Őrület: ki nem találnád, hogyan űznék el a madarakat a földekről Amerikában

A kártevő madarak, ha nem lépnek fel ellenük, óriási veszteségeket tudnak okozni a szántóföldi növénytermesztőknek. A gazdák többféle módszerrel védekezhetnek ezen károsítók ellen, megelégedhetnek az elűzésükkel és távoltartásukkal, de akár halálosabb eszközöket is bevethetnek a terményeik védelmében. A fegyverekkel, csapdákkal vagy kémiai madárirtó szerekkel végzett halálos védekezés azonban kevésbé kedvelt az engedélyek beszerzésének nehézségei és a csökkenő hatékonyság miatt, mivel a madarak általában megtanulják, hogyan kerüljék el ezeket a fenyegetéseket - olvasható a Future Farming oldalán.

A kémiai irtószerek azonban rendkívül veszélyesek lehetnek a nem célzott állatfajokra és a környezetre is. Ennek eredményeképpen a jelentések szerint a termelők és a kutatók inkább a nem halálos védekezési módszereket választják a terméskárok csökkentése érdekében. Annak ellenére azonban, hogy napjainkban egyre több nem halálos elriasztószer van forgalomban, úgy tűnik, hogy egyik sem nyújt tartós vagy egyedi megoldást a madarak által okozott terméskárosodásra. A Pest Management Science című folyóiratban megjelent új tanulmányban az amerikai Floridai Egyetem és a Rhode Island-i Egyetem kutatói a lézeres madárijesztők hatékonyságát vizsgálták a csemegekukoricában a seregélyek által okozott károk csökkentésében, egy olyan ellenőrzött kísérleti környezetben, ahol a lézeres és a kontroll kezelést naponta váltogatták, lehetővé téve az egyes rajok számára, hogy 5 napon keresztül táplálkozzanak.

Hatékonyabbnak bizonyult a lézer a hagyományos módszereknél

A kutatók a csemegekukoricában a lézerrel "védett" parcellákon a kártételek több mint 20%-os csökkenését figyelték meg. A tanulmányból kiderül, hogy a látható lézerek egyetlen hullámhosszon fókuszált, koherens fénysugarat bocsátanak ki, ellentétben a legtöbb fényforrással, amelyek nem polarizált sugárzást bocsátanak ki több hullámhosszon, változó intenzitással. Így a lézerek látszólag megijesztik a madarakat, és más ijesztő eszközökhöz hasonlóan menekülési reakciókat váltanak ki. Az eredmények tehát azt mutatják, hogy a lézerek hatékonyan elriaszthatják a termést rontó madarakat - közölte a kutatócsoport.

Azt is megfigyelték, hogy a természetes kukoricafülön táplálkozó madarak általában az ingatag kukoricaszárakon ültek, ami azzal járt, hogy a szárak ingadozása miatt többször is a sugarak kereszttüzébe kerültek, így nagyobb lézersugárzást és figyelemelterelést tapasztaltak.

Befolyásolja-e a távolság a hatékonyságot?

A kísérlet során a skála a 30 méteren belüli lézerhatásra korlátozódott. A kutatók megfigyelték, hogy 20 méterig nagyon erős elrettentő hatása volt a lézernek a madarak számára, de 30 méteren ebből már alig, vagy semmit se lehetett tapasztalni. A szakemberek szerint azonban ennek a megfigyelt távolságnak hatása kevésbé fontos, ugyanis a terepi vizsgálatokban részt vevő termelők arról számoltak be, hogy a seregélyek egyszerűen nem szálltak le azon a mezőn, ahol észlelték a lézert. Azt azonban még meg vizsgálni, hogy a nagy, nyílt kukoricaföldeken is ugyanígy viselkednek-e a madarak.

Valószínűleg nem ez lesz az új csodaszer

A kutatók kiemelték, hogy más nem halálos elrettentőszerekhez hasonlóan a lézeres védekezés hatékonysága is csökkenhet az ismételt expozícióval, mivel az állatok hozzászokhatnak a kellemetlenséghez és a figyelemeltereléshez. Ennek az a feltétele, hogy az elrettentő eszköz nem veszélyes a kártevőkre: ezt nevezik megszokásnak. A csemegekukorica ugyanakkor egy olyan növény, amely alkalmas lehet a lézeres védelemre, mivel szűk időablakkal rendelkezik az érzékenység vagy sebezhetőség tekintetében. Ennél a kultúránál a termény beérése a betakarítás között általában kevesebb mint egy hét szokott eltelni. Ez a rövid időintervallum pedig korlátozza a madarak hozzászokásának kialakulását. A kutatók megismételték, hogy

mivel a kellemetlen ingerekkel szembeni toleráns viselkedés a hozzászokáshoz hasonló folyamatokon keresztül fejlődhet ki, ehhez annak megerősítésére van szükség, hogy az egyes madarak egyedileg ellenálltak az idővel növekvő közvetlen expozíciónak. Ezzel kapcsolatban azonban még nem állnak rendelkezésre adatok.

A kutatók arra is rámutattak, hogy azokban az esetekben, amikor lézereket használnak a madarak elriasztására a hosszú ideig sérülékeny terményektől, például gyümölcsöktől és bogyós gyümölcsöktől, fontos a lézerkerülés vagy -tűrés valószínűségének azonosítása. A kutatók végezetül arra a következtetésre jutottak, hogy a módszer hatékonyságának megállapítása érdekében további vizsgálatokra lesz szükség.