Itt a profi kertészek trükkje: erről tudnod kell, ezen múlhat a növények sorsa

A talajtakarás a kert téliesítési rituáléja, amivel az ember megvédi a növények gyökereit, és segíti őket túlélni a telet. A vastag talajtakaró célja, hogy megakadályozza a fagyás-olvadási ciklusokat az átmeneti időszakokban, amelyek elpusztíthatják a növényt. Sokuk ugyanis jól viseli, ha decemberben keményen fagyok vannak, viszont a hőmérsékletingadozást nem, mivel nem tudnak olyan gyorsan alkalmazkodni a növények. A talajtakarás kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy megelőzzük a külső hőmérséklet ingadozása miatt bekövetkező károkat - írta meg a HelloVidék a gardening.com értesülései alapján.

Nem minden növénynek van szüksége téli talajtakarásra

Általánosságban elmondható, hogy az őshonos fajok gyakran jól érzik magukat téli védelem nélkül. Sok hibrid vagy speciális kultúrfajta ezzel szemben kevésbé szívós, és szükség lehet a talajtakaró réteg által nyújtott extra védelemre. Egyes növényfajok sokkal jobban elviselik a fagyás-olvadási ciklusokat, ha már megszokták a környezetet. Éppen ezért, gyakran célszerű az első egy-két télen talajtakarni az új növényeket, majd elhagyni ezt a szokást, ha már jól megtelepedtek.

Persze vannak olyan fajták is, melyek rothadásra hajlamos évelők, ezek gyakran nem a szélsőséges hidegtől, hanem a túlzott nedvességtől pusztulnak el. Így számukra, amire leginkább szükségük van a tél túléléséhez, az nem a szigetelés, hanem a jó vízelvezetés. Valójában, mivel a talajtakaró segít a talajnak megőrizni a nedvességet, az ilyen növények számára káros lehet, ha felhalmozzák köréjük a mulcsot.

A legtöbb helyen a talaj nem fagy be három teljes hónapra, és általában egy folyamatos fagyás-olvadás ciklus játszódik le, amíg be nem köszönt a tavasz. Ez meglehetősen nagy teher a talajnak, és az abban pihenő, áttelelő növényeknek is. Különös figyelmet kell fordítani a növények gyökereire, amelyeknek ezeket a körülményeket kell elviselniük hónapokon át. Még a hideget legjobban tűrő fajtáknak sem árt némi védelem az extrém mínuszok ellen, nem is beszélve a talajban élő mikrobákról.

A talaj megmentője lehet a talajtakaró

Habár a talajtakaró segít a talajhőmérséklet szabályozásában, a hidegebb területeken nem előzhető meg vele a talaj teljes átfagyása, bár a melegebb éghajlatokon erre sokkal több esély van. Elsődleges szerepe valójában a gyorsfagyások és hirtelen olvadások kiküszöbölése. A jó őszi talajtakaró olyan, mint egy megbízható tollkabát: olyan anyagból van, ami lazább, és képes megtartani magában a levegőt.

Ilyen például a szalma, aminek beszerzésekor ügyelni kell a minőségre, és mindig meg kell győződni róla, hogy nincs-e tele gyommagokkal. A sűrűbb takarók, mint például a falevelek, kevesebb szigetelést biztosítanak, és gátolják a csapadék felszívódását is. A levelek felaprításával javítható a szigetelésük, és így könnyebben belebomlanak a talajba. A szalma és az aprított levelek kombinációja szintén jó megoldás.

A fa melléktermékek is jó talajtakarók lehetnek, első sorban szigetelés szempontjából. Nehezen sűrűsödnek be (kivéve a fűrészpor – helyette próbálj kéregdarabokat beszerezni), de nehezen is bomlanak bele a talajba. A tűlevelek mind sűrűségük, mind lebomlási idejük szempontjából előnyösek, de első sorban savasabb talajt kedvelő növények alatt érdemes használni őket, és vastag rétegre van szükség belőlük az ideális szigetléshez.

Túl sok vagy túl kevés talajtakarás?

A talajtakarás, mulcsozás kiválóan alkalmas a gyomok elleni küzdelemre és a talaj nedvességtartalmának megtartására. Azonban ha túlzásba viszi az ember, könnyen rosszul járhat: ez ugyanis blokkolja a légáramlást, tömöríti a talajt, a növények szára köré halmozva pedig rothadást, különféle betegségeket idézhet elő. A másik véglet a túl kevés mulcshasználat, ami a gyomok elburjánzását eredményezheti. A klímaváltozás hatására ősszel és télen is előfordulnak melegebb napok, amikor is a pangó nedvesség gombásodást okozhat a növényen.

