Fura növények
Az algák fotoszintézisre képes változatos megjelenésű növények, ám gyökereik, leveleik, szöveteik nincsenek, még akkor sem, ha egyes fajoknál ez úgy tűnik. Vannak köztük mikroszkopikus méretűek, de némelyek telepeket alkotnak, így akár többméteresnek is tűnhetnek, annak ellenére, hogy az nem egy növény, hanem egy telep. Az algák (vagy moszatok) igazi rekorderek. A legkisebbek kisebbek, mint 3 nanométer, a legnagyobb tengeri algák hossza pedig a 300 métert is elérheti. Őseink feltehetően először úgy fogyasztottak algákat, hogy nem is tudtak róla, de amikor a patakok, folyók, tavak vizéből ittak, akkor abban biztosan voltak algák is. Később ez tudatossá vált, amikor már makroszkopikus méretű fajaikat ették lepény, vagy szószok formájában. Hazánkban a tengeri fajok közül legismertebbek a Spurilinák, melyek étrendkiegészítőként kaphatók, de a Nori is ismert, ami a szusi készítéshez elengedhetetlen. Természetesen az édes vizekben is bőven vannak algafélék, bár ennek inkább kellemetlen oldalát látjuk, amikor egy tó vize nyáron túlmelegszik, vagy túl nagy a tápanyag tartalma, akkor „algavirágzás” következik be, ami e növények felszaporodását jelenti, és ilyenkor nem annyira kellemes a zavarossá váló vízben fürdeni.
Egészséges táplálékok
Az algák kémiai összetétele egy fajon belül is igen nagy különbségeket mutathat, amit az élőhelyük befolyásol. A Chlorella fajok fehérjetartalma általában a száraz tömegük 40-50 százaléka, de más fajoknál ez 60-71 százalék közötti is lehet. Más, hagyományos fehérjeforrásokkal szembeni előnyük, hogy mikroalgákból 1 kilogramm protein kinyeréséhez 2,5 négyzetméternél kisebb területre van szükség. Sertéshús esetén ugyanez a mérőszám 47-64 négyzetméter, baromfihúsnál 42-52 négyzetméter, a marhahús esetén pedig 144-258 négyzetméter földterület szükséges egy kilogramm fehérje előállításához. Emellett az algák termeszthetők olyan helyeken is (víztározók létesítésével) amelyek más módon mezőgazdasági célra nem használhatók. Mivel az édesvíz egyre nagyobb kincs az is szempont, hogy az algatermesztés édesvíz szükséglete sem nagy. Fontosabb színanyagaik között találhatók a karotinoid vegyületek, a fikobiliproteinek és a klorofill, ezek antioxidáns és egyéb károsanyag-megkötő tulajdonságaik miatt az egészséges táplálkozás jó kiegészítői.
Kutatások szerint az egyes algafajokban megtalálható fikocianin az előbbiekhez hasonló hatású, daganatellenes, antioxidáns hatású, az ártalmas anyagok toxicitását csökkentő, immunerősítő, vérképzést fokozó és antivirális hatással is rendelkező vegyület, aminek köszönhetően az algák között gyógyhatással bíró fajokat is találunk. Az alga-biomassza és kivonatai sokféle termék alapanyagaként szerepelhetnek. Gélek, kapszulák, tabletták, rágógumik, snack-ételek tészták és üdítőitalok gyártására is alkalmasak. Sőt nem csak az emberi táplálkozás terén érdemes rájuk gondolni, hanem takarmányként is, például a halgazdaságokban.
A mikroalgákat ételek színezésére, zöldebbé tételére is használják, de más színanyagokat is tartalmaznak e fajok. A flamingók szép színüket is bizonyos mértékben az általuk elfogyasztott algáknak köszönhetik. A szennyvizek tisztításában is szerepet kapnak ezek a növények, annak biológiai tisztításában segítik az emberiséget.
Termesztésük érdekes...
