Váratlan meglepetés érheti a magyar gazdákat a földeken: ebből baj lehet

Tarjányi Lili2024. április 15. 13:31

A hazai apróvadgazdálkodás helyzete meglehetősen rapszódikusan alakul az elmúlt években. A szakembereknek komoly erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy a vadállományt a különböző fajok tekintetében a megfelelő szinten tartsák. Mindezt úgy, hogy a vadkár megelőzésének érdekében az aktuális terület vadeltartóképességét is figyelembe veszik. A takarmány tisztasága miatt is fontos, hogy minél kevesebb vad pusztuljon el a mezőgazdasági munkák során, egy-egy elhullott egyed ugyanis akár betegséget is terjeszthet.

Ugyanakkor nem csak a vadászatra jogosultnak érdeke az, hogy minél kevesebb vad essen a mezőgazdasági munkálatok áldozatául. A takarmány tisztaságára nézve is fontos szempont, hogy csekély mennyiségű állati maradvány, hulla kerüljön bele. Így az nem rontja annak minőségét. Ugyanis a takarmányba kerülő állati származékok bomlásnak indulva botulizmust okozhatnak. Ezen felül, ha az elhullott egyed valamilyen betegségtől szenvedett, az bekerülhet az arra fogékony haszonállat szervezetébe is.

Arra, hogy a vadvédelem egy bizonyos szinten biztosítva legyen, számos lehetőség létezik. Az egyik a kiszorító kaszálás alkalmazása, és a megfelelő kaszálási szempontok szem előtt tartása. Az Agrár-környezetgazdálkodási Támogatási Rendszer (AKG) többek között olyan programokat kínál, melynek eredményeként az intenzív mezőgazdasági tevékenységek hatásait mérsékelni lehet, többek között az állatvilágra vonatkozóan is. Hazánkban az erre irányuló kutatássorozat 2014-ben zárult le. A felméréssel a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatala a Vadvilág Megőrzési Intézetet bízta meg. A módszertani áttekintés a Tájökológiai Lapokban jelent meg 2015-ben. A legjobb indikátornak a mezei nyúl bizonyult, hiszen intenzíven reagál ez élőhelyváltozásokra, mutatja az extenzív gazdálkodás eredményeit. A területhasználat-vizsgálat mellett az Országos Vadgazdálkodási Adattár teríték- és állománybecslési adatait hasonlították össze az AKG-ban vizsgált parcellák adataival.

Az AKG-ban számos kaszálási szabály van, ami egytől egyik a területen élő fajok megóvására törekszik. Hogy néhányat említsünk. Például a madárbarát kaszálás, amely nem csak a kaszálás módját, hanem annak idejét is behatárolja. Teszi mindezt a fészkelési, költési, utódnevelési időszakok figyelembevételével. A kiszorítókaszálás azt jelenti, hogy a traktorok a terület közepéről kifelé forogva haladnak, ennek eredményeként az állatok a hanghatások és zavarás elől nem a tábla közepébe menekülnek, hanem lehetőségük van egyre kintebb haladni, és végül kaszálatlan területre érkezni. Ekkora a jármű sebessége 8 km/h-ban limitálandó. Napkeltétől napnyugtáig nem célszerű kaszálni, hiszen ekkor az állatok legtöbbje a területen tartózkodik, pihen. Ezen felül kaszálás közben szükséges a riasztólánc és egyéb vadriasztók alkalmazása.

Tökéletes megoldást a vadriasztólánc sem nyújt, hiszen ebben az időszakban legtöbbször a gidák, földön fészkelő vadmadarak, és nyúlfiak esnek áldozatul. Ennek oka egyszerű. A gidák esetében az ellést követő néhány hétben a suta időközönként elfekteti a szaporulatot. Ez azt jelenti, hogy a gida egészen az anyja érkezéséig azon a helyen marad mozdulatlanul, ahol hagyták. Egészen az utolsó pillanatig nem hajlandó elmenekülni. Minél fiatalabb annál jobban ragaszkodik, ilyenformán még nincs kialakulva a menekülési reflex. Mivel a suta a megfelelő takarást nyújtó, biztonságosnak vélt helyeket részesíti erre a célra előnyben, így gyakran a kaszálókat, mezőgazdasági kultúrákat választja. Tehát ennek következtében a vadriasztólánc nem megfelelő az újszülött gidák megvédésére. Ugyanez a helyzet a fészkén ülő fácánok, foglyok esetében is. Gyakran csak az utolsó pillanatban kel fel tojásairól, amivel a kotló megmenekülhet, de a fészekalj bizonyára odavész.

Ettől szokványosabb, hagyományosabb módszer a képzett, általában vadászkutyával történő lekeresés. Ennek legjobb módja az, ha gazda bejelenti a területileg illetékes vadásztársaságnak, hogy melyik táblát tervezi kaszálni, így a vadgazdálkodási szakember közvetlenül előtte lekeresi a területet, és ha szükséges szakszerűen eltelepíti onnan a fellelt gidákat. A megfelelő eljárás ebben az esetben is nagyon fontos, hiszen ha szakszerűtlen az áttelepítés, a suta magára hagyja a kicsinyét.

Számos technikai eszköz létezik ma már a vadriasztó láncon kívül is. Ilyenek az ultrahangos vadriasztók, amely az ember számára elviselhető, ugyanakkor a vad számára erős frekvenciájú hangokat bocsátanak ki, amik az utóbbit menekülésre késztetik. A 2020-as évben teszteltek olyan szenzoros prototípusokat, amelyek megoldást nyújthatnak a menekülésre képtelen, elfektetett őzgidák és nyúlfiak esetében. Ez egy olyan optikai szenzorokat tartalmazó, kaszára szerelhető rendszer, amely felismeri és érzékeli a megbújó vadat és a megfelelő beállítások mellett automatikusan kiemeli a frontkaszát.

A 2017-ben az Agritechnica-n ezüstéremmel díjazott fejlesztés működéséről annak leírásában talált információk alapján a következőképpen működik. A szenzorok által kibocsátott fény elektromos jellé alakul át, amely törés vagy akadályba ütközés esetén azonnal jelt ad a hidraulikus rendszernek így az kiemeli a kaszát. Ezzel egyidőben pedig jelt ad a gépkezelőnek is. Így ő meg tudja állítani vagy le tudja fékezni a traktort. Ekkor értelemszerűen két megoldása létezik. A gépkezelő vagy felemeli a kaszát és tulajdonképpen körül kaszálja a vadat, vagy egy nagyobb fűcsomóba fogva a gidát áthelyezi egy védett területre. Mindezt a fentebb említett okok miatt nagyon körültekintően kell elvégezni, hiszen ha a suta idegen szagot érez, elhagyja kicsinyét.

Címlapkép forrása: Getty Images
Címkék:
betegség, mezőgazdaság, akg, állat, vad, haszonállat, kaszálás, vadkár, vadriasztó, apróvad, mezőgazdasági-munka, vadvédelem,