Továbbra is jól érzi magát az elkerített területen élő, fokozottan védett vadmacska - írta posztjában még korábban a Duna-Ipoly Nemzeti Park. A videóban szereplő állat csak egy a sok közül, a Börzsönyben megközelítőleg 30 egyed lehet, de ez csak egy közelítő becslés.
A kameracsapdázás helyszínén két elkülöníthető egyed jelenléte volt megfigyelhető, valamint két kölyök is nevelkedett nyáron a területen. A kameracsapdával történő észlelésekből nem tudunk egyértelmű számot mondani, de azt tudjuk, hogy stabil szaporodó állomány található a hegység területén
- kezdte a HelloVidéknek a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság.
A hazai állományról nehéz számokban beszélni. Az első állományfelmérés 1987-ben történt, melynek célja a hazai elterjedési területének meghatározása volt. Stabil populáció található a Bakonytól a Zempléni-hegységig, a Tiszántúlon és a Vajdaság területén.
Miben más egy vadmacska a házi macskától?
Az avatatlan szemek könnyen összekeverik a vadmacskákat a cirmos házi macskákkal. A vadmacskára jellemző tulajdonságok a következőek: a tarkón található jellegzetes, 4 vonalból kirajzolódó minta, amely a házi macskáknál általában párhuzamos vonalként jelentkezik. A vadmacska színe általában szürkés, vagy sárgásbarnás.
A testén 8-11 sötét testcsík található, mellső mancsán hangsúlyos 2 szalaggal, hátsó lábain 4-7 erős fekete lábszalag. Nagyon jellegzetes a vadmacska farkának mintázata is, forrástól függően eltérő a megengedett szám, de alapvetően maximum 5-8 teljesen zárt farok gyűrűvel rendelkezik, amelyek világosan elkülönülnek egymástól
- magyarázták.
A farok lekerekített bunkóban végződik. A 4 sötét homlokcsík a tarkó után egy háti vonalban egyesül, amely nem éri el a farok gyűrűket. Egy különálló és két összekapcsolódó fekete pofacsík található a vadmacskák fején. Talppárnáik feketék. Előfordulhatnak a bundájukban kisméretű fehér foltok a köldöknél, a torkon, vagy a mellkason. Jellegzetes a vörösesbarna ágyékszőrzet, amely a combok belső felére és a faroktőre is felfut. Az vadmacskák orra általában rózsaszín, szemeik sárgák.
A vadmacska javarészt éjszaka aktív, ragadozó állat. A nappalokat igyekszik takarásban tölteni, egy arra alkalmas búvóhelyen. Ilyenek lehetnek a faodvak, sziklaüregek, magas fák ágai, esetleg farakások is. Jellemzően a rókák által nem használt kotorékot veszi birtokba.
A vadmacskák magányosan élnek, a kandúrok csak a szaporodási időszakuk során keresik fel a nőstényeket. Mozgáskörzetük mérete változó, 100-500 hektár közé tehető, a hímeké valamivel nagyobb, mint a nőstényeké. Évszaktól függően változó intenzitással használják mozgáskörzetüket, leggyakrabban használt részüket magterületnek hívják. Ezen a területen belül vadásznak a leggyakrabban. A mozgáskörzetük szélét közösen használhatják a szomszédos vadmacskákkal, azonban ezt egymástól eltérő időben teszik. A nőstények szigorúbban tartják a területük határait
- húzták alá.
Területük hatásait vizelettel és ürülékükkel jelölik, bár ez inkább a magterületen belül jellemző. A házi macskákhoz hasonlóan sokszor elássák az űrüléküket. A kandúrok között előfordulhatnak úgynevezett nomád életmódot folytató egyedek, akik nem tartanak saját mozgáskörzetet, hanem több körzeten belül mozognak. A vadmacskák nem számítanak territoriálisnak, azonban a mozgáskörzetek térben és időben is elkülönülnek. A szomszéd területen levő vadmacskák csak akkor használják más macska területeit, amikor a házigazda mozgáskörzetének egy másik részén tartózkodik.
A vadmacskák javarész kisemlősöket fogyasztanak.Táplálékuk között szerepelnek még madarak és hasonló méretű más élőlények (pl. halak, hüllők, ízeltlábúak)
- emelték ki.
Párzási időszakuk februártól márciusig tart. A pár hetes udvarlás hangos, a kandúr zajos rekedtes „énekkel” hívja magára a nőstények figyelmét. A 60 napos vemhességi idő után a vadmacskák 3-4 kölyköt hoznak a világra. Évente egyszer ivarzanak, azonban az első alom elpusztulása esetén vállalhatnak még egy almot.
Óriási veszély fenyegeti őket
Európában sokfelé veszélyeztetettnek számít, Magyarországon fokozottan védett. A hazai állomány csökkenésének elsődleges okai az élőhely degradációja és feldarabolódása, valamint a házi macskák közelsége. A házi macskák által terjesztett betegségek legalább olyan veszélyesek a fajra nézve, mint a házi macskákkal történő hibridizáció, a faj genetikai felhígulása. Emellett a házi macskák versenytársat jelentenek a megmaradt területekért és táplálékforrásokért is. Súlyos veszélyt jelentenek a vadmacskákra még az erdőhálózatokon átvezető utak.
Kiemelten fontos a tiszta genetikai állományok fenntartása és felkutatása. Ennek érdekében nagyon fontos a felelős macskatartás elősegítése, a házi macskák távol tartása a természetes területektől. A vadmacskák nehezen tűrik az erdő bolygatását
- zárták.