Tarjányi Lili • 2024. május 19. 05:58
A legtöbb ember, aki autóvezetésre adja a fejét, bizonyára találkozott már az gépjármű elé ugró, vagy éppen csak kilépő vaddal az útjai során. Az út melletti szántóföldeken legelésző őzek vagy a fűben meglapuló nyulak és fácánok látványa mindaddig szemet gyönyörködtető, ameddig nem tévednek a kocsi elé, és nem okoznak visszafordíthatatlan károkat. Ennek megakadályozására többféle megelőző megoldás létezik mind a vadgazdálkodó, mind az autóvezető részéről. Korábban már írtunk a gépjármű- és vadütközés jogszabályi hátteréről, illetve arról, hogy mire számíthat a sofőr egy ilyen ütközést követően. Most azonban humán oldalról közelítjük meg a kérdést.
A vadgazdálkodó, vadászatra jogosult feladata az, hogy gazdálkodási tevékenységét úgy végezze, hogy a vadat a lehető legtávolabb tartsa az utaktól. Nemcsak azért mert ez mindkét fél jól felfogott érdeke, hanem azért is, mert törvényileg ez is szabályozva van. A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól szóló rendelethalmaz kimondja, hogy;
78. § (1) A vadászatra jogosult a károk megelőzése érdekében köteles, 2) A vadászatra jogosult a mezőgazdálkodáson, illetve az erdőgazdálkodáson kívül okozott károk megelőzése érdekében - vadveszély esetén - az út létesítőjénél, illetve fenntartójánál, továbbá a vasút létesítőjénél, fenntartójánál, valamint üzemeltetőjénél megfelelő védelmi berendezések létesítését, illetve közúti, vasúti jelzések elhelyezését kezdeményezheti. Az út, illetve a vasút létesítője, fenntartója, valamint üzemeltetője - ha a vadászatra jogosult a létesítés vagy az elhelyezés, továbbá a fenntartás, valamint az üzemeltetésköltségeit vállalja - köteles a kezdeményezésnek helyt adni.
Tehát abban az esetben, ha a gazdálkodó indokoltnak látja a különféle jelző vagy megakadályozó berendezések létesítését, és vállalja azok fenntartását minden költséggel együtt, a vasút és közút kezelő köteles helyt adni a kérésnek. Itt szó lehet például a vadveszélyt jelző táblák kihelyezéséről, amely egyrészt figyelmezteti a gépjárművezetőt arra, hogy fokozott óvatossággal közlekedjen az érintett útszakaszon, illetve védi a vadgazdálkodót baleset bekövetkezése esetén a felelősségre vonás alól.
Mi a helyzet a sokak által megoldásnak vélt vadvédelmi kerítésekkel kapcsolatban?
Az autópályákat övezve, a megfelelő karbantartás mellett nagyszerű alternatíva, hiszen a gyorsforgalmi útszakaszokon az autóvezetők joggal érzik biztonságban magukat abból a szempontból, hogy a kerítések miatt nem találkozhatnak vaddal. Ettől függetlenül még így is előfordulnak sajnálatos esetek. Éppen ezért, ha bárki bármilyen állattal találkozik az autópályán a szelvény, vagy az észlelési hely pontos megjelölése mellett értesítse a hatóságokat, hogy szakembereik segítségével megelőzhessék az akár végzetes ütközéseket is.
Maradjunk a kerítés létesítésének kérdésköre mellett. Józan paraszti ésszel végig gondolva is egyértelmű, hogy micsoda ökológiai katasztrófát idézne elő az, ha minden utat két oldalról kerítéssel vennének körbe. Szinte alig maradna szabad terület. A költségek, a fenntarthatatlanság mellett gondoljunk csak bele, hogy az elhanyagolt drótók micsoda veszélyt jelentenének többek között az élővilág számára. Vagy gondoljunk az emberek közérzetére, hogy milyen mentális állapotot idézne elő ha folyamatosan kerítések között kellen haladni, vagy szinte élni. Persze még számos érvet és ellenérvet fel lehetne sorakoztatni, de talán ezek nélkül is egyértelmű, hogy a felvetésnek nincs létjogosultsága.
A vadgazdálkodó a fentebb említettek mellett köteles a vadgazdálkodási berendezéseket úgy létesíteni és kihelyezni, hogy az funkcióját betöltve elvonja, vagy legalábbis távolabb tartsa a vadat az utaktól, vasutaktól. Beszélhetünk ez esetben a nagy-, és apróvadetetőkről, itatókról, szórókról vagy akár dagonyákról.
A vadgazdálkodónak a vadászati tevékenységét úgy kell megszervezni és lebonyolítani, hogy azzal ne veszélyeztesse a közlekedőket. Hiszen, ha bizonyíthatóan vadászati tevékenység következtében tévedt a vad az útra, a gazdálkodó felelőssége felróható. Tehát a társas és egyéni vadászatokat úgy kell megszervezni, lefolytatni, hogy a vad vélhető menekülési útvonala ne keresztezzen közutat.
De nemcsak a vadászatra jogosultnak, hanem a gépjárművezetőnek is komoly szerepe van abban, hogy elkerülje a baleseteket. Az mindenki számára egyértelmű, hogy a vadveszélyt jelző „szarvasos” tábláknál érdemes csökkenteni a sebességet, mivel ezek általában olyan helyeken vannak kihelyezve, ahol be nem látható útszakaszok vannak, és a fák bokrok miatt a vad időbeni észlelése nem lehetséges. Ezen felül az alkonyattól-pirkadatig tartó időben érdemes szintén fokozott óvatosággal közlekedni, hiszen sok vad ekkor vált ki, és vissza a táplálkozó és búvóhelyéről. Mivel a vad intenzív zavarás nélkül huzamosabb ideig tartózkodik a megszokott területén így ott, ahol ismert vadváltók vannak, valószínűleg minden alkalommal találkozhatunk velük. Vannak azonban az évnek olyan kiemelt időszakai, amikor a nap bármely szakában számíthatunk a felbukkanásokra. Ezek jellemzően a területfoglalási és párzási időszakok.
Ahhoz, hogy további védelmet élvezzen a sofőr, nemcsak vezetéstechnikai, hanem technológiai fejlesztések is a rendelkezésre állnak. A legújabb konstrukciójú autókba már kérhető vadriasztó, amely a különböző tesztek tanúságai alapján hatásosnak bizonyulnak. Illetve, egyre több, utólag megvásárolható és felszerelhető vadriasztó kapható a piacon, ami már csak azért is megéri a ráfordítást, mert egy esetleges ütközés következtében keletkezett kár megfizetése vélhetően jóval nagyobb költséget tesz majd ki, mint a riasztó ára. Ha pedig biztosra szeretne menni a tulajdonos, a biztosító cégek már egyre több platformon hirdetnek meg vadkárbiztosítást, melynek éves díja szintén jóval csekélyebb, mint a véletlen bekövetkező baleset kárának végösszege.