Ha viszonylag meleg és száraz az idő, esetleg kevés a rendelkezésre álló víz, a szerényen adagolt talajtakaró nem védi meg a talaj nedvességét, ami könnyen kiszáradáshoz vezet. Ezért ha valaki ilyen problémát tapasztal, először mindig győződjön meg arról, hogy a víz átjut-e a talajtakarónkon és el is tud folyni odáig, ameddig kell, illetve tartsa észben, hogy a növények szárától néhány centire távolabb terítse le a talajtakarót.

Sokan hibáznak a téli növénytakarással

A frissen ültetett évelők, rózsák takarást igényelnek, hogy a fiatal növények túléljék a nagy fagyokat is. A téli takarást nem szabad túl hamar, azaz például októberben elkezdeni, célszerűbb a tél elején, decemberben, mert jobb, ha minél kevesebb időt tölt a növény a takarás alatt, illetve egy esetleges melegebb időszakban a takarás felmelegszik, így a növény télre való felkészülése nem a megfelelő ütemben zajlik.

A növény nem termel hőt, tehát hiába öltözteti fel, bugyolálja be az ember, ezzel nem zár alá hőt, így maga a szigetelés csupán csekély védelmet nyújt, nem véletlen, hogy az így betakart, fagyérzékenyebb növények tulajdonosai rendre elfagyásokról számolnak be a hidegebb telek után. De aki a növény körül egy dróthálót teletöm lombbal, falevelekkel, szénával, szalmával, akkor gyakorlatilag pont a talajhőt zárja el a növénytől, ezért a helyes megoldás a következő:

Sátrat kell építeni a növény köré

Lényegében egy indiánsátrat, azaz egy vázat kell építeni a növény fölé kúp, gúla formában. A váz lábait rögzíteni kell a talajban, mert egy nagyobb szél el tudja mozdítani a takarást. A takarás vázát akár egy nagyobb hordó is adhatja. A vázat le kell takarni valamilyen hőszigetelő anyaggal, takarókkal, plédekkel, paplannal, lepedőkkel, akár hungarocell táblákkal, kőzetgyapottal, ez fogja meg a talaj hőjét, majd kívülre kell egy (lehetőleg világos, fehér vagy szürke) fóliatakarás, hogy ne ázzon el.

Mivel az egyik legfagyérzékenyebb gyümölcstermő növény, a füge is bírja a hideget -15 Celsius-fokig, a káki (datolyaszilva), a gránátalma, selyemmirtusz -20 Celsius-fokig, ezért az is megoldás, ha csak ezekre a hideg éjszakákra készíti el az ember a takarást. Ezek a -15-20 Celsius-fokos éjszakák általában egy-egy télen 1-2 alkalommal fordulnak csak elő, a többi időszakokban enyhébb idő van, nem szenvednek fagykárt a fagyérzékenyebb növények olyankor.

Extrém hideg esetén nem árt plusz fűtés

Aki előrelátó, az már ősz végén, tél elején elkészíti a takarás vázát, és csak arra az 1-2 éjszakára teszi fel azt, illetve ekkorra készíti el a hőszigetelést. Erre a néhány éjszakákra akár egy 50-100 W-os égőt is kihúzhat a takarás alá, amivel 10 fokkal magasabb hőmérsékletet lehet elérni a takarás alatt. Ez azt jelenti, hogy ezzel a megoldással -23 fokig biztosan nem lesz baja a fügének, márpedig -23 Celsius-fok azért elég ritkán van. A datolyaszilva, gránátalma, selyemmirtusz esetében ez azt jelenti, hogy -26-28 Celsius-fok esetén sem lehet baja a fáknak.

