Benedek Zsófia elmondta, hogy bő tíz éve a tudatos fogyasztók 50 kilométeres diétát hirdettek, tehát csak ilyen távolságon belülről érkező élelmiszert fogyasztottak, hogy kisebb legyen a szállítás környezetterhelése. Rámutatott, hogy sokan azt gondolják, a termelői piac ilyen szempontból jó választás, pedig oda sok fogyasztó és termelő utazik, és a kibocsátásuk összeadódva magas lehet. Egy hatékony házhoz szállítási rendszerben viszont ennek a kibocsátásnak a 70 százaléka megspórolható. Ha valaki bő három kilométerről autózik a piacra, majd onnan haza, az már rosszabb, mint egy hosszú szállítási lánc - írja a Telex.

Benedek példája szerint, ha a spanyolországi Valenciából a horvátországi Rijekáig hajóval, majd onnan vasúton szállítunk Magyarországra paradicsomot, annak egységnyi kibocsátási értéke kisebb, mintha itthon száz kilométerről vinnének a piacra paradicsomot kisteherautóval. Persze egy terméknek a teljes életciklusát kell nézni, amiből a szállítás általában 10 százalékot tesz ki. Nagyjából ilyen arányban részesedik a csomagolás is a kibocsátásokból, amelyet a rövid láncokban szintén minimalizálni lehet.

Megemlítette, hogy míg a rendszerváltás után közel 1,4 millió termelő, zömmel kistermelő volt Magyarországon, addig 2020-ra 220 ezer körülire csökkent a számuk. Ez a drámai fogyás szerinte már élelmezésbiztonsági kérdéseket is felvet. Benedek Zsófia szerint Magyarország például olyan helyzetben van, hogy akár a teljes szükséges kalóriamennyiséget képes lenne megtermelni a lakosoknak, de a becslések szerint 2050-re a világ országainak legjobb esetben is csak a fele maradhat önellátó.

A beszélgetést vezető Nemes Gusztáv szociológus hangsúlyozta, hogy szinte eltűntek a kistermelők, de ugyanakkor azt látja, hogy akik gazdálkodni kezdenek, azok gyakran vidékre költözött városi menekültek, és ők aztán jobban szót is értenek a városi vevőkkel. Ezt a kulturális szakadékot sokszor nem tudják átugrani az eredendően vidéki gyökerű termelők