transzformáció megtörtént, teret nyertek ezek a gépek. Természetesen még a hagyományos gépekre is van igény, hiszen ezeknek másfajta beruházási igényük van, és a megtérüléssel is kalkulálni kell, de a nagyobb gazdaságokban már nagyon elterjedtek a modernebb, elektromos meghajtású, helyspecifikus gazdálkodásra alkalmas gépek. A kisebb gazdaságok is sokszor beruháznak ilyenekbe, de ott még a hagyományos mechanikus gépek is jelen vannak.

Mekkora kereslet jellemző a használt gépekre Magyarországon? Mennyire keresettek ezek a gépek az újakkal szemben? Változott-e ezek népszerűsége az elmúlt években, és ha igen, milyen irányba?

Ezen a téren azt látjuk, hogy Nyugat-Európából jönnek be az általunk újként forgalmazott használt gépek Magyarországra, és ezekre is van kereslet, még ha 5-10 évesek is, ha jó állapotban vannak. Általában kijelenthető, hogy ezeknek a gépeknek a használt piaci értéke is magas, mert hosszú használat után is jó minőségű termékekről beszélünk.

Ma már senki sem tagadja a klímaváltozás valódiságát, ahogy azt sem, hogy itt van a nyakunkon. Az időjárás mind szélsőségesebbé, mind kiszámíthatatlanabbá válik. Hogyan lehet reagálni a klímaváltozás hatásaira gépgyártóként és -forgalmazóként?

Azt látjuk, hogy rövidülnek a munkafolyamatok elvégzésére nyitva álló időablakok, nagyon hektikus minden, tavaly hónapokig nem volt eső, az idei tavasszal szinte mindennapos volt a csapadék. Erre technológiai oldalról például lehet választ adni. Aki intenzív, forgatásos művelést végez és erre most jött egy ilyen nagyon csapadékos időszak, annak biztos, hogy nehezebb megoldania ezeket a rövid időablakokat és felkészülnie a klímaváltozás hatásaira. Azt mondanám, hogy a forgatás nélküli műveléssel, amikor keveset bolygatjuk a talajt, mulcshagyó technikával dolgozunk és egész éven át van valamiféle talajtakarás, sokkal jobban lehet reagálni ezekre a hatásokra, mert ilyenkor a folyamatos esők miatt nem kell hosszasan várni az egyes munkafolyamatok között. Egy jó szerkezetű talajnál viszonylag rövid időn belül ki lehet menni a földekre, míg ha ez teljes keresztmetszetében folyamatosan át van forgatva, ott ez a lehetőség nincs meg egy intenzív csapadékos időszakban.

Ilyen szempontból az uniós irányelvek nagyon jók, mivel jó irányba viszik a szektort. Nyilván ha nagy a szárazság, ott lehet a kultúra, fajta / hibrid választással kísérletezni. Ha viszont sok az eső és nagy a pára, akkor fel kell készülni a gombabetegségek megjelenésére, ilyenkor indokolt egy intenzívebb növényvédelem. De ez is összefügg azzal, hogy milyen vegyszerek érhetők el, milyen hatóanyag-tartalommal, csak gépoldalról ezt nem fogjuk tudni megoldani. Biztos, hogy a következő években a szerves szénnel való gazdálkodás, a talajban a humusztartalom növelése és a megfelelő talajszerkezet helyreállítása/ fenntartása egy kritikus dolog lesz. De arra is látunk trendeket, hogy a kukorica aránya csökkent, egyre több helyen jön be a cirok. Nemcsak az lesz a kérdés, hogy milyen fajtát vagy hibridet, hanem az, hogy egyáltalán milyen kultúrát vetek.

Nincsenek egyszerű helyzetben a gazdák, akiknek most arra a kérdésre kell választ adni, hogy mi is a hosszú távú irány, ami szolgálni tudja az érdekeiket, céljaikat. A termőföldtől az asztalig stratégia mentén, hogyan lehet egy magasabb feldolgozási szintig eljuttatni a termékemet. Azon túl, hogy elvetem, learatom, és értékesítem a terméket, vagy ezzel takarmányozom az állatállományt, ott is az a kérdés, hogy mi lesz a tejjel, tojással, hússal. Előállítás után azonnal tovább értékesítem, vagy valamilyen hozzáadott értékkel, feldolgozottsági szintet növelve kerül piacra. Ez egy nagyon komplex, mind az élelmiszerlánc egyes elemei, mind az adott mezőgazdasági termelési folyamat területén belül, hogy mit és hogyan fogok előállítani, és a feldolgozottsági szintet növelni. Az éghajlatváltozás ezeket a kérdéseket nagyon felerősítette. A mit és hogyan soha nem volt ennyire időszerű, mint most.

A mezőgazdasági szektor sok szereplője úgy látja, hogy a 2023-as év nehezebb lesz az előzőeknél. Mit gondolnak erről?

