Fillérekért juthatsz így hozzá a zöldséghez: mutatjuk, hogy szerezd be olcsón

Nagy Z. Róbert2023. augusztus 13. 06:01

Régen egyértelmű volt, hogy a zöldségek, egynyári virágok magjaiból érésükkor mindenki szedett, és ezt vetette el a következő év tavaszán. Ma ez már nem ennyire egyszerű, lévén az F1-es hibrid növények esetén a második utódnemzedék (sokszor a beépített fajtavédelem miatt is) lehet, hogy nem is hasonlít majd az elsőhöz. Tehát az idei szép nagy paradicsomokból szedett magokból - ha az egy hibrid fajta volt - jövőre jó eséllyel kicsi, kevés és nem ízletes paradicsomunk lesz.

Kezdjük az alapoknál: faj, vagy fajta?

A faj a rendszertani kategóriák alapja, a természetben egy fajhoz azok az egyedek tartoznak, amelyek képesek egymással szaporodni. A faj alatti egység még az alfaj, amely olyan egyedeket jelöl, amelyek valamiben egymáshoz jobban hasonlítanak, de a faj többi egyedétől valamiben eltérnek: színben, méretben stb. Az alfajok kicsit a többségtől eltérő tulajdonsága természetes úton jön létre. A fajta pedig egy mesterséges úton (például kertészeti szelekcióval, vagy nemesítéssel) létrehozott alfaj megnevezése. Tehát faj például a paradicsom, fajtacsoportjai (determinált, féldeterminált növekedésű, vagy folyton növő, de fajtacsoportok a befőző-, vagy a koktél típusok is). És vannak a konkrét fajták: például Elán, Treff, Mobil, Góbé, Prizma. Ezeket emberi beavatkozással nemesítették, ezért ezek a paradicsom növényfaj fajtái. A paradicsomnak alfajai is lehetnek, de csak a vad paradicsomnak, és a természetben kialakult körülmények között. Ebből látszik, hogy érdemes fajta szintig tervezni, ha vásárolunk, vagy ültetünk, hiszen attól, hogy a koktélparadicsom is paradicsom és az ökörszív is paradicsom, igen eltérőek méretben, ízben felhasználásban.

Szabad beporzású, vagy F1 hibrid?

A szabad beporzású fajták esetén a róluk szedett magból kikelő növények tulajdonságai jó eséllyel közel azonosak lesznek jövőre is. Ezért ezekből érdemes saját magfogást szedni minden évben, ezzel akár hosszú évtizedekig, évszázadokig fenntartható egy-egy jó tájfajta. Az F1-es hibridek, ahol az F1 az első utódnemzedéket jelenti ott a nemesítők úgy hozzák létre a fajtát, hogy egy anya és egy apa vonalat kialakítanak, melyek első utódnemzedéke az F1 jelölésű lesz a biológiailag legkiemelkedőbb nemzedék. Ezt értékesítik (ami nem olcsó) mert az F1-es magokból kikelő növények tulajdonságai több szempontból is kiemelkedőek lesznek. Paradicsomnál maradva például sok termést hoz, azok nagyok lesznek, ízletesek, a növény több betegségnek ellenáll. Sok jó tulajdonságot tudnak egy hibrid fajtába belevinni a nemesítés során. Ám ha erről a nemzedékről magot szedünk, akkor az abból kikelő F2 nemzedék növényei már nem nagyon fognak hasonlítani az előzőre, mert a tulajdonságok hasadnak, visszaütnek a korábbi nemzedékek tulajdonságaira. E hibridnemesítés lényege, hogy az F1 nemzedék kiemelkedő legyen, de a fajtavédelem szempontjából az is lényeges, hogy az F2 pedig pont ne legyen jó termesztési szempontból. Hiszen, ha az F1-ről szedett magokból kikelő állomány is ugyanazt tudná, mint az F1 tudott, akkor senki nem venné meg évente a hibrid vetőmagot, csak egyszer, utána pedig saját magának szedne az állományáról. De ez nem üzlet a nemesítőknek, mert így nem térülne meg a nemesítésre szánt sok éves munka.

Összefoglalva: szabad beporzású (ilyenek a tájfajták) növényről szedni magot tovább szaporítási céllal hasznos, ám F1-es hibridek magját leszedni, majd elvetni általában értelmetlen. Azt, hogy egy növény F1-es hibrid, feltüntetik a vetőmag csomagolásán, innen a legegyszerűbb megtudni. Ha pedig valakitől kapunk valamilyen magot, amit évek óta termeszt és mindig saját magból veti azt újra, nagy valószínűséggel egy szabadbeporzású fajtáról van szó.