Ezeket viszont soha ne tegye, aki nem akar ráfázni

1. Kerülni kell a friss mulcsokat! A talajtakaró anyagok, például az aprított szalma, a trágya vagy a legelőkről, kaszálókról származó széna gyommagokat tartalmazhat, rosszabb esetben gyomirtószer maradványokat, amelyek elpusztíthatják a növényeket. A mulcsnak szánt szerves anyagot mindenképp hagyni kell pihenni pár hónapig, hogy megtisztulhasson ezektől a szennyeződésektől.
2. Meg kell szabadulni a gyomoktól talajtakarás előtt! Noha egy jó réteg talajtakaró képes elfojtani a kicsi, fiatal gyomokat, mégis jobb, ha az ember eltávolít minden nagyobb gyomot és gyomfoltot, mielőtt betakarná őket. Különösen mostanában ugyanis az enyhe őszi és téli időjárás során a nagyobb gyomok gond nélkül elburjánozhatnak, és tavaszra kész horros lehet a kert.
3. Nem szabad túl sok talajtakarót használni! A növényi gyökereknek oxigénre és vízre van szükségük a túléléshez, és egy nagyon mély talajtakaróréteg korlátozhatjaőket az utánpótláshoz való hozzájutásban. Ráadásul a gombák problémát jelenthetnek, ha a talajtakaró réteg túl vastag - mutatott rá Sam Schmitz, a The Gardens at Ball területfelügyelője és kertésze. Egy 2-3 centiméteres talajtakarás bőven elég, és gazdaságosabb is.
4. A talajtakaró ne érjen hozzá a házfalhoz! Amikor a nyirkos talajtakaró hozzáér a házfalhoz, kedvező útvonalat biztosít a hangyák és más kártevők számára, amelyek a réseken át könnyen bejuthatnak az otthonokba. Tehát a házfal és a talajtakaró között legyen legalább 15 centiméteres távolság.
5. Nem szabad talajtakaró dombokat készíteni a fák köré! Míg a fák körüli talajtakarás jó ötlet, a törzshöz való felhalmozása nem. Ennek az az oka, hogy túl nedvesen tarthatja a fát, és rothadást okozhat, ráadásul ösztönözheti a rovarokat, hogy behatoljanak a törzsbe, és meggyengítsék azt. Inkább hagyj mindig egy kis helyet a talajtakaró és a fa törzse között. Ugyanígy ne halmozd fel a talajtakarót más növényekre, például cserjékre és évelőkre sem.
6. Kerülni kell a festett mulcs használatát! Aki ipari, bolti talajtakaró használ, olvasd el a címkét, mivel egyes talajtakarók természetes színezékeket is tartalmaznak, de van olyan, amelyek mesterséges színezékkel lehetnek tele. Ezeket inkább kerülni kell, nehogy ártson a háziállatoknak vagy kisgyerekeknek, ha netán megrágcsálnák őket. Plusz veszély, hogy beszivároghatnak a talajba is, és elpusztíthatják a hasznos mikroorganizmusokat.

További tippek a hatékony őszi talajtakaráshoz

• Mélyen kell takarni, de ne túl mélyen. Habár a cél elsősorban a szigetelés, a túl vastag talajtakarók gátolják az extra nedvesség elpárolgását, ami idővel a talajba jut, és rothadáshoz, illetve fertőzésekhez vezethet. A szerint szabályozd takaród vastagságát, hogy milyen kemények szoktak lenni a telek otthonod környékén. Ha a fagyok ritkábban fenyegetnek, akkor nincs szükséged mély takaróra. Ne feledd, hogy a lehullott hóréteg is kínál némi hőszigetelést.
• Igyekezni kell olyan anyagot választani, amit a szél nem fog elfújni. A levéldarabkák vagy a szalma könnyedén a levegőbe repülhetnek, de némi csirkehálóval le lehet szorítani a takarót a talajra. Ügyelni kell rá rá, hogy a takaró ne kerüljön a növények szárának (például a fatörzsek) közelébe. Ha a takaró a növényekhez ér, akkor azok nem száradnak majd meg, és a nyirkos részek a rothadás és a betegségek melegágyai lehetnek.
• Nem szabad kérges talajtakarót használni az ember otthona vagy bármilyen épület közvetlen közelében, mert a nedvszívó takarókból folyamatosan szivárgó nedvesség kárt tehet a házak alapjában. A levélből álló talajtakaró és a levélkomposzt (vagy levélhumusz) két külön kategória. Míg az előző valóban alkalmas talajtakarásra, addig az utóbbi szorosan összesűrűsödik, és egy gátló réteget képez majd a levegő és a talaj között. A komposztálódó tavalyi leveleket célszerű inkább talajadalékként használni, és ez után elvégezni a takarást, de valami mással.
• A termőtalajra hullott leveleken nyugodtan át lehet hajtani egy fűnyíróval, vagy használni azokat a levéldarabkákat, amelyeket fűnyíró tárolója összegyűjtött. A feldarabolt levelek remek talajtakarók lehetnek, és gazdag nitrogénforrásként használhatók fel a talaj dúsítására. Nem árt figyelembe venni a talajtakaró kinézetét, különösen ha azt szeretné az ember, hogy ne zavarja meg kerted esztétikai összhangját.
• Az élő talajtakaró növények is remek alternatívák lehetnek, különösen már kifejlett fák és bokrok körül. A talajtakaráshoz sosincs túl késő - még ha januárban kezd is bele az ember, az extra védelem mindig csak segítheti kert növényeit és talaját.