Miből fizetik a gazdák a tavaszi munkákat?

Braunmüller Lajos2024. január 31. 05:58

Széchenyi Kártya, bankhitel, integrátori partner, végső esetben saját tőke – ezek a szóba jöhető források, amelyből a termelők a most következő tavaszi munkákat finanszírozhatják. Mindegyik konstrukciónak van létjogosultsága és előnye, a napokban ráadásul kiderült, hogy még a piaci kamatokon is lehet faragni. A jelenlegi helyzetben ugyanakkor egyik sem tűnhet igazán jó megoldásnak a gazdák szemében. Az elmúlt évek kudarcai után okkal óvatos szántóföldi növénytermesztők jelenleg leginkább a költségoptimalizálásban, sőt, sokan inkább kemény megszorításban gondolkoznak. Ez érthető stratégia, de később még okozhat problémákat.

A következő hetek, hónapok feladata lesz a szántóföldi növénytermesztésben a tavaszi munkák, valamint az ilyenkor esedékes vetések elvégzése. Ezeknek a tevékenységeknek komoly finanszírozási igényük is van, a gazdák éves kiadásainak jelentős része ilyenkor keletkezik. A jelenlegi helyzetben, amikor két rossz év után a 2024-es jövedelmezőség sem ígérkezik jónak, nagy kérdés, hogy milyen konstrukcióban, miből és mire fordítsanak a termelők.

Másképp látják a kicsik és nagyok

Hogy a megfelelő stratégiákat lássuk, fontos elkülönítve kezelni a szántóföldi növénytermesztés egyes szegmenseit, mert más lehetőségeik lévén másképp döntenek a kisebb, a közepes és a nagyobb termelők – mondta el az Agrárszektornak Hollósi Dávid, az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletágának ügyvezető igazgatója.

Mint kifejtette, a mikro- és kistermelők számára a legkézenfekvőbb megoldás az az Agrár Széchenyi Kártya Program által nyújtott kedvezményes kamatozású hitel, amely szinte minden termelőnek rendelkezésére áll. „Jellemző az is, hogy ezt a keretet még nem használták ki sokan, ebben tehát van mozgástér.”

Fontos szerepet játszanak a finanszírozásban az integrátorok is, elsősorban azért, mert náluk a halasztott fizetés bevett gyakorlat, vagyis az inputköltségek fizetése és a hitel törlesztése a mezőgazdasági adottságokhoz nagymértékben igazodik. Igaz, ők is piaci alapon szerzik a forrást, amelyre a saját marzsukat teszik, ez a jelenlegi kamatszinteknél még nem az a költség, amelyet a termelők szívesen vállalnának – vagyis az integrátori finanszírozás továbbra is drága.

Még a fogyókúrának is lehet böjtje

A kistermelők esetében természetesen adódna még az önerő, vagyis a zsebből történő finanszírozás, ám a szakember úgy véli, hogy esetükben az elmúlt két év után ennek minimális lehetősége van még.

– szögezte le az igazgató. Hollósi Dávid szerint összességében elmondható, hogy a kisebb és a közepes termelők is a költségminimalizálást tartják szem előtt, a korábbi bevételmaximalizálás helyett.

Ez a jelenlegi helyzetben racionális és érthető, ám hosszabb távon kivéreztetheti a gazdálkodást, és nem lehet jó eredményeket várni sem mennyiségben, sem minőségben akkor, ha a növények csak a minimumot kapják meg.

A magyar búza döntő többsége nem malmi minőségű, pedig ezt ma is lehet értékesíteni. Ha túlzottan visszafogjuk a költségeket, akkor nem várható, hogy jobb minőséget termeljünk, márpedig a takarmánykategóriának végképp nincs érdemi ára - fogalmazott az igazgató.

Egy szinttel feljebb már több a lehetőség

Hollósi Dávid szerint ugyanakkor a közepes termelőknél már némileg nagyobbak a tartalékok, mint a kicsiknél, általában jobb a likviditási helyzetük és tudatosabban is gazdálkodnak.

Jobban tudnak sakkozni a forrásokkal is.

Ők a hitelezésben nem is ügyletalapon gondolkoznak, vagyis nem a tavaszi vetéshez keresnek forrást, hanem egész évre megtervezik a finanszírozásukat, beleértve a beruházásokat, gépvásárlásokat is. Az ő esetükben tehát ez komplexebb kérdés, mint a kisebb termelőknél. A közepes szereplőknél már szóba jön az olcsóbb euróalapú finanszírozás is, abban az esetben, ha stabil euróbevételük van.

A legkomplexebb finanszírozási struktúra, és így a legkisebb gond a nagyobb szereplőknél, ahol a források, a hitelkonstrukciók és mindemellett a szakmai munka, a technológia is magas szinten van. Náluk a likviditástervezés kulcsfontosságú, amely mindig lehetővé teszi a fizetőképességet és így az adódó kiadások fedezését is – tette hozzá Hollósi Dávid.

Spórolnak, ahol csak lehet

Vannak különbségek a kisebb és a nagyobb termelők lehetőségeiben és gondolkodásában, de az közös bennük, hogy jelenleg sokkal nagyobb figyelmet kap a tervezésben a költségstruktúra. Korábban jellemző volt a bevételek maximalizálása, mint kitűzött cél, jelenleg a gazdák a költségek minimalizálására törekszenek – erősítette meg a szemléletváltást az Agrárszektornak Demeter Zoltán, a K&H Bank Agrárüzletágának vezetője is. Hozzátette: ez a mostani helyzetben teljesen természetes reakció, a gazdasági kihívások, a dekonjunktúra idején adekvát válaszról van szó.