Nemesítsünk kicsiben

A növénynemesítés egyik legegyszerűbb és sokszor kiskertekben is alkalmazott módszere a szelekció, ami magyarul kiválasztást, kiválogatást jelent. Ezt sokan alkalmazzák, sokszor nem is tudatosan. A pozitív szelekció az egyszerűbb, ekkor kisebb mennyiségű, de jó tulajdonságokkal rendelkező magunk lesz. A tájfajták kialakulásában is ez a módszer játszott szerepet. Az adott fajtát minden évben elvetették, és ősszel magot szedtek a legszebb, legnagyobb termésből, hátha annak az utódai is öröklik e jó tulajdonságokat. E kiválogatás eredményeképp évről-évre egyre jobb tulajdonságokkal rendelkező növények kerültek termesztésbe.

A szelekció lényegét, formáját, irányát és módját tekintve különböző lehet. Sőt természetes szelekció is létezik, ennél a körülményekhez, környezeti feltételekhez legjobban alkalmazkodott egyedek maradnak fenn, és szaporodnak el, míg a kevésbé alkalmazkodók elpusztulnak. Így mindig a jobb genetikai állomány örökítődik tovább a következő nemzedékekbe. A mesterséges pozitív szelekciónál az ember a gazdasági céljainak legjobban megfelelő egyedeket választja ki és szaporítja tovább. Ezzel ellentétben a negatív szelekció esetén a nem megfelelő egyedeket távolítjuk el az állományból, tehát e módszerrel több vetőmaghoz jutunk. Ez a tömegszelekciós módszer is indulhat néhány egyed pozitív szelekciójával. Ez annyiban különbözik az előbbi pozitív egyedszelekciótól, hogy ennél nem kiválasztunk és megjelölünk egy-egy továbbszaporításra érdemes egyedet, és abból szedünk magot, hanem a tömegesség elve alapján az állományból kiírtjuk azokat, melyekre nem lesz szükségünk. Így a megmaradók jóval több magot adnak a további szaporítási kísérleteinkhez, mintha csak egy-egy egyeddel foglalkoznánk.

Amennyiben évről-évre, nemzedékről-nemzedékre mindig a legjobb, legígéretesebb egyedek magjait szedjük le, és a kikelő példányokat folyamatosan figyelve meghatározunk egy, vagy több a szelekciós irányt, akkor a fajtánk egyre jobb lesz. A cél sokféle lehet: mindél nagyobb termése legyen, minél több termése legyen, minél korábban vagy épp később érjen, ízletes legyen, a növény legyen szárazságtűrő, betegségellenálló. Virágoknál szép szín, nagy virág, hosszan virágzó, öntisztuló (amikor az elnyílt virág le is hull a növényről, nem nekünk kell leszedni).

Így legyen magfogásunk

A kiválasztott egyedek esetén a magokat legjobb akkor leszedni, amikor teljesen érettek, ám sok növény magja ilyenkor már kipereg. Ezt megelőzendő a magokat szedhetjük féléretten úgy, hogy az egész növényt levágjuk és hagyjunk megszáradni, beérni a magokat, mondjuk egy újságpapíron, ellenőrzött körülmények közt. A húsos termésűek esetén a magokat mossuk meg, szárítsuk, majd tasakoljuk. A magokat legjobb papírtasakban, vagy üvegben tárolni sötét hűvös helyen, így őrizhető meg legjobban a csíraképességük. Amennyiben most gondoskosunk magfogásról, azzal megalapozható a konyhakert jövő tavaszi vetőmag ellátása. Sőt ez még cserealapot is adhat a kertünk fajtaválasztékának a bővítéséhez.

Bár a tájfajták és a saját állományról származó magokból kikelő növények általában nem tudják azt a gazdasági produktumot létrehozni, mint az F1-es hibridek, azért vannak előnyeik. Gyakran ellenállóbbak a betegségekkel szemben, kevesebb gondozás mellett is életképesebbek. Teremnek, még ha kevesebbet is, de ha megnézzük, hogy mennyibe kerül egy tasak vetőmag és hány szem van benne, az is saját magfogásra ösztönző körülmény.

Címlapkép forrása: Getty Images
Címkék:
vetőmag, vetés, zöldség, növény, nemesítés, hibrid, növénynemesítés, paradicsom, fajta, ültetés, kert, beporzás, kiskert, tájfajta, faj, szelekció,