Itt a válasz: ezért drágább az élelmiszer nálunk, mint külföldön

Időről időre szembesülhetünk azzal külföldi útjaink során, hogy olcsóbb élelmiszereket találunk az üzletekben, mint idehaza. Az EU legtöbb országában a jövedelmi viszonyok jobbak, mint nálunk - ez már önmagában meglepőnek tűnhet, de még több kérdés merül fel akkor, ha azt látjuk, hogy egy magyar termék olcsóbb például Németországban, mint itthon - írja a Portfolio. A külföldi termékek árelőnyét a hatékonyabb, nagyobb európai gyártók ismeretében könnyebb megmagyarázni, ám a magyar termékek eltérő árazása zavarba ejtő, egyeseknek akár felháborító is lehet.

Érdemes már az elején kiemelni, hogy a magyar élelmiszeripar hatékonysága elmarad a nagy európai gyártók termelékenységétől, ami kétségkívül drágábbá teszi az itthoni tevékenységet. Ráadásul a magyar élelmiszeripar magasabb kamatkörnyezettel szembesül, ha beruházni vagy fejleszteni akar. Mindez a külföldiek előnyét jelenti, ám csak részben magyarázza meg azt, hogy egy idehaza gyártott termék miért lehet olcsóbb külföldön, mint itthon. Elmondható, hogy a hatékonyabban gazdálkodó, nagyobb volumenben termelő, többfelé értékesítő, technológiával is jobban felruházott szereplők könnyebben tudják tartani magukat a kikalkulált áraikhoz, mint a „kicentizett”, hatékonytalanabb gyártók.

Magyarországon még mindig alacsonyabbak a bérek, mint Európa szinte bármelyik országában, amely a hazai gyártóknak kedvez. Ez a bérkülönbség történetesen olvadt az elmúlt években, de még mindig jelentős. A helyzet versenyelőnyt jelent a hazai gyártóknak a külföldiekkel szemben, de továbbra sem magyarázza meg, hogy ugyanaz a magyar termék miért olcsóbb például Németországban, mint itthon. Ennek a különbségnek a feltárásában sokkal inkább az értékesítést, és kisebb részben a csomagolást is terhelő eltérő terhek nyújtanak fogodzót. Vagyis, ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy miért lehet egy 5 ezer forintos önköltség mellett idehaza előállított termék itthon drágább, mint Németországban, akkor az eltérő gazdasági és szabályozási rendszert kell megvizsgálnunk

- írja a lap.

Ha mindez nem lenne elég, hazánkban az önköltséget aránytalan mértékben növelő tényező a csomagolóanyagok után fizetendő díjak rendszere, az úgynevezett kiterjesztett gyártó felelősség (EPR). Az egyik közismert példa az országonként eltérő terhekre, amely óhatatlanul rárakódik az egyes termékekre, az általános forgalmi adó. Az áfa valóban jelentős különbségeket mutat az egyes uniós tagállamokban, ráadásul bonyolítja a helyzetet, hogy az élelmiszerek esetében számos ország nyilvánvaló népélelmezési, illetve politikai okokból, kedvezményes áfakulcsot alkalmaz. Ez igaz Magyarország esetében is, több termékpályán, így például a sertés- és csirkehús esetében is 5 százalékos áfa van érvényben. Mindez azonban jellemzően az alapanyagokra, esetleg a konyhakész kiszerelésű húsokra (például darálthús, csirkemell) érvényes, a készítményekre, így például májasokra, felvágottakra nem. Ez utóbbiak esetében továbbra is a 27 százalékos áfa vonatkozik. Egyúttal ki kell emelni, hogy a legmagasabb áfateher nálunk rakódik a legtöbb élelmiszerre.

Az élelmiszerekre vonatkozó jellemző áfakulcs Németországban 7, Ausztriában 10, Lengyelországban mindössze 5 százalék, Írországban pedig nulla. A skála közepén a cseh 15, a szlovák és a szerb 20 százalékos áfa van, míg Magyarországon - az említett, egyes termékkörök kivételével - döntően a 27 százalékos áfa az irányadó. Érdemes szót ejteni a szállításról is: az exportot drágítja a szállítás költsége is természetesen, vagyis ez a tényező kedvezőbb fiktív termékünk hazai értékesítésekor. A nemzetközi szállítás nem csak a távolság miatt drágább, hanem az ilyen fuvarok bonyolultabbak is, a kamionok állásidejét, a sofőr pihenőidejét szigorú szabályok rendezik, nagyobb távolságokra nem ritka a váltott sofőr alkalmazása sem. Fontos azonban megjegyezni, hogy a szállítás – hazai és nemzetközi viszonylatban egyaránt – nagyon hatékony tevékenység.