Én is azt gondolom, hogy sokkal nehezebb időszakot élünk meg. Már a múlt évet is több teher nyomta, egyébként egy rendkívül kedvező pályázati időszak mellett. De tavaly más szempontból volt nehéz, akkor túl kevés csapadék volt, most néha sok is volt, nem megfelelő eloszlással, illetve a geopolitikai helyzet továbbra sem rendeződött, valamint a jelenlegi világpiaci árak sem megnyugtatóak. A kihívások más jellegűek lettek, a korábbiakból megmaradt néhány, és jöttek hozzá újak, ez pedig rendkívül nehéz helyzetbe hozza a gazdákat. Adott esetben a hosszú távú stratégiát is át kell gondolni, hogy merre megyünk, hogyan tudjuk elérni a céljainkat, erre milyen megoldások vannak a kultúraválasztástól az üzleti modellen át a termőföldtől az asztalig, ezeket mostanában mind-mind át kell gondolni.

A nehézségeket az értéklánc többi szereplője is érzi, jelentsen ez egy szolgáltatót, egy szállítót, egy tanácsadó céget. Mi is érezzük ennek a hatását, hogy a gazdák gondolkodnak, még több idő kell, hogy ezek a folyamatok letisztuljanak, van egyfajta kivárás is a piacon. Nem biztos, hogy annyira egyszerű a válasz, hogy elég lesz megvásárolni a következő gépet, mert rögtön jönnek a kérdések: Milyen növényre? Milyen technológiával? Milyen gépet? Ez mikor fog megtérülni? Ezekre a dilemmákra most a válaszok is kicsit hosszabbak lettek. Az összes nehezítő tényezőn át számításba kell venni azt is, hogy magas a kamatkörnyezet, a beruházások kérdésesek, tavaly is nehéz volt, idén is kihívásokkal teli az év, és mivel most a stratégiát is át kell gondolni, hogy hogyan és merre tovább, ez is egyértelműen hatással van a beruházási döntésekre.

Tavaly sokan nem adták el a termést, mert arra számítottak, hogy még magasabbak lesznek az árak. A technológiaváltásnál is lehetnek olyanok, akik inkább várják az új pályázatokat.

Ebben a helyzetben valamiféle kockázatkezelési módszert, technikát kell alkalmazni. Azok a nagy gazdaságok, ahol megvan ehhez a háttér, a szakmai gárda, ők előnyben vannak ilyen téren. Egy családi gazdaságban azonban, ahol a jó gazda gondosságával a tulajdonos mindent lát, most olyan készségeket kellene behozni a gazdálkodásba, amelyekkel nem biztos, hogy rendelkezik a társadalom bizonyos része. Tudni kellene, hogy milyen kockázatkezelési módszerrel lehet ma nekifutni egy gazdálkodási évnek, ráadásul az átállás kapcsán új digitális kompetenciák kellenek, és valószínű, hogy a stratégiaalkotás, üzletvezetés, üzleti folyamatok kapcsán is újfajta készségekre lesz szükség a jövőben. Ezzel sokan elkezdtek foglalkozni, de idő kell hozzá, mire ezek kialakulnak és fejlődnek. Talán emiatt érezhet az ember némi frusztrációt, hogy olyan hatásokra kell most választ adnia, amelyekkel még életében nem találkozott, és ezek a kompetenciák még nem mindenhol fejlődtek ki.

A vállalkozások napjainkban – versenyképességük megőrzése érdekében – egyre inkább rá vannak kényszerülve a folyamatos fejlődésre, valamint az egyre innovatívabb technológiák és megközelítések alkalmazására. Milyen nagyobb fejlesztéseket hajtott végre a KUHN az elmúlt 2-3 évben? Milyen tervek vannak a jövőre nézve?

A KUHN egy disztribúciós, kereskedő cég Magyarországon, ahonnan nagyon sok visszajelzés történik a gyárak irányába. Az egyik nagy fejlesztési terület a csoportnál a gyártói kapacitás növelés, a másik a kutatás-fejlesztés. A vállalat az elmúlt 10 évben 400 millió euró feletti összeget költött ezekre külön-külön. Nagyon sok új gép jelenik meg, vagy a meglévő gépeknél a hatékonyság növelése érdekében a már említett munkaszélesség-növelésre kerül sor. A másik fejlesztési terület a digitalizációs megoldások: nálunk is bevezetésre került a MyKUHN platform, ami többrétű szolgáltatáscsomagot tartalmaz. De nézhetjük az önjáró takarmánykeverő-kiosztó kocsikat, már évek óta folyik a vezető nélküli, autonóm eszközök tesztelése Franciaországban. Minden abba az irányba megy, hogy a termelést minél hatékonyabban, minél rövidebb idő alatt, gazdaságosan, kevesebb emberrel meg lehessen oldani, hiszen a jól képzett, elérhető munkaerő egy kritikus tényező napjainkban.

(A címlapkép és a cikkben szereplő képek forrása: Stiller Ákos)