Több tényező együttese eredményezi azt, hogy ma különösen nehéz helyzetben vannak az élelmiszergyártók. A kiskereskedelmi forgalom drasztikus visszaesése, és a visszapattanás elmaradása miatt a hazai gyártók értékesítési mennyiségei és forgalma továbbra is alacsonynak tekinthetők. A volumen csökkenéssel együtt a piaci átrendeződés is számottevő hatást hozott, a fogyasztók jelentős része az olcsóbb termékeket preferálja. Több év után azt látjuk, hogy ismét az ár lett a legmeghatározóbb tényező az élelmiszervásárlási döntéseknél.
Aggasztó mindezen helyzetben, hogy a kiskereskedelmi forgalom csökkenésél nagyobb mértékben csökkent a hazai gyártók belföldi értékesítése, tehát teret vesztettünk az import élelmiszerekkel szemben
- mondta Vörös Attila. Hozzátette, ennek fő oka a magyar élelmiszeriparban általánosan tapasztalható versenyképességi elmaradottság. Nem tudunk olyan hatékonyan, alacsony költségekkel gyártani, mint az ide importáló külföldi versenytársaink.
A vásárlók döntenek
A fogyasztók árérzékenysége megnőtt az inflációs folyamatok nyomán, megint ott tartunk, hogy leginkább az ár a meghatározó tényező az élelmiszervásárlási döntéseknél. Sajnos a hazai élelmiszergyártók, bár jó minőségű termékeket kínálnak, a költségek terén nem tudnak versenyezni a hatékonyabban, vagyis kevesebb költséggel működő külföldi vetélytársakkal - mondta a szakember.
Tapasztalataink szerint leginkább azon termékkategóriák esetében tapasztalható az import térnyerése, ahol úgynevezett tömegtermékek, vagyis kevésbé különleges, nem kiemelkedően magas, de azért még jó minőségű élelmiszerekről van szó. Ezek jellemzően nagy mennyiségben fogyó, általános tömegáruk, pl. sajtok, húskészítmények - tette hozzá.
Ez fájni fog: keményen drágulhatnak ezek az élelmiszerek, jó lesz felkészülni
A hazai élelmiszerek hátránya
Versenyképességi hátrányban van a magyar élelmiszeripar, aminek több tényezője is fontos: egyrészt általános technikai, hatékonysági lemaradásban vagyunk. Az átlagos magyar élelmiszergyártó termelési eszközei, a technológia egésze nem elég hatékony. Újabb, gyorsabb, hatékonyabb gépekkel olcsóbban lehetne termelni, kevesebb élőmunkára, kevesebb energiára lenne szükség ugyanakkora hozzáadott érték előállításához - fejtette ki a szakértő. Hozzátette, hogy a technológiai lemaradás mellett meg kell említeni a vállalkozási és szabályozói környezetet is. Itthon az élelmiszer-vállalkozások számára több meghatározó költség is nagyobb, mint a szomszédos országokban.
A felsorolás nem teljeskörű, csak a leginkább fájó pontokat kiemelve, a csomagolások után fizetendő ún. EPR díj, vagy az energia- és rendszerhasználati díjak, a víz- és csatornadíjak, illetve a különadók együtt azt eredményezik, hogy a hazai gyártás már eleve drágább lesz, mint más EU tagállamokban.
Vörös Attila szerint a fogyasztói szokások változása egyértelműen az árérzékenység irányába mozdult el, legtöbben az olcsóbb termékeket keresik. Ehhez a gyártók úgy próbálnak meg igazodni, hogy megpróbálnak olcsóbb termékeket kínálni. Egyik lehetőség erre, hogy a kiszerelési egységeket változtatják, így ugyanannyi pénzért meg tudjuk vásárolni megszokott, kedvenc termékeinket, csak egy kicsit kevesebbet tudunk belőlük hazavinni. Másik lehetséges irány a receptek átalakítása, az összetevők változtatása, azonban itt egy érzékeny egyensúlyt kell megtalálni, hogy a termék meddig lesz még élvezeti értékben kedvező a fogyasztóknak, illetve meddig lehet bizonyos összetevőket változtatni úgy, hogy közben a minőségre is figyelnek a gyártók.
Ahogyan korábbi cikkünkben is írtuk, tavaly júliusban hatályba lépett csomagolóanyag újrahasznosításával is foglalkozó EPR rendelet. Akkor még jelentős problémába ütközött az adminisztráció, illetve az, hogy ezeket a megemelkedett árakat hogyan fogják az élelmiszergyártók kigazdálkodni. Most ennek kapcsán is kérdeztük Vörös Attilát, aki közölte lapunkkal, hogy az EPR egy komoly versenyképességet rontó tényezőnek számít ma a magyar gyártóknak. A legfőbb probléma a hazai rendszerrel, - szemben más uniós országokkal - hogy nem látjuk át a költségeket, az indokolatlanul magas díjakat egy „fekete dobozból” kapjuk meg. Minden gyártó a saját lehetőségeihez képest próbálta meg és próbálja szerintem még ma is érvényesíteni a megnövekedett költségeit. Már középtávon biztos, hogy be kell épülni ezeknek a költségeknek a termékek árába.
Tavaly nyáron a rendszer indulásakor sok technikai probléma lépett fel, ez mondhatni természetes. A koncessziós társaság részéről azonban látszott az igyekezet és sok hiányosságot pótoltak már, az új folyamatok többsége bejáratódott mostanra. Az adminisztratív feladatoknál is sokkal jobban fáj a díjak kiugróan magas mértéke. Jó lenne, ha a következő évi díjak meghatározásánál bevonnák az élelmiszergyártókat is, transzparens lenne a díjmegállapítás. Szakmai szempontok szerint például rögtön el kéne választani a lakossági csomagolások díját a többi csomagolás díjaitól. Egyértelmű ugyanis, hogy az ipari, szállítási csomagolások gyűjtése és hasznosítása sokkal kevesebbe kerül, mint a lakosságtól visszagyűjteni szelektíven a csomagolási hulladékokat - mondta.
