A Kew Gardens, neves brit királyi botanikai és mikológiai (növény- és gombakutató) intézet legfrissebb jelentése szerint a világ fel nem fedezett növényfajainak 75 százalékát kihalás fenyegeti, számolt be nemrég az Euronews. Mindezt az intézetnek a világ növényeiről és gombáiról szóló ötödik átfogó jelentése hozta le, amit október 10-én tettek közzé. A jelentés konklúziója huszonöt másik kutatásra és kétszáz nemzetközi kutató szorgos munkájára épül.
Most, amikor a növényeket és gombákat egyre nagyobb veszély fenyegeti a világon, gyorsan kéne lépni, hogy bepótoljuk a hatalmas hiányokat az ismeretünkben, és hogy meg tudjuk tervezni, mik legyenek a legfontosabb szempontjaink a fajok megmentésében
- nyilatkozta Alexandre Antonelli, a Királyi Botanikus Kert tudományos igazgatója a lapnak.
Kész, vége? Tényleg eltűnhet sok ismert gabonaféle a földekről?
Sok faj halhat ki még felfedezésük előtt
A jelentés szerint a fel nem fedezett szövetes növények háromnegyedét fenyegeti a kihalás. A szövetes növények (Tracheophyta) vagy más néven edényes növények valódi hajtással és szövettel rendelkező növények, amik képesek vizet és tápanyagokat felvenni és szállítani, és a környezetünkben a legtöbb növény, amivel találkozunk, ennek a népes csoportnak a tagja. A tudósok szerint míg 350 ezer szövetes növényt már felfedeztünk, még legalább további 100 ezer faj ismeretlen a tudomány számára. A veszélyeztetettségüket az is alátámasztja, hogy a 2020-ban felfedezett növények 77 százaléka írható le veszélyeztetett fajként.
A virágos növények (nyitva- és zárvatermők) esetében a fajok 45 százalékát fenyegeti a kihalás. Az egyik különösen veszélyeztetett csoport a vadonban az orchideák családja, de hasonlóan veszélyeztetettek a broméliafélék, borsfélék, kontyvirágfélék családjai is.
Kifejezetten szemléletes példa a veszélyeztetett, fel nem fedezett fajokra a „vízesés orchideájának” tragikus sorsa. A Kew Gardens tavaly számolt be Podostemaceae vízinövény-családba tartozó, guineai Saxicolella deniseae növényfaj kihalásáról. Ezt a leginkább valamiféle virágzó hínárnak kinéző folyami növényt, bár „a vízesés orchideájának” is hívták a kutatók, nincs rokonságban az orchideákkal, hanem egy kifejezetten a helyi, gyorsfolyású folyami szakaszokhoz és a vízesések környezetéhez alkalmazkodott vízinövényről van szó. A fajt Denise Molmou botanikus a guineai Konkouré folyóban fedezte fel 2018-ban. Ám mire a tudomány hivatalosan is besorolta, a növény sorsa megpecsételődött. A faj leírását 2022 májusában publikálták, ám addigra 2021-es műholdas felvételek igazolták, hogy a közben a folyón lejjebb épült vízerőmű miatt a fajnak otthont adó vízesések területe teljesen feltöltődött, és a növények eltűntek. Ezért ma a tudomány szerint Denise Molmou volt egyben az első és utolsó ember, aki találkozott a fajjal, mielőtt az kihalt.
Ezért a Kew Gardens szerint az új fajokat automatikusan veszélyeztetettnek kéne besorolni a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. A kihalásban ugyanis az is szerepet játszik, hogy nagyon sok máig ismeretlen faj valószínűleg kis területen elterjedt, sokszor egyetlen helyen élnek. Ugyanakkor a kutatók a rendelkezésre álló adatok alapján a világon harminckét „sötét foltot” azonosítottak, ahol nagyon kevés az ismeretünk a helyi biodiverzitásról. Ezeknek majdnem fele Ázsia trópusi részén található.
Magyarországon is veszélyeztet a kihalás
A magyar természetvédelem évtizedek óta gondosan követi a magyarországi veszélyeztetett fajokat. Elsőként az 1883-as vadászati törvényben jelent meg olyan korlátozás, ami előfutára volt a veszélyeztetett állat- növény- és gombafajok későbbi szabályozásának, de ez a törvény akkor még csak az énekesmadarak vadászatát tiltotta be. Az első, fajokat védetté nyilvánító jogszabály Magyarországon 1901-ben született, ami 132 madár- és 30 emlős fajt foglalt a védett fajok listájába. A XIX. és XX. század fordulóján, amikor a fajok védelme elkezdett megjelenni a köztudatban, még gyökeresen más volt a felfogás a természetvédelemről, és nem a biodiverzitás megőrzése volt a szempont, hanem a mezőgazdaság számára hasznos élőlények azonosítása és védelme. Mindenesetre, Magyarországon egyes madárfajok védelmének 1912-es törvénybe foglalása a világon az egyik első volt.
Magyarország azért is volt úttörő a természetvédelemben a XX. század elején, mert miután 1902. május 19-én kötöttek az európai államok egyezményt a mezőgazdaságban hasznos madarak védelméről, még abban az évben szervezte meg elsőként Chernel István ornitológus a Madarak és Fák Napját. Ez 1906-ban végül törvénybe is került. Az országban a modern természetvédelmet a 1996. évi LIII. törvény a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet foglalta jogszabályi keretbe. Ezt követte a 12/2005. (VI. 17.) KvVM rendelet, ami lehetővé tette a természetvédelmi hatóságnak, hogy fokozottan védett fajok élőhelye körül korlátozásokat rendeljen el. 2012-ben a 100/2012. (IX. 28.) VM rendelet módosította a veszélyeztetett és fokozottan veszélyeztetett fajok védelmének szabályozását és rögzítette a védett és a fokozottan védett fajok listáját és természetvédelmi értékét.
A természetvédelmi nyilvántartásban ma a védett fajok száma meghaladja a kétezret. Ezek között 58 gombafaj és 17 zuzmó található. Összesen 782 védett és 87 fokozottan védett növény van Magyarországon, és a védett állatfajok száma 1193, míg a fokozottan védetteké 186.
Riasztó jóslat: néhány év alatt eltűnhet a bükk és a fenyő a magyar erdőkből
Arról már korábban írtunk, hogy Magyarország klímájának a változása gyökeres átalakulásokat hozhat a hazai természeti közösségben. A gyorsuló felmelegedés miatt a nyári középhőmérséklet a nyolcvanas évek óta 2 Celsius-fokkal nőtt. Több fafaj is a kihalás szélén van, és egyes klímamodellek szerint az országban az erdős sztyepp kiterjedése a mostani 25 százalékos arányról 55 százalékra nőhet harminc éven belül. Más előrejelzések szerint viszont 2041-re 80 százalék is lehet az erdősztyepp aránya. A bükkösök területe folyamatosan csökkent az évtizedek alatt, és ha a mostani trendek folytatódnak, a klímaváltozással 2041 és 2071 között teljesen eltűnhetnek a bükkösök Magyarországról.
