Megszavazta kedd délben az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén a természet helyreállításáról szóló uniós rendeletet.

Kifejezetten ellentmondásos, vitatott volt a jogszabály a kezdetektől fogva, a vitáknak pedig újabb tápot adott a közelmúltban a szerte Európában tapasztalt gazdatüntetési hullám is. Nem csoda, hogy az Európai Bizottság eredeti javaslata sokat enyhült máig, amikor a zárószavazásra sor került Strasbourgban, az Európai Parlament ülésén.

Az Európai Bizottság eredeti javaslata nem csupán a természetvédelmet, hanem a már eddig is valamilyen módon leromlott területek helyreállítását célozta, ráadásul nagyon konkrét, számszerűsített elvárásokkal.

A jogszabály életútja során éppen ezek a számszerűsített elvárások tűntek el sok esetben, helyettük inkább csak az előrehaladás kívánalma maradt.

Ez azt jelenti, hogy amennyiben bizonyítható javulás van az érintett területeken, akkor nehezen lesz számonkérhető bármi más a tagállamokon.

Igazából senki sem lelkes

A puhulással ráadásul nem valami egészséges kompromisszum alakult ki, hanem inkább egy olyan öszvérmegoldás, amellyel végső soron senki nem lehet maradéktalanul elégedett. A rendelet ellenzői szerint a Bizottság eleve túl messzire ment, és még az enyhült szöveg is aránytalan terheket ró a sok más problémától is szenvedő agráriumra. Az inkább a környezetvédelem oldaláról közelítő képviselők és civil szervezetek szerint viszont a felpuhult javaslat nem elég arra, hogy az eredeti célokat, vagyis a leromlott ökoszisztémákat helyreállítsa.

A javaslatnak nem tettek jót a gazdák több országban is tapasztalt demonstrációi sem. Az agrárium oldaláról közelítő véleményezők már korábban is csupán egy újabb terhet, újabb feladatcsomagot láttak a természet helyreállításában.

Hogy pontosan milyen változásokat fog hozni a rendelet a gyakorlatban, azon belül is az agrártermelés mindennapjaiban, az alapvetően a tagállamokon fog múlni. Nekik kell ugyanis kidolgozniuk azokat a konkrét lépéseket, amelyekkel a meghatározott célok végrehajthatók.

Ami változik

A most elfogadott rendelet mindenekelőtt átfogó célkitűzést határoz meg, amely szerint a helyreállítási intézkedéseknek az EU szárazföldi és tengeri területeinek legalább 20 százalékát le kell fedniük 2030-ig, 2050-ig pedig az összes helyreállításra szoruló ökoszisztémára ki kell terjedniük.

Ez tükrözi az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiájában megfogalmazott azon fő célkitűzést, hogy 2050-re valamennyi ökoszisztéma helyreálljon, rugalmas és ellenálló legyen, valamint megfelelő védelemben részesüljön.

Mindezt egy sor, az ökoszisztémákra vonatkozó kötelező érvényű célkitűzés támasztja alá, amelyek konkrétan meghatározzák, hogy a tagállamoknak mit kell elérni – és azt is, hogy mikorra. A tagállamoknak nemzeti helyreállítási terveket kell kidolgozniuk arra vonatkozóan, hogy miként érhetik el ezeket a célokat nemzeti szinten állapotfelmérésekkel, helyreállítási tervezéssel, jelentéstétellel és a megfelelő finanszírozás révén.

A tagállamoknak mindenekelőtt az ökoszisztémákra vonatkozó célokat kell meghatározni az előírt élőhelytípusokra. Ezzel párhuzamosan folyamatot kell létrehozni egy, az egész EU-ra kiterjedő módszertan kidolgozására az említett ökoszisztémák állapotának értékelésére. Ez adott esetben lehetővé tenné a konkrét, további helyreállítási célokat a későbbiekben.

A természet-helyreállítási rendelet által érintett területek a következők:

• Közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek
• Városi (települési) ökoszisztémák
• Folyók és árterek
• Beporzó rovarok
• Mezőgazdasági ökoszisztémák
• Erdei ökoszisztémák

Az agráriumot is érinti

A célok meghatározása után a tagállamok kötelesek lennének bevezetni a helyreállítási intézkedéseket, amelyek szükségesek a mezőgazdasági ökoszisztémák biológiai sokféleségének növeléséhez.

Érdemi javulást kell elérniük három mutatóból legalább kettőben.

Ilyenek például a gyepi pillangóindex, a szántóföldek talajában lévő szerves szénkészlet, valamint a nagy változatosságot mutató tájképi jellemzőkkel rendelkező mezőgazdasági területek aránya. Ez utóbbi esetében az eredeti bizottsági javaslat 10 százalékos arányt kötött ki, de a jogalkotás folyamán ez is felpuhult némileg, a konkrét szám helyett jelenleg csupán előrehaladás az elvárás, vagyis lényegesen enyhébb a kötelezettség.

A gyepi pillangóindex, valamint a rendelet által szintén nevesített beporzók védelmének ügyében felmerülhet természetesen az, hogy újabb kártevő elleni szereket korlátoznak vagy tiltanak be, ám erre feltehetőleg nem kell számítani.

Éppen azért, mert a megvalósítás módja a tagállamokon múlik, várhatóan nem igyekeznek majd az egyes országok tiltólistára tenni bizonyos kemikáliákat úgy, hogy azok a szomszédos államokban még forgalomban maradnak.

Ezen túlmenően, a mezőgazdasági területek madárindexének nemzeti szintű javítására külön célkitűzés kerülne meghatározásra, amelyeket 2030-ra, 2040-re és 2050-re kell elérni. Ezek a célok magasabbak lennének azokban a tagállamokban, amelyekben történelmileg a mezőgazdasági területeken élő madárállományok jobban megfogyatkoztak. Ez szintén olyan pont, ahol az eredeti javaslathoz képest enyhült a szöveg.

A tagállamok kötelesek lennének továbbá helyreállítani és nagy részben újra vizes élőhellyé alakítani a lecsapolt tőzeglápok 70 százalékát 2050-ig. Fontos, hogy a 30 százalékos szintet már 2030-ig el kell érni, 25 százaléknak pedig újból vizes élőhelynek kell lennie.

Nagyszabású faültetési program

A rendelet kitér az erdei ökoszisztémákra is. Az uniós tagállamoknak lépéseket kell tenniük az erdők biológiai sokféleségének növelésére, valamint bizonyos mutatók, mint például a lábon álló és fekvő holtfa, valamint az erdei madárindex tagállami szintű növekvő tendenciáinak elérésére. Az intézkedéseknek figyelembe kell venniük az erdőtüzek kockázatát is.

A társjogalkotók egy olyan rendelkezést is beillesztettek, amely felszólítja a tagállamokat, hogy 2030-ig uniós szinten járuljanak hozzá legalább hárommilliárd további fa ültetéséhez.

Van vészfék

Fontos, hogy a rendelet egésze tartalmas egy vészfék-rendelkezést is, amelynek értelmében az Európai Bizottság még szüneteltetheti a végrehajtást a későbbiekben.

Amennyiben az élelmiszerellátás- illetve termelés folyamata bármilyen módon, akár egyéb okok miatt is csorbát szenved, Brüsszel a vészfék alkalmazásával felfüggesztheti a jogszabályt.