Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala (EPA) biztonságosnak minősítette a glifozátot, a széles körben használt gyomirtó szer továbbra is vitákat vált ki - olvasható a Future Farming oldalán. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) korábban potenciálisan rákkeltőnek minősítette a szert, igaz, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA) a 2023 júliusában közzétett elemzésében már nem azonosított kritikusan aggályos területeket az emberekre és állatokra, illetve a környezetre jelentett kockázat tekintetében a gyomirtóként hasznosított glifozátot illetően.

Az Aimpoint Research friss jelentésében azonban arra a megállapításra jutott, hogy a glifozát kivonása a piacról jelentős következményekkel járna az amerikai gazdákra, a gazdaságra és a környezetre nézve. Amint azt Gregg Doud, az Aimpoint Research vezető közgazdásza is kifejtette,

bár a piacok alkalmazkodnának egy glifozát nélküli világhoz, ez jelentős költséget jelentene a gazdálkodóknak, és az üvegházhatású gázok gyors felszabadulását okozná, ami visszafordítaná az évtizedek óta elért természetvédelmi és fenntarthatósági eredményeket.

Az amerikai gazdák komoly versenyhátrányba kerülnének a glifozát nélkül

A jelentés készítői arra a következtetésre jutottak, hogy a glifozát mint mezőgazdasági eszköz megszüntetése a gyomirtás céljából végzett talajművelés növekedéséhez vezetne, ami növelné az amerikai gazdálkodók költségeit, csökkentené a talaj szén-dioxid-megkötését, és növelné a további üzemanyag-felhasználásból származó kibocsátást. A jelentés szerint glifozát nélkül:

• Az amerikai mezőgazdaságban a talajművelés növekedése és a takarónövények számának csökkenése miatt akár 34 millió tonna CO2 is felszabadulhatna. Ez 6,8 millió autó kibocsátásának vagy közel 36,5 millió hektárnyi erdő megkötő-képességének felelne meg.
• A gazdálkodóknak a korlátozott kínálat és az alternatív termékek magasabb ára miatt 2-2,5-szeresére emelkednének a ráfordítási költségeik. Ez a költségnövekedés ráadásul a kisebb gazdaságokat érintené aránytalanul nagy mértékben.
• A talajművelés növelése több mint 1,9 milliárd dollárral növelné a termelési költségeket.
• A megnövekedett termelési költségek hosszú távon inflációs nyomást gyakorolnának az élelmiszerárakra a fogyasztók számára.
• Idővel több alternatíva is elérhetővé válna, de ehhez több évre és jelentős beruházásokra lenne szükség. Ez pedig mind a gazdálkodók, mind a környezet számára jelentős többletköltségekkel járna.

A jelentés konklúziója szerint a glifozát elhagyása nem lenne jelentéktelen. Mint írják, ez a szer volt a katalizátora volt a mezőgazdasági robbanásszerű fejlődésének az elmúlt évtizedekben, elvesztése pedig gátolná néhány új generációs innováció fejlődését. Ez, valamint a szabályozási intézkedések megnövekedett politikai kockázata visszavetné a további kutatást, fejlesztést és az új technológiák fejlesztésére irányuló beruházásokat.

Az Aimpoint Research elemzői szerint a glifozát elvesztésének hatásai a megújuló üzemanyagoktól kezdve az élelmiszer- és takarmányköltségekig végighúzódhatnak az egész áruforgalmi értékláncon. Bár a legsúlyosabb hatások a mezőgazdasági üzemek szintjén jelentkeznének, a talajművelés nélküli és egyéb természetvédelmi gazdálkodási gyakorlatok csökkenése miatt megnövekedett szén-dioxid-intenzitásban bekövetkező marginális változások csökkenthetik a megújuló üzemanyag-alapanyagként használt kukorica és szójabab iránti piaci keresletet, és az élelmiszer- és takarmány-felhasználás esetében emelkednének az alapanyag termelési költségei. Ez két olyan nem szándékolt, alapos megfontolást érdemlő hatás lenne, amelyek magasabb összköltségét a megújuló üzemanyagok, valamint a hús, a baromfi, a tejtermékek és a tojás végfelhasználói is viselnék.

Végezetül, a glifozát-felhasználás bármilyen szabályozásból eredő csökkenése az Egyesült Államokban valószínűleg nem fogja megváltoztatni a glifozát vagy a glifozáttűrő növényfajták elfogadottságát vagy használatát a világ fő kukorica-, szója- és gyapottermelői körében. Az amerikai mezőgazdasági termékek viszont jelentős versenyhátrányba kerülnének világszerte.

És mi a helyzet Európában?

A WHO által korábban potenciálisan rákkeltőnek minősített növényvédőszer használatának jelenlegi engedélye az Európai Unióban 2023 decemberének közepén jár le, ezt követően a tagállamoknak kell dönteniük a további engedélyezéséről. Az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) 2022-ben elvégezte a glifozát kockázati értékelését, és arra a következtetésre jutott, hogy az nem felel meg a rákkeltő, mutagén vagy a reprodukcióra káros anyagként besorolás tudományos kritériumainak. A hivatal által kiadott tanulmány szerint a vizsgált kockázatok nem olyan nagyok, hogy továbbiakban meg kellene tiltani a glifozát használatát. Az ECHA arra viszont felhívta a figyelmet, hogy bizonyos területeken még hiányoznak a szükséges adatok. Így azonban még nem lehet egyértelmű következtetéseket levonni a glifozát biológiai sokféleségre gyakorolt hatásáról sem.

A glifozát veszélyességét illetően egy világszerte kimagasló tudományos elismertséggel rendelkező szaklap, az Environmental Pollution 2020. októberi számában is megjelent egy tanulmány, amelyet magyar kutatók készítettek. A kutatócsoport eredményei szerint a glifozát hatóanyag önmagában nem volt káros befolyással egyik tesztszervezetre sem. Ezzel ellentétben az ún. inertnek (semlegesnek) elkönyvelt formázó anyagokat is tartalmazó készítmények közül mindegyik toxikus volt mind az akut, mind a krónikus Aliivibrio fischeri sejttoxicitási tesztben. Köztük 10 készítmény hormonálisan aktívnak (ösztrogén- és/vagy androgénhatás) bizonyult már a mezőgazdasági és kertészeti gyakorlatban ajánlott alkalmazási koncentrációk tizedében is.