Az amazóniai esőerdő a Föld legnagyobb trópusi esőerdeje és bolygónk egyik legfontosabb ökoszisztémája: több mint 400 milliárd fa és a világ ismert fajainak mintegy 10%-a található itt. Az esőerdő kulcsfontosságú szerepet játszik a globális szénciklusban és vízkörforgásban, valamint fontos szerepe van az éghajlat szabályozásában is. Az Amazonas komoly veszélynek van kitéve és ezúttal történelmi szárazsággal néz szembe, ami nemcsak az élővilágot, hanem az ott élő lakosságot is komoly kihívás elé állítja - írja az Időkép.
Nem esik elég eső az esőerdőben
Amazóniára gondolva mindenkinek a hatalmas, bővízű folyók, a buja, zöld esőerdők jutnak az eszébe, és szinte elképzelhetetlennek tartjuk, hogy egy ilyen vidéken szárazság alakuljon ki. Hisz már a nevében is benne van, hogy itt mindig esik az eső. Most viszont nem jön az az eső, legalábbis nem olyan mennyiségben, ahogy annak jönnie kéne. Nyolc brazil államban is az elmúlt 40 év legalacsonyabb csapadékmennyiségét regisztrálták. Emiatt az Amazonas több mellékfolyójának vízszintje is drasztikusan lecsökkent, ami a térség lakosságát is lehetetlen helyzetbe hozta. A folyókon zajlik ugyanis a kereskedelem, személyszállítás, a létszükségletű erőforrások beszerzésének túlnyomó hányada, arról nem is beszélve, hogy több helyi közösséget is a folyó halállománya lát el élelemmel.
Ha nincs víz, nincs élet és itt nemcsak kisebb folyókra kell gondolni. A Dunától kicsit rövidebb, ám tőle kb. 13-szor nagyobb vízhozamú Rio Negron is akkora a vízszintcsökkenés, hogy több teherszállító uszály is zátonyra futott. Az aszály a természetes élővilágot is fenyegeti. Több tucat, veszélyeztett folyami delfin pusztult el és került a partra, élettelen halak ezrei lebegnek a víz felszínén.
Mitől szárad ki az esőerdő?
Az Amazonas-medencében évente átlagosan 2-3 méter csapadék hullik le. A régió különleges vízkörforgási rendszerrel rendelkezik, ahol a csapadék nagy része visszapárolog a légkörbe, részben a növényzet transzspirációjának köszönhetően. A dél-amerikai monszun is fontos szerepet játszik ebben a folyamatban, mivel a meleg, párás Amazonas és a hűvösebb Atlanti-óceán közötti hőmérséklet-különbség elősegíti a csapadékképződést. Az elmúlt évtizedekben azonban változások történtek az Amazonas éghajlatában. A száraz évszakok egyre hosszabbak lettek, és ez nemcsak az éghajlati változásnak tulajdonítható, hanem az emberi tevékenységeknek is, különösen az erdőirtásnak.
Az erdőirtás csökkenti a növényzetet, ami alapvetően befolyásolja a vízkörforgást. Kevesebb víz kerül vissza a légkörbe, ami csökkenti a csapadékmennyiséget és késlelteti a monszun kezdetét. A hosszabb száraz évszakok pedig további stresszt jelentenek az ökoszisztémára, növelve a fák pusztulásának esélyét. Az Amazonas területének körülbelül 20%-át már kiirtották, további 6%-a pedig „nagyon leromlott”. A Science Advances folyóiratban megjelent tanulmány szerint ha az erdőírtás tovább folytatódik, akkor eljöhet az a kritikus pont, amikor megbomlik az Amazonos esőerdejében jelenlévő önfenntartó ciklus és néhány évtized múlva az esőerdők helyét füves, száraz szavanna veheti át. Ezt a kritikus pontot a globális felmelegedés 3°C és 4°C közötti értéke és az eredeti esőerdő területének körülbelül 40%-ának kiirtása esetén becsülik.
Az idei El Niño jelenség is erősíti az aszályt. Az El Niño-s években az aszályok és erdőtüzek gyakoribbá válnak, amelyek tovább gyengítik az erdő állapotát és csökkentik a biodiverzitást. Az aszály nem egy rövid távú probléma. Szakértők szerint az események 2024-ig is eltarthatnak, és az aszály által jelenleg érintett lakosság (mintegy 250 000 fő) száma az év végére akár meg is kétszereződhet.
