A szarvasgomba termeszthető is

A szarvasgomba termesztés az agrárerdészet egy speciális ága, hiszen a szarvasgombák mikorrhiza (gyökékapcsolt) gombaként szoros kapcsolatban állnak azokkal a növényekkel, melyek közelében élnek. Az ektomikorrhizák a gyökereken mikorrhiza köpenyt alkotnak. Ezek a növényi sejtbe nem hatolnak be, csak a sejtek közötti járatokba. A gombák gyorsan reagálnak az ökológiai változásokra, például a talaj kiszáradása esetén intenzíven fejlődnek így mindent átsző a gomba, hogy a maradék kis nedvességet is kivonja a talajból. Az általuk kiválasztott savakkal tápanyagokat képesek mobilizálni, melyeket vízben oldva a gomba hatékonyan felvesz és ezt átadja a növény-partnernek. A növénytől pedig hormonokat, cukrokat, fehérjéket kap cserébe.

A föld alatt „terem”

A szarvasgomba egy igen rendhagyó élőlény. Gomba, tehát se nem állat, se nem növény, ennek ellenére a szálakat igen jól „mozgatja”. A szarvasgomba termesztése az ezzel beoltott, mikorrhizált facsemetékből telepített erdőszerű ültetvényekben történik, ahol a gomba mellett idővel faanyag is keletkezik, valamint, ha például mogyoró gyökeret mikorrhizálnak, akkor az az ültetvény még mogyorót is terem majd. Az élőlények együttműködésének itt még nincs vége, hiszen a föld alatt, vagy épp csak a föld színén alig észrevehetően megjelenő gomba termőtestek felkutatásához képzett kutya is kell, hiszen az eb képes kiválasztani az érett, gasztronómiai felhasználásra már alkalmas termőtesteket. A szarvasgomba gyűjtése nem egyszerű feladat, egyrészt mert nem, vagy alig észrevehető az értékes gomba, másik nehézség pedig, hogy csak az érett példányokat érdemes gyűjteni, azoknak van gasztronómiai értéke. Régebben sertésekkel kerestették a szarvasgombákat, de a kutyák erre alkalmasabbak. Ennek oka, hogy a sertés táplálékot lát benne, a kutyának pedig egy játék a gyűjtése, tehát nem akarja megenni.

A termesztéshez a gombával oltják be a facsemeték gyökerét

A szarvasgomba termesztésnek azért lett létjogosultsága, mert a természetes élőhelyek beszűkültek, a gyűjtők számának növekedése miatt egyre nagyobb nyomás nehezedett a vadon termő állományokra. A túlgyűjtés negatívan befolyásolta a termőhelyeket. A kései fagyok, a nyári aszály, a klímaváltozás miatt mostanra körülbelül a negyedére esett vissza a hazai mennyisége a természetes élőhelyeken. Ültetvényben részben függetlenedni lehet a természeti szélsőségektől - például öntözéssel. A nyári szarvasgomba termesztésnek jól kidolgozott technológiája van. Ez a középkötött vályog talajokat kedveli, fontos a jó és kiegyensúlyozott vízgazdálkodás. Szereti a 7 pH körüli meszes talajokat. Szakemberek szerint egy hektárnyi az a minimum területméret, amivel megéri üzemi méretben foglalkozni, ezen egy szezonban 40-50 kg szarvasgomba terem, de ha öntözött a terület, akkor ennek akár a duplája is előfordulhat. A terület előkészítése lehet gyepfeltörés, mélyszántás, tárcsázás, felszínművelés, vagy szárzúzás kaszálás. A mikorrhizált facsemeték közelében meg kell lazítani a talajt. Lehet sorban, vagy csak a csemeték közvetlen környezetét ápolni a területet, ám ha nagy talajfelületet szabadon hagyunk, akkor a párolgás jelentős lesz.

A mikorrhizált csemetéket úgy állítják elő, hogy a tölgy, hárs, mogyoró csemetékre ráoltják a micéliumot, majd fóliasátorban nevelik, végül minősítik. Ezek többéves konténeres csemeték. A minősítéskor lényeges a mikorrhizáltsági fok vizsgálata, ehhez kimossák a gyökeret és mikroszkóp alatt vizsgálják. Az ültetvényt ajánlott vegyesen létrehozni: kocsányos tölgyből, vörös-, és csertölgyből, gyertyánból, mogyoróból és hársakból. Minél fajgazdagabb, változatosabb gazdanövény szempontól az ültetvény, annál egészségesebben tartható. Hektáronként 1500-1700 darab fa elültetése szükséges, és azokat még évekig gondozni kell ahhoz, hogy gombát termő ültetvény váljon belőle.