A termelő jelenleg ma arra költ, amire nagyon kell és annyit, amennyi feltétlenül szükséges. Sokkal nagyobb figyelmet kap a következő hetekben a tavaszi munkák tervezésénél a költségek tervezése, és kevésbé koncentrálnak a termelők a bevételek tervezésére. A költségekre ugyanis van érdemi ráhatása, míg a bevételekre, például a terményárak alakulására nem.

Keresik az optimális pontot

Demeter Zoltán szerint a költségcsökkentés általánosnak mondható, sok termelőnél a gépvásárlásokat, a műtrágya- és egyéb inputanyag-felhasználást, vetőmagbeszerzést egyaránt érinti.

Fontos leszögezni azonban, hogy nem egyformán jellemző mindez a különböző helyzetű termelőkre. Az ágazatvezető szerint a nagyok jobb helyzetben vannak, de ők is szeretnék megfogni a költségeket, például a gépvásárlásokat tekintve, de igyekeznek optimalizálni a műtrágya-kijuttatást is.

Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a professzionális szereplők a vetőmagot tekintve nem vállalhatatlan kompromisszumokat kötni. Viszont minél lejjebb megyünk a gazdaság méretét tekintve, annál jellemzőbb, hogy a megszorítások egyre keményebbek. A nagy kérdés, hogy ez hogyan hat majd később a termelők bevételeire. Jelenleg mindenki az optimális költségracionalizálási pontot keresi

- mondta el Demeter Zoltán. Hozzátette:

Nekünk, bankoknak ezt higgadtan kell kezelnünk, és amikor a működő tőkekereteket beállítjuk, akkor a gazdálkodókkal együtt kell átgondolnunk, hogy hol van az a pont, ami még nem veszélyezteti a bevételi oldalt. Ebben rejlik most a bankok felelőssége.

A kedvezmények sem oldanak meg mindent

A szakember szerint a finanszírozást illetően az Agrár Széchenyi Kártya jó megoldás, amíg a támogatástartalmak bírják, addig mennek előre a szereplők ezzel a forrással. Fontos ugyanakkor, hogy ennek felhasználása fogyasztja a támogatási kereteiket.

Amikor ezek a támogatási keretek elfogynak, és már nem tudnak további olcsó Széchenyi Kártya forrással élni, abban az esetben szóba jöhet a piaci alapú banki forrás vagy akár a családi vagyon. Alapvetően szeretik a bankok, ha valaki saját tőkét tesz a vállalkozásába, mert látják az elkötelezettségét, ám ez jelenleg meglehetősen drága megoldást jelent figyelembe véve a hozamelvárásokat és az állampapíron elérhető hozamokat.

Változást hoz az agrárfinanszírozási környezetbe az a megállapodás is, amelyet a napokban kötött a Nemzetgazdasági Minisztérium és a Bankszövetség. Ennek lényege a vállalati hitelek kamatának a csökkentése: február 1. és május 1. között a BUBOR-nak megfelelő szinten, vagyis 0 százalékpontos kamatfelár mellett vehetnek fel változó kamatozású hitelt a vállalatok, ami az eddigiekhez képest 2-4 százalékponttal alacsonyabb hitelkamatot jelent a futamidő első 6 hónapjában.

Mindezt azt jelenti, hogy a következő két hónapban ezen a szinten vehetnek fel a cégek hitelt, köztük az agrárvállalkozások is – természetesen a BUBOR mértéke időközben változhat. Amit megspórolnak a hitelfelvevő vállalatok, az a kamatfelár, legalábbis az első hat hónapban. Ezzel tehát a folyósítástól számított fél évig lényegében egyszámjegyű kamatokat biztosít a vállalkozásoknak a mostani megállapodás - ezt követően visszaáll a normál szintre.

AGRÁRSZEKTOR VÉLEMÉNY

A kamatfelár fél évig tartó felfüggesztése mindenképpen kedvező az agrárcégek számára is, különösen a most következő időszakban, amikor a tavaszi munkák és a kukorica, valamint a napraforgó vetéséhez kapcsolódó kiadások finanszírozása esedékes. A kamatszintet ugyanakkor olcsónak így sem nevezhetik a termelők, bár az kétségtelen, hogy a 2-4 százalékpontos kedvezmény könnyebbséget jelent. Különösen akkor lehet kedvező ez a megoldás a gazdáknak, ha a forgóeszköz-hitelt rövid távra veszik fel, és esetleg a hat hónap lejárta előtt vissza tudják fizetni – így akár az aratáskor jelentkező kalászos bevételekből fizethetik vissza a tavaszi vetésű növényekkel kapcsolatos költségeket.

Összességében azonban a legfontosabb kérdés az, amire ma még senki nem tudja a választ, hogy milyen áron tudják értékesíteni a kalászos termést a gazdák. Túlzott optimizmus ezen a téren biztosan nem indokolt, így valószínűleg a kukorica és a napraforgó „alá” is csak annyit tesznek a termelők, amennyit feltétlenül muszáj.

Címlapkép forrása: Getty Images
Címkék:
agrárhitel, hitel, agrárhitelezés, finanszírozás, agrárfinanszírozás, hitelezés,