...és a vicces oldaláról nézve a technológiát: öntözni sem kell ezeket a növényeket - mivel mindig vízben vannak. (Ellenpélda a csigatenyésztés, azok ugyan állatok, de „öntözni” kell őket). Algákat tengeri akvakultúra farfarmokon is termesztenek, főleg Ázsiában. Világviszonylatban egyelőre elenyésző számban, de Európában is vannak már ilyenek. Ám kontinensünkön is cél, hogy az évtized végére megnyolcszorozódjon a növényi tengeri táplálékok termesztésének a mennyisége. Számos kutatás folyik - például svédországi kísérleti tengeri farmokon is - annak érdekében, hogy a növénytermesztés e nálunk még újnak számító technológiája gazdasági szempontból minél hatékonyabbá váljon és emellett cél a termesztett algák proteintartalmának emelése is. A növényvédelem is központi kérdés a kutatók között, hiszen itt is jellemzőek a kártevők, melyek a tengeri csigák és kagylók körül kerülnek ki. A jelenleg termesztésbe vont tengeri algák fehérjetartalma eléri a 30 százalékot, ami a szója vagy a hús proteintartalmának felel meg. Az algák is egy alternatív lehetőséget biztosítanak majd a rovarfehérje tartalmú termékek mellett a húsfogyasztás csökkentés melletti fehérjepótláshoz a táplálkozásunkban.
Nem túl igényesek
Ezeknek ez élőlényeknek a fenntarthatóság kapcsán is nagy szerepük lehet, hiszen megkötik a légkörből a szén-dioxidot, közben oxigént bocsátanak ki, tehát gazdasági jelentőségük mellett környezetvédelmi szempontból is előnyös az algatermesztés. Tág tűrésű, nagy alkalmazkodó képességgel rendelkező élőlények, melyek, a hőmérséklet, a sótartalom és a kémhatás tekintetében nagy különbségek esetén is képesek életben maradni. Víztározókban sivatagi körülmények között is termeszthetők, akár más élőlényekkel együtt is. Spanyolországban üvegházakban, tartályokban is termesztenek algákat. Előbb szűrik és sterilizálják a vizet, majd UV sugárzással a baktériumokat és gombákat is eltávolítják belőle, végül beállítják az ideális kémhatást. Ezután beoltják a vizet az algával. A termesztés különböző szakaszaiban eltérő tápanyag összetételt igényelnek ezek a növények. A szaporodásuk ütemében figyelni kell a populáció sűrűségét a hordókban, mert egyensúlyban kell legyen az állomány a hely méretével és a vízben lévő tápanyag mennyiségével.
Alga „kiskertek”
Nem csak az üzemi méretű alga termesztésnek van jövője. Egyre többen hobbiból kezdenek bele ebbe a tevékenységbe és egy akváriumban, vagy egy kerti tóban kezdenek algatermesztésbe. Ehhez algatermesztő induló szetteket lehet beszerezni. Amellett, hogy ez egy érdekes hobbi, háztartási méretekben haszna is lehet. Egy ablakban tartott akváriumban annyi algát meg lehet termelni, amivel egy átlagos fogyasztó étrendje optimálisan kiegészíthető. E mini algafarmokban legegyszerűbben a Spirulina algát lehet tartani. Ennek kedvező egészségügyi hatásai vannak és már kis mennyiségben is megéri termelni, hiszen személyenként naponta néhány gramm már elegendő belőle. Termesztésekor nagyon kell figyelni, hogy más káros mikroorganizmusok ne kerüljenek bele a tenyészetbe. Aktív szénen átszűrt vízre lesz szükségük, pH beállítással és megfelelő tápanyaggal kiegészítve. Beoltás után egy ideig elég híg a kultúra, de ahogy szaporodnak az egyedekúgy sűrűsödik be a tenyészet. Minél több fényt kapnak az algák, annál gyorsabban szaporodnak.
A betakarítás házilag úgy történik, hogy egy sűrű textilen átszűrjük az algás vizet, amin fennakadnak azok, zöld pasztaszerű formában. Frissen is fogyasztható, de fagyasztva, vagy szárítással is tartósíthatjuk. Egy 40 literes akváriumból kétnaponta egy evőkanálnyi friss alga kitermelhető és elfogyasztható. Rendszeresen gondoskodni kell a maradék kultúra tápanyag utánpótlásáról. Egy kultúra 4-6 hónapig tartható fönn, utána teljes vízcserére és a tenyészet újraindítására van szükség. Külföldről rendelhetünk termesztő szettet, ami kiegészítve akváriummal, és a szükséges apróságokkal, körülbelül százezer forintnak megfelelő összegből hozható ki. Természetesen a későbbiekben már jóval kisebb költséggel működtethető az otthoni hobbi algafarm.
